PROCESS ART

A process art (magyarul folyamatművészet) a kései hatvanas és hetvenes évek egyik tipikus művészeti irányzata, illetve alkotói alapállása. Lényege, hogy a mű igazi témája nem más, mint elkészítésének folyamata. Más szóval, a kész, befejezett műalkotás helyett ebben az irányzatban az idő láthatóvá tételéért folyik a küzdelem, méghozzá leginkább fotósorozatok segítségével. Douglas Huebler úgynevezett "időtartam-műveket" (Duration Pieces) készített, melyek közül az egyik legegyszerűbb, amikor lefényképezte, hogyan borít el lassan a hó egy kijelölt földterületet. Carl Andre üdvözli a tényt, hogy műveinek egy része ki van téve az időjárás viszontagságainak, mert - mint mondja - "így mindannak a dokumentumai lesznek, ami velük történik". Rafael Ferrer jégtömbökkel dolgozik, tehát művei egy idő után megváltoztatják formájukat, végül eltűnnek (a folyamatot természetesen fényképekkel dokumentálja).

A folyamatművészet szoros kapcsolatban áll a konceptuális felfogással, hiszen a mű itt is, akárcsak a CONCEPTUAL ART-ban nem annyira a "valóságról", hanem mindenekelőtt önmagáról vall. Ha korábbi előzmények után kutatunk, bőségesen találhatunk példákat a folyamatok iránti képzőművészeti érdeklődésre már a század elején (Monet, Balla, Duchamp), a fotótörténetben pedig a századforduló előtt is (Marey, Muybridge). Szintén fontos előzménynek számít a háború utáni AKCIÓFESTÉSZET, melyben a hangsúly kifejezetten a festési folyamatra helyeződött, a kép pedig mintegy mellékterméknek, a folyamat "lenyomatának" számított.

A process art felvirágzásához hozzájárult több, a hatvanas években rendezett összefoglaló kiállítás. A két legsikeresebb: a New York-i Whitney Museumban rendezett Antiillúzió: eljárások/anyagok című bemutató és az Edmonton Art Galleryben összeállított Hely és folyamat című tárlat. Az irányzat fontosabb képviselői a már említetteken kívül: Robert Morris, Richard Serra, Jan Dibbets, Keith Sonnier stb.

A magyar művészek közül különösen Gáyor Tibor, Kovács Attila, Mauer Dóra és Mengyán András mutatott külön érdeklődést a folyamatok, illetve transzformációk iránt.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996