XX. századi magyar művészet

A XX. század első nagy művésze Mednyánszky László volt. Alakos képein az ember életének árnyoldalait tette tudatossá. Munka, nélkülözés.

Szolnoki műhely: Fényes Adolf: eleinte a szimbolikus tartalom és a stilizáló előadás felé hajolt, majd a tárgyilagos, realista stílust vallotta magáénak. Színei kivilágosodtak, előadása oldottabbá vált.

Nagybányaiak: A csoport Münchenben alakult meg, Hollósy Simon nyitott szabadoktatású iskolát. A szabadban dolgoztak. Céljuk a közvetlen természeti látványnak pontos, valósághű megragadása, és minden változtatás nélkül, tiszta színekkel, s a színek megfelelő értékrendjével való megfestése volt. Elsősorban a szabad levegő és a napsütés jelenségeinek a képre való teljes átmentése. Ezért szokás a nagybányaiakat magyar impresszionistáknak is nevezni.

Képviselői: Hollósy, Réti, Thorma, Iványi-Grünwald Béla, Ferenczy Károly, Csók István, Glatz Oszkár.

A nagybányaiak legnagyobb művésze Ferenczy Károly volt. (élte és művészete b-k között). Október: nyugalmat áraszt, őszi meleg napfény, még érződik a nyár ( kék ég, zöld fák), asztalon a reggeli maradványi. A magyarrá szelídített plein-air festészet idillikus atmoszférája hatja át a vásznat, s a festő egyéni képi leleménye nyilvánul meg abban a mozzanatban, amint a napernyő színes reflexekkel teli árnyéka élesen átmetszi az olvasó férfit.

Kecskeméti művésztelep: Iványi Grünwald Béla alapította. Cél: a telepnek valamilyen különleges magyar stílust kialakítani. De nem igazán sikerült, szecesszió felé hajolt.

Gödöllői telep: Körösfői Kriesch Aladár alapította. Távolról a preraffaeliták leszármazottja volt.

Nyolcak (expresszionizmus, konstruktionizmus): Kernstok Károly (Lovasok a vízparton: hivalkodó életöröm, izmos fiúaktok), Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos, Berényi Róbert, Pór Bertalan. A posztimpresszionizmus ágazatainak szolgálatára esküdtek fel. Berényi és Czigány Cézanne követője volt. Pór Bertalanra Picasso hatott.

A nyolcak fellépése után ha keletkeztek is művészi társulások, nem volt többé közös szellemi alapjuk.

Műcsarnok

Római iskola

Rippl-Rónai József (élete és művészete a b-k között). Kalitkás nő: karcsú, megnyúlt nőalak körvonalai kágyan hajladoznak, finoman szecessziósak. Hangulata titokzatosan bágyadt, szomorú. Lágy színátmenet: zöldből kékbe, majd újra zöldbe; meleg okkerből, piszkos barnába és sötét zöldbe.

Vaszary János: a népies naturalizmus értelmében festett számos paraszttárgyú képet.

Csontváry:  Marokkói tanító: fekete-fehér kontrasztokkal hangsúlyozott felületek a kép alsó felére helyezik a hangsúlyt, de a kezek és a bot fölfelé irányít. Tanító mélyen ülő szemei

Gulácsy: Bohóc szegfűvel

Aktivisták: Nemes-Lampérth József (Háttal álló női akt: érződik a kubizmus hatása: a testre eső fényeket és az árnyékokat, félárnyékokat világosan elkülönülő, majdnem geometrikus idomokra bontja le úgy, hogy azok izomkötegeket érzékeltessenek.), Uitz Béla (mozgalmas monumentalitásra törekvő rajzok), Tihanyi Lajos, Kmetty János (kubista kísérletek)

Derkovits Gyula: kezdetben mind formaképzése, mind pedig színvilága a német expresszionisták felé hajlott. Bécsben önállóbbá vált, hazatérve palettája gazdagodott, és színei kivilágosodtak. Olaj helyett a tempera vált kedvelt anyagává, kísérletezett a montázzsal is. Képei megteltek határozott és kifejezett forradalmi gondolattartalommal, éles bírálattal, példamutató állásfoglalással. Jellemző színei: hideg kék és hideg rózsaszín, mély barna. Viharban: vaskos emberi formák, lágy, pasztelelsen tomüa színek.

Mattyasovszky-Zsolnay László: Manet hatása

Permutter Izsák: Pissaró hatása

Két alapelv választotta szét a művészeket: természetelvű, alkotásait a látott világ valóságaira építő művészek; a másik tábor hívei elfordultak a külvilágtól.

Természetelvűek: Szőnyi István, Bernáth Aurél (fény szerepének kutatása), Egry József (Képein sajátságos technikával csak a tó fényben fürdő tükrének, párás firmamentumának, a víz visszavert fényben fürdő, porló partvidékének jelenségeit festette. A tó megszállottja volt, annak fény és árnyékhatását vizsgálta. Napfelkelte: sávosan - a napkorong mentén koncentrikusan - helyezi el a vonásokat, majd más irányból, más színű sávokkal keresztezi őket. Így a parti fák és épületek részben feloldódnak a fényben, másrészt a kép egésze látomásszerű fény-szín-szövetté fonódik össze), Patkó Károly, Paizs Goebel Jenő.

Római iskola (1929-1942) szigorúbb, klasszicista ízű stilizálás felé igazodott): Aba Novák Vilmos (tájképeinek, csendéleteinek oldott előadása határeset volt a természetelvű magatartásnak, az utolsó másfél évtizedben képei a tematikus realizmus meggyőző termékeivé alakultak)

Párizs felé fordulók (poszt-impresszionisták hatottak rájuk): Czóbel Béla, Vass Elemér, Bartha László, Szentiványi Lajos.

Barcsay Jenő: A látott valóság elemeinek nem az esetlegességét, változó múló jegyeit figyelte, hanem annak szerkezeti állandóit hámozta ki. Színei: barna, fekete.

Hincz Gyula: tárgy nélküli geometrizmus.

Vasarely Viktor:fauve-osan derűs tájak, 1956. után ellenforradalmi képek.

Építészet: a romantikát, barokkot utánozza. Pl. Városmajori templom; Hajós Alfréd: Sportcsarnok, Margitszigeti sportuszoda

Festészet:
Pór Bertalan
Római iskola: Aba Novák Vilmos, Szőnyi István
Dési Huber István
Medgyessy Ferenc - népi festő
Poszt Nagybányaiak: Réti István, Glatz Oszkár, Berényi Róbert
Gresham-kör: Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József (visszhang)
Európai iskola: Fónyi Géza
Barcsay
Kondor Béla

Szobrászat: Ferenczi Béni