KURZUS: Oktatástechnológia
MODUL: AZ OKTATÁSTECHNOLÓGIA TÁRGYA, FELADATA ÉS HELYE A PEDAGÓGIAI DISZCIPLÍNÁK KÖZÖTT

Oktatás és technológia

Tanulási útmutató:
  Ebben a leckében az oktatási folyamat, mint technológiai folyamatról, valamint a szekvenciális törvény fontosságáról - az oktatási folyamatban - lesz szó.
A lecke eredményes feldolgozásához és a megadott követelmények teljesítéséhez javasoljuk, hogy figyelmesen olvassal el az írott anyagot.
Tanulmányozza és ismerje meg a leckében szereplő tényeket, fogalmakat és összefüggéseket, valamint ezek könnyebb megértésére szolgáló magyarázatokat, ábrákat.

A lecke végén önellenőrző teszt található, melynek segítségével informálódhat a hallgató, hogy milyen mértékben sikerült elsajátítani a közölt tananyagot.
A teszt kitöltése után rögtön látható a helyes válasz.

Minden modulhoz tartozik felhasznált irodalomjegyzék, amely összegyűjti az adott témához tartozó irodalmakat. A hallgató a lecke tananyagtartalmán kívül, az ajánlott irodalmak áttanulmányozásával mélyítheti ismereteit.
1. Célok és követelmények:
  A lecke tanulása során törekedjen arra, hogy a tanulási célok és az elvárt követelmények teljesítéséhez az alábbi kérdésekre/feladatokra kell Önnek majd egyértelmű és szakszerű választ adni:

-Példán keresztül tudja jellemzi az oktatási folyamatot, mint technológiai folyamatot.

-Tudja kiválasztani/megnevezni, hogy a korai szofisták pedagógiai tevékenysége a mai oktatási folyamat szervezésében miben egyezik meg.

-Ismerje és példán keresztül jellemezze a szekvenciális törvény megjelenését az oktatási folyamatban.

-Vázolja fel és konkrét példán jellemezze az oktatástechnika-oktatástechnológi és pedagógiai technológia hierarchikus kapcsolatát.

-Ismerje és tudja kiválasztani az oktatástechnika-oktatástechnológi és pedagógiai technológiához tartozó különböző generációk elemeit, eszközeit.
2. Összefoglalás:
  A lecke tartalmi anyaga az alábbi lényeges részeket dolgozza fel:
  >>Az oktatás és a technológia sajátos kölcsönhatása

>>Az oktatás technológiája

>>Szekvencia törvénye

>>Egy lehetséges pedagógiai rendszer modellje

>>Oktatástechnika, oktatástechnológia, pedagógiai technológia kapcsolata
A tananyag tartalma
1.A oktatás és a technológia sajátos kölcsönhatása[3]
  Az oktatás és technológia sajátos kölcsönhatásában most csak a technológiának az oktatásra gyakorolt hatásával foglalkozunk.

E hatásban a technológia mindkét dimenziója szerepet játszik:

>> a technológia tárgyiasult formái, amelyeket a pedagógus oktatási célokra használ,

>> a technológiai folyamatok tervezése, szervezése, algoritmusokra bontása a pedagógiai folyamatokra történő adaptálása pedig az oktatás hatékonyságát garantálja.

Az úgynevezett "világalakító technológiák" megváltoztatják az oktatás tartalmát, formáit, szervezetét és az oktatás környezetét is. Korunkban a tudományos-technikai forradalommal foglalkozó szakemberek leggyakrabban a közlekedés, a hadviselés és a kommunikáció technológiájának a fejlődésén keresztül mutatják be a "gyorsuló időt". Elsősorban a kommunikációs technológia fejlődésének köszönhető, hogy a tágabb értelemben vett "oktatás" területén megszűnt az iskola és a család monopóliuma: a külvilág ma már több információt zúdít a tanulóifjúságra, mint maga az intézményes oktatás.

