Vissza a folapraStílusokTechnikákMi a muvészet?
Litográfia


A
görög lithosz: kő és graphein: írni szóból származik. Síknyomású grafikai eljárás amelyet Aois Senefelder német nyomdász talált fel (1797-98). A nyomóforma eredetileg a solnhofeni mészkő, amelyet később fémlapokkal helyettesítettek. A nyomtatás a kő, a festék, a sav és a víz kémiai reakciójának felhasználásával történik. Színes nyomatok is készíthetők, ilyenkor annyi követ kell használni, ahány színről szó van.

Szénsavas mészkőre krétával rajzol a litográfus. A követ ezután vízzel itatja át. A kőre hengerelt festék csak a zsírkrétával fedett helyeken tapad meg, ahonnan pedig a ráfektetett papírlapra kerül gyenge nyomás vagy hengerelés következtében.

A kőrajz (litográfia) azon a kémiai tételen alapul, hogy a zsírok és a víz egymással nem vegyülnek, nedves kőlapon a zsíros festék nem tapad meg. Szénsavas mészkőre leginkább a München melletti Solnhofenben található mészpalára zsírtartalmú krétával rajzol a litográfus. A követ ezután vízzel itatja át. A kőre hengerelt festék csak a zsírkrétával fedett helyeken tapad meg, onnan pedig a ráfektetett papírlapra kerül gyenge nyomás vagy hengerlés következtében. Cinkográfiánál cink-, algráfiánál alumíniumlemez helyettesíti a kőlapot.

Ezt a grafikai eljárást különösen a múlt század végén használták, de még e század első felében is alkalmazták, főleg többszínnyomású rajzok; plakátok sokszorosítására. Színes rajzok esetében minden színt külön kőlapról nyomnak. A nagy művészek közül Gavarni és Daumier alkalmazta szívesen, a színes kőrajznak pedig Toulouse-Lautrec volt nagy mestere. Minthogy a kőről nagyon sok példányban készülhet nyomás, a művészi technikák közül ez nyújtotta a legnagyobb lehetőséget a műsvek viszonylag olcsó terjesztésére.