VIDEO ART

A video art (videoművészet) kifejezés nem kifejezetten külön irányzatot, hanem inkább a videoberendezés (kamera, képmagnó, monitorok) művészi szándékú felhasználását jelenti. Az elektronikus képfelvétel alapján a videó számára három terület adódik, amely a művészi kifejezés más médiumaiban (festészet, fotó, színház, film) ebben a formában nem állt rendelkezésre: a kép azonnali ellenőrzése, különféle elektronikus beavatkozási lehetőségek és a kép visszaadása monitoron (akár a szalagra rögzítéssel egyidőben is). A szorosabb értelemben vett videó art e három új lehetőség vizsgálata és felhasználása köré rendeződik, tehát a már különben is művészi szándékú események (akciók, happeningek, színházi előadások) puszta dokumentálása nem tartozik a videoművészet lényegéhez. A kreatív videomunkák többsége a médium nyelvi-kifejezésbeli kutatására összpontosít: a képernyő elektronikus lehetőségeit faggatja, a képváltoztatás, a torzítás, a megfordítás és a visszacsatolás különböző formáival kísérletezik. A video segítségével szintetikusan lehet előállítani és változtatni a színeket, késleltetett felvételek készíthetők, és azokat a valóságos idővel lehet kombinálni - mindezekkel a lehetőségekkel gyakran élnek a videoművészek. Ugyancsak gyakori a video bevonása különféle akciókba (AKCIONIZMUS) és PERFORMANCE-okba, tükörként történő használata pedig (a jobb és a bal oldal nem cserélődik fel) immár a videoművészet közhelyének számít.

A video art közvetlen előzménye, hogy Wolf Vostell 1959-ben elkezdett tévével foglalkozni: részben realizálta a Pantitur Tv dé-coll/age című művét és megrendezte Események milliók számára című happeningjét; Nam June Paik, a legjelentősebb videoművész pedig 1963-ban a wuppertali Galerie Parnassban deformált tévéképet mutatott be. Az első videoberendezést a Sony cég készítette el 1965-ben, de mivel ez csak nagyon szűk körben volt hozzáférhető, a videoművészet szélesebb elterjedésére csak a hetvenes években kerülhetett sor. A mai videogalériák ősét Garry Schum alapította 19f 8-ban (Schum Tévégaléria), az első videofolyóirat pedig az Egyesült Államokban jelent meg Radical Software címmel.

A videoművészet jelentősebb művelői Paik mellett Peter Campus, Joan Jonas, Valie Export, Peter Weibel, Douglas Davis, Vito Acconi, a magyar alkotók közül pedig különösen Bódy Gábor, Hegedűs Ágnes és Waliczky Tamás.

Forrás: Sebők Zoltán: Az új művészet fogalomtára, Orpheusz Kiadó, 1996