A tömegtájékoztatási eszközök ösztönző kihívást jelentenek az oktatás számára a túlhaladott tartalmi elemek, formák és módszerek elvetésére, önmaga megújítására.
2.Az oktatás technológiája
  Az oktatás folyamata nem alkot megbonthatatlan kontíniumot, hanem időben jól elkülöníthető részekre, szakaszokra tagolódik. Ennek felismerése egyidős magával a pedagógiával. Az a törekvés, hogy azokat a főbb lépéseket, amelyekből a didaktikai eljárások, illetve a tanulási folyamatok összetevődnek határozottan megkülönböztethessük egymástól, külön-külön definiáljuk, majd megállapítsuk e lépések optimális sorrendjét adott cél szempontjából, szintén több ezer éves múltra tekint vissza. Ezt a törekvést tekintjük a pedagógiai technológia lényegének.

Az oktatástechnológia előfutárainak a korai szofisták pedagógiai tevékenysége tekinthető. A módszerük közös mozzanata a következő volt:

>>   A bevezető előadás, a tartalom megvilágítása, gyakran mitológiai példákból kiindulva.

>> A szofisztikus dialógus, a problémák megvitatása, kötetlen, szabad beszélgetés keretében csoport tagjai között.

>>   A szövegelemzés, elsősorban a grammatika és a retorika szabályainak feltárása.

Külön figyelemre méltó, hogy a szofisták tanítási gyakorlatában a tartalom és a módszer még megbonthatatlan egységet alkot: a szónoki beszéd a tanítás legfőbb tárgya és eszköze.

A szofisták történelmi jelentőségű felismerése abban áll, hogy a kommunikációt állították az oktatás középpontjába.

Tanításuk lényege: az életben való érvényesülés kulcsa a hatékony kommunikációra való képesség. Ez a felismerés a neveléstörténet során fokozatosan elhomályosult és háttérbe szorult, de mindmáig érezteti hatását, s a mai értelemben felfogott oktatástechnológia-indirekt úton- éppen napjainkban helyez rá ismét fokozott hangsúlyt. A szofisták, a tudományos munkásságuk során alkalmazott analitikus technikát átvitték az oktatás valamennyi tárgyára, a természethistóriától, a kreatív, felfedező gondolkodás tanításáig. Az oktatási folyamat analitikus és szisztematikus megközelítése, amit a szofisták alkalmaztak először, máig példamutató erejű az oktatás technológiájának a kidolgozásában.

3.Szekvencia törvénye
  A kommunikációra, a természetre és a társadalomra vonatkozó ismereteket a pedagógiai tevékenység során a tanulóknak mindenkor valamilyen szekvenciát követve adják át.

A szekvencia törvénye az oktatási folyamat megtervezésének minden szintjére érvényes, a fenti primitív sémától a valódi tanterveken át a programozott oktatás elemi lépéssorozatáig. A szekvencia elvileg tetszés szerinti pontossággal meghatározható.

Az oktatás tartalmi dimenziójában a szekvencia-felbontás makrostrukturális szintjét a pedagógiai stratégia és ennek objektivált formája, a tanterv vagy a curriculum képviseli.

A mikrostruktúrális szintet pedig maga a tananyag jelenti, amely különböző módszerek alkalmazása révén a taneszközökben objektiválódik. Az információátadás tényleges eszközei a médiumok: leggyakrabban a szóbeli előadás és az írott szöveg, amelynek gondolati szekvenciája közvetlenül megadja a tanulási algoritmust.

A technológia általános értelemben véve nem más, mint adott célra irányuló, meghatározott műveletek meghatározott sorrendjének felállítása abból a célból, hogy ugyanazon műveletek ugyanazon sorrendben való végrehajtásával sokan, sok helyen egyszerre vagy más időpontban ugyanazon eredményekre juthassanak. Az oktatás technológiája arra vállalkozik, hogy ezt az elvet didaktikai összefüggésben rendszeresen kifejtse, és gyakorlatilag alkalmazza valamilyen technikai eszközrendszer (pl. számítógépes multimédia) segítségével. Az azonosság törvénye a tartalom és a módszer tekintetében egyaránt fennáll.
A kulcsszó mindkét esetben a szekvencia: azaz a gondolati vagy fizikai cselekvési műveletek sorrendje.
4.Egy lehetséges pedagógiai rendszer modellje
   
5.Oktatástechnika, oktatástechnológia, pedagógiai technológia kapcsolata
  Az előzőekben igyekeztünk körbejárni az oktatás technológiájának fogalmi rendszerét úgy, hogy egyúttal egy követhető történeti áttekintést is adjunk. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy a későbbiek során egyértelművé váljon a tanítási-tanulási folyamatban megoldandó komplex tanári tevékenység és az oktatástechnológia kapcsolódási pontjai.

