Rézmetszet
A sokszorosító grafikai eljárások közös vonása, hogy a papíron először képtervet készítünk, mert a rajz végleges kialakítása a különböző anyagú nyomóformákon, az ún. dúcokon történik.
A legrégibb anyag, amit magasnyomáshoz dúcnak használtak, a kő. Ezt az anyagot ma már teljesen kiszorította a könnyebben megmunkálható fa, linóleum és a különféle fémek. A metszésekhez, vésésekhez acél metszőkéseket és vésőket használunk.
A mélynyomással készült rézmetszetek a 16. sz. végétől jelentettek nagy konkurenciát a fametszettel sokszorosított könyvillusztrációknak, ezek ugyanis nagyobb tónusgazdagságot és finomabb megmunkálást tettek lehetővé. Jól felszerelt grafikai műhely nélkül azonban mélynyomással rajzot sokszorosítani nem lehet. Nyomóformaként általában 1-3 mm vastag vörösrézlemezt, ritkábban acélt, vasat, sárgarezet vagy alumíniumot használunk. Mechanikai megmunkálással metszeteket készítünk. A rajzot csiszolt rézlemezbe kell vésni, a festéket a vájatokba dörzsölik. A rézmetszet készítése művelőjétől tökéletes rajztudást, a metszőkés biztos kezelését, jó szemet és nagy figyelmet követel. A rézmetszetjellegének a párhuzamosan futó, formakövető vonalak felelnek meg, amelyek a világos tónusoknál megritkulnak, az árnyékoknál megsűrűsödnek, kereszteződnek. A bevésett vonalak szélén keletkező éles peremet, a sorját, kaparókéssel kell eltávolítani. A rézmetszetnél a világosabb tónusok felől haladunk a sötétebbek felé.
Egyik legjelentősebb művelője Dürer volt.