Linómetszet
A sokszorosító grafikai eljárások közös vonása, hogy a papíron először képtervet készítünk, mert a rajz végleges kialakítása a különböző anyagú nyomóformákon, az ún. dúcokon történik.
A legrégibb anyag, amit magasnyomáshoz dúcnak használtak, a kő. Ezt az anyagot ma már teljesen kiszorította a könnyebben megmunkálható fa, linóleum és a különféle fémek. A metszésekhez, vésésekhez acél metszőkéseket és vésőket használunk.
A linóleummetszet vagy linómetszet dúca a parafa és lenolaj keverékéből álló linóleumlap. A fánál könnyebben munkálható meg. Összefogott rajzú, síkhatású képek készítésére alkalmas. A vésés megkezdése előtt a linóleumot farostlemezre vagy falapra ragasztjuk, hogy együttes magasságuk 23,5 mm legyen. A finom vonalú metszetek nyomtatására sima, vékony, magas enyvtartalmú papírt használunk. A síkszerű rajzok nyomására alkalmasabbak a vastagabb, érdesebb felületű papírok, amelyeket nyomtatás előtt mindig alaposan benedvesítünk, mert így könnyebben felveszik a festéket. Természetesen minden újabb levonat készítése előtt a dúcot újra fel kell festékeznünk.
A színes nyomat készítésének több módszere is van. Ezek közül a legegyszerűbb az, amikor ecsettel visszük föl a színeket közvetlenül a dúcra. Ha azonban azt akarjuk, hogy minden nyomatunk egyformán legyen színes, akkor annyi dúcot kell készítenünk, ahány színt akarunk felhasználni. Az egyes dúcokon a rajznak csak azokat a részleteit metsszük ki, amelyek azonos színűek. Egymásra nyomással a papíron újabb színek és tónusok keletkeznek.