OP-ART

Az op-art az optical (optikai) művészet rövidítése. Annak a hatvanas években fellépő nonfiguratív képzőművészeti irányzatnak az elnevezése, mely a képzőművészet összes korábbi dimenzióját zárójelbe tette, és az alkotótevékenység célját dekoratív, érzékcsaló vizuális "játékok" és vizuális ritmusok szervezésére szűkítette. Tisztán illuzionista irányzatról van szó, mely megelégszik a recehártyaingerek előidézésével. Az op-art művészek általában mechanikus pontossággal dolgoznak, a legszigorúbb formai józanság vezérli őket, tehát a kézírásszerű keletkezés vagy a romantikus (ön)kifejezésvágy minden nyomát eltüntetik. A művek hangneme hűvös és formai jellegű, mintha nem is műteremben, hanem laboratóriumban készültek volna. Ezért leginkább minden nehézség és lényegbeli esztétikai veszteség nélkül tetszés szerinti mennyiségben reprodukálhatók, sőt felhasználhatók iparművészeti és díszítőművészeti célokra is.

Kihasználva ezeket a lehetőségeket, az op-art egyes képviselői igen hangosan hirdették a művészet demokratizálódását (a sokszorosított mű lényegesen olcsóbb, mint az eredeti, tehát szélesebb körben hozzáférhető) és a környezet esztétikai átrendezésének programját. Különösen az utóbbit fogadta a közvélemény némi szorongással, mert a korabeli tudósítások szerint a nézők közül többen is rosszul lettek az op-art kiállításokon (föltehetőleg attól a "szédítő" felszíni vibrálástól, ami a művek gyakori jellemzője). Mindenesetre egyes opart művek gyorsan-frissen ruhamintákká váltak, vagy a lakótelepek üresen maradt falfelületeire kerültek.

Az op-art előzményeként szinte bármelyik háború előtti geometrikus törekvés számba vehető, ha megfeledkezünk mélyebb dimenzióiról, és csupán optikailag szemléljük. Megemlíthető továbbá, hogy az optikai kutatások szerves részét, de csak részét képezték a Bauhausban folyó munkának, a legnyilvánvalóbb forrás pedig kétségtelenül az alaklélektan vagy Gestalt-pszichológia. olyannyira, hogy gyakran nem is tudjuk megkülönböztetni az optikai művészet valamely alkotását egy alaklélektani kézikönyv szemléltető ábrájától.

A festészeti, ill. grafikai op-art mellett feltétlenül említést érdemel még a konstruktivista hagyományokat (Moholy-Nagy, Pevsner, Gabo) továbbfejlesztő "szobrászati", illetve kinetikus op-art (KINETIZMUS), mely fényforrásként, vagy fényvisszaverőként használt mozgó formák optikai játékára építi műteremtését.

Az irányzat fontosabb képviselői: Victor Vasarely, Bridget Riley, Yaacov Agam, Yesus Raphael Soto, Enrico Castellani, Larry Poons stb.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996