Vissza a folapraStílusokTechnikákMi a muvészet?
Üvegfestészet

A XIII. században hanyatlásnak indult mozaikművészet átadta helyét az üvegfestésnek, amely azután a monumentális művészetek terén évszázadokon keresztül, főként az egyházi művészetben, megőrizte fontos szerepét.

Az üvegablak festőanyaga a színes üvegen átáramló fény. A képtervekről az egyes színfoltoknak megfelelően sablont készítenek, s azt a színes üvegtáblára helyezve vágják ki az egyes részeket. A kivágott részeket H-keresztmetszetű ólompántokkal foglalják össze. Ezek a pántok fekete kontúrként keretezik a részformákat. Az egész ablakot végül vasmerevítőkkel ellátott vaskeretbe helyezik. Az apróbb részleteket az egybefoglalás után üvegtartalmú festőanyaggal külön festik rá a táblákra. A részleteket fekete vagy barna színnel festik, majd égetik az üveg felületére. Az üvegfestészet csúcspontját a francia gótikus katedrálisok jelentik, amelyekben az épület vázszerkezetének közeit szinte teljesen kitöltik az ablakok, s a rajtuk keresztül sugárzó fény sajátos élményt teremt. A két fő szín kezdetben a kék és a vörös, az ábrázolások nagyvonalúak, majd új színeket kísérleteztek ki, és réteges üvegeket is alkalmaztak, festői hatásra törekedtek. Az üveglapocskákra esetenként csekély mértékű belső rajz került.

A művész először a kép kartonját rajzolja meg, erről készítik az ún. sablonkartont amelynek segítségével különböző színű üveglapokat vágnák megfelelő méretre, alakra. A színes üvegen átvilágító vagy átszűrődő fény erőteljesebb, mint a festék színei. Éppen ezért a művésznek tudnia kell, hogyan lehet a különböző színfoltokat egymás mellé illeszteni, megfelelő harmóniába rendezni. A kék színnek pl. az a tulajdonsága, hogy a mellette elhelyezett vörösbe “beleharap”. A színes fénykévék átvilágítják a belső teret is, megtöltik azt a maguk színatmoszférájával.

Kezdetben mozaikszerűen egymás mellé helyezett, szőnyegszerű geometriai díszítményekből állt a színes üvegablak (pl. a román bazilikák ablakainál). Az üvegfestés virágkorában, a gótika idején csak kevés szín állt a mesterek rendelkezésére, s ezért a részleteket különleges fekete festékkel rajzolták a színes lapokra, majd ráégették. Idővel szaporodott a színek száma, de ezzel az üvegfestés elvesztette addigi kötöttségeit, közelebb került az olajfestéshez. A legszebb üvegfestmények a XIII-XIV. századból valók (pl. Chartres). A gótikus építészettől elválaszthatatlan a sejtelmes világítást eredményező üvegfestmény. A falfelületek egyre kisebbek lettek, s a képek helyét üvegfestmények foglalták el. A reneszánsz korában ennek fordítottja történt, a falfelületek nőni kezdtek, az üvegfestészet az olajfestmények mintájára plasztikus ábrázolásra törekedett, az ablakok alacsonyabbak, az üvegfestészet hanyatlónak indult. A mesterség és művészet szétválása is megkezdődött, más lett a tervező más a kivitelező.

A XIX. században ismét kezdtek foglalkozni üvegfestéssel. A század végén új stílus alakult ki az opalizáló Tiffany-üvegeknek színjátszó és elmosódottabb fénye révén. A modern kor nagyobb világítási követelményei miatt azonban az üvegfestészet már nem olyan elterjedt, mint régebbi korokban volt. Nálunk Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch, Rippl-Rónai stb. terveztek színes üvegfestményeket.

A mozaiktechnika és az üvegablak is némileg lehetőséget ad plasztikusabb megformálásra az önárnyékok ábrázolásával, de mindkét technika igazi szépsége a nagy összefüggő, egymással harmonizáló színfoltok dekorativitásában van.

Üvegedény

A legszebb színes opak (átlátszatlan, a fényt nem teljesen átengedő anyag, pl. tejüveg) zománcfestékekkel díszített üvegeket az iszlám országokban és Velencében készítették a 18. század végén találták fel az átlátszó festést.