 |  | |
| Előállításuk valamiféle technikai eszközzel (nyomdagép, kép,-hang,- kép-hang felvevő berendezés stb.), meghatározott technológiával történik.
Az információ rögzítésére és közvetítésére vagy külön-külön berendezés szolgál, vagy a felvételre alkalmazott eszközzel lehetséges a közvetítés is. Közismert példákat említhetünk itt: a vizuális információhordozók készítésénél és az információ közvetítésénél külön-külön felvevő és vetítőgép szükséges, és létezik egy közbülső technológia (laborálás, editálás) a maga saját technikai eszközeivel (előhívó, fixáló, nagyító, vágó, szárító készülék stb.).
Vannak olyanok is, ahol a felvétel és a lejátszás egyazon készülékkel történik, mint a mágneses hangszalag esetében. A videofelvételnél használt kamerák ma már alkalmasak a professzionális felvételek készítésére, azonnali visszajátszásra, programozhatók, szerkeszthetők. A videofelvétel, a számítógépprogram nem igényel közbülső eljárást, laborálást, viszont a videofelvételen rögzített információk utólag is csoportosíthatók, újraszerkeszthetők vágással, montírozással, editálással, s eközben belekomponálhatók az eredeti felvételen nem szerepelt olyan szövegek és képek, amelyek a tanulás fázisait tartalmazzák, vagyis az egyéni tanuláshoz programozható a videofelvétel.
Mindezt csupán azért szükséges feleleveníteni, hogy a pedagógiai alkalmazás technikai feltételeit se feledjük, ezeket a lehetőségeket súlyuknak megfelelően kell figyelembe venni, pl. a tervezés fázisában.
Célszerű néhány egyéb, a technikai eszközök alkalmazásával kapcsolatos további fogalomra is kitérnünk.
Az információhordozókat előállító és közvetítő berendezéseket együttesen technikai eszközöknek nevezzük. Közismert angol nevük (már előző fejezetekben is használtuk, magyar átírásban) a hardver. Az információt megjelenítő anyagokat információhordozónak- szoftver- hívjuk.
A "médium" jelentése: közbülső, közvetítő. A hordozók objektivált információkat rögzítenek valamilyen tárolóanyagon (papír, celluloid szalag, lemez, stb.) valamely jelanyag (festék, fényérzékeny vegyszer, mágneses anyagrészecskék stb.) segítségével.
Csak felvillantani is elég e tényezőket, hogy kitessék: a technikai információhordozók előállítása, tervezése, közvetítése, tanítási alkalmazása olyan bonyolult tevékenység, amely különleges szakmai felkészültséget kíván. Nagyon leegyszerűsítve: az oktatástechnikusok a hardverek működtetésével, karbantartásával, a tárgyi környezet működőképessége biztosításával foglalkoznak, az oktatástechnológusok a szoftverek biztosításával: tervezésével, fejlesztésével járulnak hozzá a pedagógiai folyamatok tökéletesítéséhez.
Közismert, hogy a technikai információhordozóknak elsődleges szerepük az érzéki megismerésből kiindulva az absztrakciós út bejárásának segítésében van. Ennélfogva szokás őket szenzoros hatásuk és dinamikájuk szerint is csoportosítani. A szenzoros hatás szerinti megközelítésben kettős alapot veszünk figyelembe, azt, hogy melyik érzékszervre, és egyidejűleg hány érzékszervre képesek hatni. A több érzékszervre ható, poliszenzoros hordozó még a jövő lehetősége.
A dinamika szerinti felosztásban statikus az a hordozó, amely a valóság valamely objektumának, jelenségének pillanatnyi állapotát, metszetét, a dinamikus pedig mozgását, időbeli változását képezi le.
Az ábrázolás, megjelenítés szempontjából a technikai információhordozók között különféle rangsort állapítanak meg. Ezek a rangsorok -kimondva vagy kimondatlanul- valamilyen kritérium szerinti páronkénti összehasonlításokon alapulnak. Így például a valósághűség szempontjából a realisztikus rajzok közül a színes tökéletesebb a fekete-fehérnél; a fekete-fehér fénykép tökéletesebben jeleníti meg a valóságot a realisztikus rajznál stb. De már ilyen primitív összevetéseknél is elbizonytalanodunk, mint a színes realisztikus rajz és a fekete-fehér fotó, a fekete- fehér mozgókép és a színes diasorozat, s így tovább. Ezek a latolgatások olyanok, mintha az összemérendő hordozók csupán implicit információs források volnának, holott lényegük és pedagógiai jelentőségük éppen a szelektív ábrázolás lehetősége által történő lépcsőzetes, szintenkénti ismeretkifejtés.
"... amit valamiről meg kell tanulni, az sohasem a dolog maga, hanem csupán válogatott, absztrakt jellemző sajátosságok rendszerezett egésze. Éppen... a médiumok feladata, hogy evidenssé tegyék ezeket a sajátosságokat" (Arnheim)
A rangsorok helyett mi a relevanciát emeljük ki. A médium jelentés alapján akkor releváns a közvetített információ, ha megfelel mindkét tényezőnek, amelyek között közvetít: a megismerő embernek és a megismerendő valóságnak. A médiumok relevanciájának van tehát egy objektív, a valóságban gyökerező és egy szubjektív: a megismerő emberhez igazodó oldala.
Természetesen ez a két oldal nem válik el mereven, de például a vizuális hordozók esetében az objektív oldalhoz tartoznak olyan jellemzők, mint az ábrázolt dolog formája, mérete, helyzete, szerkezete; a szubjektum felé vezető átmeneti jellemzők :a megvilágítás, a nézőpont vagy nézőpontok sora, a forgatás, a változás érzékeltetése, és kimondottan a szubjektumnak szóló elemek a figyelemkeltő tényezők, a manipulálhatóság, a nyilvánvaló dolgok rejtvényesítése, a problémásítás, a szellemi erőkifejtést kiváltó megjelenítés.
Természetesen az objektív és szubjektív tényezők is bizonyos mértékig viszonylagosak. Az objektumok észlelését mindig befolyásolják olyan szubjektív tényezők, mint az egyén érzékszerveinek fejlettsége, aktuális állapota, előzetes érzéki tapasztalatai. Emiatt ugyanazon objektumot vagy ábráját a különböző személyek egyazon időben eltérő módon észlelik, illetőleg egyazon személy ugyanazon objektumot különböző időpontokban eltérő módon észlelheti.
Éppen ezért azok tekinthetők tökéletesebb információhordozóknak, amelyek az észlelnivalót és az észlelést irányító információkat együttesen tartalmazzák.
A fentiekből következik, hogy aki információhordozókat tervez, készít, annak sokoldalú - interdiszciplináris - felkészültséggel kell rendelkeznie. |
|
|