 |  | |
| Az előzőekben igyekeztünk körbejárni az oktatás technológiájának fogalmi rendszerét úgy, hogy egyúttal egy követhető történeti áttekintést is adjunk. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy a későbbiek során egyértelművé váljon a tanítási-tanulási folyamatban megoldandó komplex tanári tevékenység és az oktatástechnológia kapcsolódási pontjai.
Ezek után a hazai pedagógia szempontjából vegyük szemügyre azt a három irányzatot, amelyek kisebb-nagyobb fáziseltolódással kialakultak a pedagógiai technológia fejlődése során. Kisebb elhanyagolásokkal azt mondhatjuk, hogy az egyes irányzatok rendre magukba foglalják, megőrizve meghaladják az előzőt. A magyar pedagógiai szakirodalomba és pedagógiai köztudatban meghonosodott mind a három fenti kategória, ezért is indokolt, hogy megkíséreljük ezeket az adott kifejezéseket jól definiált tartalommal megtölteni.
Az oktatástechnika körébe egyértelműen az oktatás technikai eszközei és az alkalmazásukhoz szükséges műszaki-technikai és metodikai ismeretek együttese tartozik. Kaufman terminológiájával élve: a " hogyan?" kérdésével jelölhető, technikai indíttatású, eszközökre orientált szakmai mozgalomról van szó.
Az oktatástechnika gyakorlatilag megegyezik a Lumsdaine-féle "pedagógiai technológia1" irányzattal, ami a következőképpen értelmezhető:
>> Az irányzat a műszaki tudományok probléma-megoldási módszerét alkalmazza a pedagógiai tevékenységre. Ennek lényege abban áll, hogy valamely adott feladat -leggyakrabban az információátadás- hatékonyabb végrehajtásához technikai eszközök segítségét vesszük igénybe.
Következésképpen az irányzat középpontjában a hardver fejlesztése áll. Az oktatási célra használható technikai eszközök közül az audió-vizuális eszközökre esik a legnagyobb hangsúly. Fontos tudnunk, hogy a szóban forgó technikai eszközök -vetítőgépek, magnetofonok, rádió, televízió, képmagnó...- nem az oktatás speciális igényeinek kielégítésére jöttek létre, hanem a hírközlés, a reklám, a szórakoztatóipar és a tömegkommunikáció fejlődésének a gyümölcsei. Az oktatásban, mint importcikkek jelennek meg. James Finn már az ötvenes évektől sürgette a speciálisan oktatási célokat szolgáló, új technikai eszközök kifejlesztését.
Az oktatástechnológia reprezentánsa a programozott oktatási mozgalom. Az oktatástechnológia, mint pedagógiai irányzat a "hogyan? és a mit?" kérdésekből indul ki. Nagy fontosságot tulajdonít az oktatási-tanulási célok meghatározásának és a tartalomnak, szemlélete mindazonáltal elsősorban folyamatra orientált. Idetartoznak a Morgan által hangsúlyozott, későbbiekben rohamosan fejlődő számítógépes oktatási programok, módszerek /CAI/ reprezentánsai.
Az oktatástechnológiai irányzat lényegét tekintve, kísérletileg igazolt tudományos elvek alkalmazását jelenti az oktatásban.
Ezt az értelmezést számos szakember -Skinner, Gagné, Glaser, Kiss Árpád, a legtöbb mai szerző- kiterjeszti általában véve az egész pedagógiai technológiára. Ebből a szemszögből nézve az oktatás technikai eszközeinek kérdése csak alárendelt problémaként merül fel. Az irányzat a tanulási célokat és teljesítményeket hangsúlyozza olyan értelemben, hogy az oktatás feladata nem más, mint bizonyos, előre meghatározott viselkedés kialakítása a tanulókban. A viselkedési célok konkrétak, megfigyelhetők és mérhetők.
A pedagógiai technológia fogalmának a megragadása a legnehezebb, mert ez a legtágabb és legbonyolultabb kategória. Figyelme kiterjed a szorosan vett oktatási eszközökön és az oktatási folyamatokon túl arra a szélesebb pedagógiai környezetre is, amelyben az intézményesített emberi tanulás végbemegy. Szemléletét röviden azzal jellemezhetjük, hogy nem eszközre, illetve folyamatra, hanem rendszerre orientált. Érdeklődésének középpontjában a komplex pedagógiai tevékenység megtervezése és megszervezése áll.
Válaszokat keres a "hogyan?, a mit? és a miért?" kérdésekre egyaránt.
A pedagógiai technológia bevezetéseként Davies bemutatja az emberi természet "X", "Y" és "Z" elméletét.
Az "X" elmélet szerint az ember -természeténél fogva- lusta, tehát, ha dolgoznia vagy tanulnia kell, ehhez meggyőzésre, jutalmazásra, ellenőrzésre vagy büntetésre van szükség. Ilyen értelemben az ember inkább független, mint függő változónak tekinthető az oktatási rendszerben. A tanár szerepe itt autokratikus, tehát céljait csak a diák tevékenységének határozott irányításával, ellenőrzésével érheti el.
Az "Y" elmélet szerint az ember -természeténél fogva- szeret dolgozni és tanulni, feltéve, hogy ez a tevékenység értelmes és érdekes számára. Nemcsak akkor dolgozik, ha irányítják és ellenőrzik, hanem akkor is, ha a munka, illetve a tanulás összefügg olyan célokkal, amelyet magáévá tesz. Ez összefügg a sikerélménnyel, és ha a siker biztosított, a tanuló készségesen vállalja a tanulás fáradalmait. Az "Y" elmélet szerint a tanulási képesség és a kreativitás minden ember sajátja, de ezek az intellektuális képességek az oktatás tradicionális formáiban és szervezetében csak részben bontakozik ki. A tanár szerepe ebben a felfogásban egyfajta szervező tevékenység, amelyet annak érdekében fejt ki, hogy a tanulók elérjék saját céljaikat.
Láthatjuk, hogy az "X" elmélet az oktatástechnikával, míg az "Y" elmélet az oktatástechnológiával hozható összefüggésbe.
A "Z" elmélet -az előzőektől eltérően- az embert született döntéshozónak és problémamegoldónak tekinti. Az embert önszervező rendszerként fogja fel, szervezési képességét hangsúlyozza. A "Z" elmélet nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a felfedezésre orientált független tanulási koncepciókkal. Ebből az elméletből a pedagógiai technológia koncepciót a rendszerszemlélet segítségével lehet levezetni, miszerint a tanítási-tanulási tevékenységet rendszerként célszerű felfogni s tanulmányozni.
A rendszerszemlélet alkalmazása lehetővé teszi a részek funkciójának felismerését és az egész rendszer célratörő megszervezését. A fő feladat tehát a tanulás feltételeinek megteremtésében ragadható meg.Ha a jövőbe tekintünk nincs semmi okunk arra, hogy ne tételezzük fel a pedagógiai technológia egy újabb fejlődési fázisának megjelenését, kialakulását, amely már éppúgy nem lesz azonos a jelenlegi tudásunk alapján tételezett pedagógiai technológiával.
Ha a jövőbe tekintünk nincs semmi okunk arra, hogy ne tételezzük fel a pedagógiai technológia egy újabb fejlődési fázisának megjelenését, kialakulását, amely már éppúgy nem lesz azonos a jelenlegi tudásunk alapján tételezett pedagógiai technológiával. |
|
|