Csontváry Kosztka Tivadar

(1853, Kisszeben - 1919, Budapest)Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-tõl Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. mûvét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei õrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit.Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, 1906-ban pedig fõ mûvének érzett legnagyobb méretû vászna, a Naptemplom Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy mûvét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címût (1907). 1908-ban a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Valószínûleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó mûve, a Sétalovaglás a tengerparton.

Lappangó skizofréniája egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még keleten, s a háború éveiben ismét rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében Csontváry Koszta Tivadar apothézise. Ebben az idõben önéletrajza számtalan variációján is dolgozott és vitázó röpiratokat írt.1905-08-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai nem értették meg mûvészetét. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. Az 1930-as gyûjteményes kiállításán fedezték fel jelentõségét. Vízionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és szimbólumteremtõ erõ jellemzi. Mûveinek túlnyomó része Gerlóczy Gedeon magánygyûjteményében található, nagyméretû vásznak pedig letétként a Magyar Nemzeti Galériában. 1963-ban Székesfehérvárott, utána Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria rendezet kiállítást mûveibõl. Több külföldi kiállításon szerepeltek mûvei nagy sikerrel, pl. az 1958-as brüsszeli világkiállításon, 1963-ban Belgrádban.Festõi elve szerint naturalista lenne, kit a plein-air festészet foglalkoztatott, a plein-air, melyet õ “napút”-festésnek nevezett, különleges, mitikus-panteisztikus hangulatot adva e szakkifejezésnek. Küszködött világítási és atmoszferikus problémákkal. Képeit szinte kivétel nélkül a motívum elõtt festette meg, e vízióból költõi látomásokat varázsolt a vászonra. Szimbolikus tartalom.Formálása, színezése, szerkesztése önkényes, elõadása, ecsetjárása szenvedélyes, oldott, sokszor szabados.Fõmûvének A Naptemplom Baalbekben címû mûvét tartotta. Színei ragyogóbbak és árnyaltabbak mint eddigi képein. Már itt is megjelenik a cédrusfa ami késõbb nagy jelentõségû lesz: Zarándoklás a cédrusokhoz, Magányos cédrus. Ez utóbbin nyilatkozik meg Csontváry nagysága. Utolérhetetlenül gazdag a színharmónia.A Mária útja Názáretbe címû festményen új elem jelentkezett Csontváry stílusában, a síkszer komponálás és dekorativitás.Kiemelkedõ mûveit három csoportra lehet felosztani: lírai hangulatú képek, monumentális képek, emberábrázolás.Technikailag a képek igen változatosak. Kisebb vásznait általában terpentinnel hígított olajfestékkel készítette, de - fõleg nagyobb vásznain - gyakran hígítás nélkül, vastagon rakta fel festéket. Néha egészen pasztózusan: dombormûszerûen mintázott festékkel, máskor meg leheletfinoman lazúrozás technikáját alkalmazta.Csontváry jelkép és szimbólum világa

Cédrus: magány, méltóság – egyedül van, de nagyon erõs, hatalmas, értékes
Zarándoklás a cédrushoz: azt szerette volna, ha szeretik.
Hegyen körbeállt cédrus: a magaslatokon imádták a pogány istenségeket.
Paradicsommadár: gõg, büszkeség.
Kút: nagy, hosszú – méltóságteljes magányt jelképezi, a víz az inspiráló példa. Büszkén vállalja az elszigeteltséget.
Tengerpart: üres magány, mint a hajnal, a mozdulatlanságban van magány, de a hajó nem tûnik magányosnak, mert tombol a tenger.
Mecset: méltóságtejesen kiemelkedik
A magányos fák mindenhol ferdén, torzul állnak, de van bennük tekintély – õ a zseniális korcs.