Rippl-Rónay József
(1861, Kaposvár - 1927, Kaposvár)

A modern magyar festõmûvészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselõje. Mûvészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. 1882-ben Zichy Ödön családja házitanítójaként Szurdon és Kalksburgban élt. 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modern mûvészeti életbe is. Francia nõt vett feleségül, Lazarine Baudriont.

1889-tõl alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. 1889-ben festette Nõ fehérpettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Nagy hatással voltak rá az impresszionisták. Csatlakozott a Nabis nevû mûvészcsoporthoz. Ezekben az években került barátságba Maillollal a kiváló szobrásszal, akivel 1892-ben közös mûterme is volt és késõbb nagyszerû portrét is festett róla (Párizs, Modern Múzeum). Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fõ mûveit, az Ágyban fekvõ nõt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, Magyar Nemzeti Galéria), a Kuglizók c. dekoratív ritmusú képét (1892, Magyar Nemzeti Galéria). Ekkori mûvei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Ebben a korszakában a színeket korlátozta. Jóformán csak fehérrel és feketével festett. Képeinek nem volt tere. Alak és háttér síkszerû dekoratív egységbe forrott. Ez a stílusa érett tovább lassan színesebbé a következõ években, Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám c. kettõs mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után (Budapest, magántulajdon) c. mûvét.

1896-97-ben Andrássy Tivadar részére szecessziós stílusú modern intérieurt tervezett. Ezekben az években többször szerepelt párizsi kiállításokon is. 1899-ben Dél-Franciaországba ment, ahol felfedezte a színeket. Képein megjelent a határozott távlat, nagyvonalú tájképein ecsetjárása szabadabb, faktúrája érdekesebb lett. A századforduló után hazaköltözött. 1900 decemberében mûveibõl kiállítást rendezett, de a magyar közönség még nem értette meg munkáit. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Mûvészetében “fekete korszakát” (Érdekelte a fekete és szürke szín, mit hogyan lehet velük megfesteni. Néhány olajképénél az erõs fekete kontúrokat lazán, hígan festett színfoltok veszik körül, a képek alaphangulata szomorúságot áraszt.) dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. 1904-ben festette Amikor az ember visszaemlékezéseibõl él... c. mûvét (Magyar Nemzeti Galéria), amelyre 1906-ban társulati díjat kapott.

Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez idõtõl többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Apró, mozaikszerû pontokból állította össze. Ezt a korszakát a vattaszerûen szabdalt, foltos festékfelrakásokról “kukoricás”-nak nevezte el. A kornak fõ mûve az Apám én Piacsek bácsi vörösbor mellett (Magyar Nemzeti Galéria). 1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretû üvegablakát. Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be. A háború után alkotta nagy erejû íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lorinc stb.), a háború után színezése plain airré, elõadása impresszionistává vált. 1926-ban a Uffizibe került Önarcképe. Emlékezései 1911-ben és 1957-ben jelentek meg.

Rippl Rónai képi világa

Témák: fiatal és idõs nõk (anyja, nagyanyja), életképek, portrék, tájképek, enterior (lakás: meghitt hely, ahol pihenni lehet, a lakásnak derûsnek kell lenni, megnyugtatónak)

Eleinte a körvonalra helyezte a hangsúly, késõbb pedig a térbeliségre.

Nyitva van a kép két oldala, a középpont felé sûrûsödnek a motívumok, szeretetteljes arcok, összekulcsolt kezek. Családias meghittség jellemzi.