Sgraffitto

Sgraffitto: Az olasz eredetû szó jelentésében már körülbelül benne is van az eljárás lényege. A sgraffiare ige bevésést, bekarcolást jelent.

Díszítmény a vakolat felsõ rétegének visszakaparásával. Az ilyen módon láthatóvá váló, legtöbbször sötétebb színû másik réteg az idõjárás viszontagságainak jól ellenálló ábrázolást tesz lehetõvé.

Megkaparjuk a felsõ festékréteget, hogy elõcsillanjon alóla a papír. Magában is használható módszer, de gyakrabban alkalmazzák más eljárásokkal együtt, textúrás felületnek vagy csúcsfények kialakítására.

Eszköz: festõkés, amelynek a hegyével apró részeket és vékony vonalakat lehet kivakarni. Kitûnõ módszer a hosszú fûszálak vagy csúcsfények kialakításához. Ha szélesebb területen akarunk textúrás felületet létrehozni, pengét használhatunk. Érdekes mintázat alakítható ki dörzspapírral.

Fõleg épülethomlokzatokon alkalmazott díszítõeljárás, amelynél a különbözõ színûre festett, rétegesen egymásra dolgozott nedves vakolatokba díszítményes mintákat kaparnak, karcolnak. Itáliában már a reneszánsz idején alkalmazták, nálunk, különösen a Felvidéken, az ún. pártázatos reneszánsz idejében terjedt el (Lõcse, Késmárk, Frics, Eperjes). A XIX. század végétõl újra kedvelt díszítõtechnika lett. Budapesten pl. a Képzõmuvészeti Fõiskola és a Köröndön levõ bérházak homlokzata készült ilyen díszítéssel.