Színeiben már a manierizmus stílusához igazodik Tiziano is. És mint a reneszánsz és a barokk közötti rövidke életű, de létező stílust, nem hagyhatjuk említés nélkül. Istennője az örök nő: a divathölgy. Itt a női test meghatározott eszménye a természetellenesen hosszú végtagok, a képtelenül karcsú test, és az öntudatosan elegáns testtartás jellemzik. A kéz meg a láb túl finom a tisztességes munkához, és a fej kisebb annál, semhogy egyetlen gondolat is beleférne. Ebben az arányrendszerben a klasszikus normát olykor tudatosan elvetik.

A szín és fényfestés folytatója a cinquecento második felében alkotó Tintoretto, aki szintén Velence festője lett, de ő már inkább manierista. Neves műve a Zsuzsanna a fürdőben című kép.

Páratlan az a változatosság és kecsesség, amellyel a női akt a XVI. sz-i Firenze és Velence szobrászatában megtestesül. Az antik hagyomány és az emberi anatómia egyformán tökéletes ismerete lehetővé tette a kor szobrászainak, hogy a test tényeit tökéletes szabadsággal közelítsék meg vagy rugaszkodjanak el tőlük.

Velencében alapjában véve Giorgione széles, ovális formáit őrizték, de a firenzei nagyhercegeknek dolgozó szobrászok vakmerőbbek voltak. Ezt három bronzszobor jellemzi legjobban. Az egyik Stoldo di Lorenzó Vénusza, arányaiban és könnyelmű érzékiségével majdnem hellenisztikus. A másik Ammanatié, melynek teste megnyújtottabb, és a test alaposabb megfigyeléséről tanúskodik. A harmadik Calamecca műve, melyből csaknem teljesen hiányzik a közvetlen érzékiség, és helyét a tömegével gyártott, manierista aktok szokásos eleganciaképe foglalja el.

Giambologna aktjai valószínűleg messzebb vannak a realitástól, mit bármi az antik művészetben. Asztronómiájának alakja annyira végleges, hogy utánzatok százaihoz vezetett. Ezek azonban mind esetlen vagy dilettáns munkák az eredetihez képest. Ez a disegno utolsó győzelme az itáliai művészetben, és talán nem véletlen, hogy nem itáliai művész vitte végbe. Giambologna hatalmas termelékenységében megmutatkozott északi energiája, és az a szellemi tágasság, amely legapróbb bronzalakjainak is nemességet kölcsönzött.

Az ellenreformáció és a tridenti zsinat által kimondott elvek megteremtették a barokk stílusát, melyek jellemzője, hogy a művészetet az egyház szolgálatába állítja, amennyiben a hívek visszahódítása érdekében egyfajta reprezentációt céloz. Viszont a meztelenséget, annak megjelenését a művészetben nem tartották kívánatosnak. De a VII. sz-ban a Szentség diadalát még összeegyeztethetőnek tartották a természeti rendbe vetett hittel, és ez minden jelenséget rendkívüli teljességgel ruházott fel.