Ezek után a hazai pedagógia szempontjából vegyük szemügyre azt a három irányzatot, amelyek kisebb-nagyobb fáziseltolódással kialakultak a pedagógiai technológia fejlődése során. Kisebb elhanyagolásokkal azt mondhatjuk, hogy az egyes irányzatok rendre magukba foglalják, megőrizve meghaladják az előzőt. A magyar pedagógiai szakirodalomba és pedagógiai köztudatban meghonosodott mind a három fenti kategória, ezért is indokolt, hogy megkíséreljük ezeket az adott kifejezéseket jól definiált tartalommal megtölteni.

Az oktatástechnika körébe egyértelműen az oktatás technikai eszközei és az alkalmazásukhoz szükséges műszaki-technikai és metodikai ismeretek együttese tartozik. Kaufman terminológiájával élve: a " hogyan?" kérdésével jelölhető, technikai indíttatású, eszközökre orientált szakmai mozgalomról van szó.
Az oktatástechnika gyakorlatilag megegyezik a Lumsdaine-féle "pedagógiai technológia1" irányzattal, ami a következőképpen értelmezhető:

>> Az irányzat a műszaki tudományok probléma-megoldási módszerét alkalmazza a pedagógiai tevékenységre. Ennek lényege abban áll, hogy valamely adott feladat -leggyakrabban az információátadás- hatékonyabb végrehajtásához technikai eszközök segítségét vesszük igénybe.

Következésképpen az irányzat középpontjában a hardver fejlesztése áll. Az oktatási célra használható technikai eszközök közül az audió-vizuális eszközökre esik a legnagyobb hangsúly. Fontos tudnunk, hogy a szóban forgó technikai eszközök -vetítőgépek, magnetofonok, rádió, televízió, képmagnó...- nem az oktatás speciális igényeinek kielégítésére jöttek létre, hanem a hírközlés, a reklám, a szórakoztatóipar és a tömegkommunikáció fejlődésének a gyümölcsei. Az oktatásban, mint importcikkek jelennek meg. James Finn már az ötvenes évektől sürgette a speciálisan oktatási célokat szolgáló, új technikai eszközök kifejlesztését.

Az oktatástechnológia reprezentánsa a programozott oktatási mozgalom. Az oktatástechnológia, mint pedagógiai irányzat a "hogyan? és a mit?" kérdésekből indul ki. Nagy fontosságot tulajdonít az oktatási-tanulási célok meghatározásának és a tartalomnak, szemlélete mindazonáltal elsősorban folyamatra orientált. Idetartoznak a Morgan által hangsúlyozott, későbbiekben rohamosan fejlődő számítógépes oktatási programok, módszerek /CAI/ reprezentánsai.

Az oktatástechnológiai irányzat lényegét tekintve, kísérletileg igazolt tudományos elvek alkalmazását jelenti az oktatásban.

Ezt az értelmezést számos szakember -Skinner, Gagné, Glaser, Kiss Árpád, a legtöbb mai szerző- kiterjeszti általában véve az egész pedagógiai technológiára. Ebből a szemszögből nézve az oktatás technikai eszközeinek kérdése csak alárendelt problémaként merül fel. Az irányzat a tanulási célokat és teljesítményeket hangsúlyozza olyan értelemben, hogy az oktatás feladata nem más, mint bizonyos, előre meghatározott viselkedés kialakítása a tanulókban. A viselkedési célok konkrétak, megfigyelhetők és mérhetők.

A pedagógiai technológia fogalmának a megragadása a legnehezebb, mert ez a legtágabb és legbonyolultabb kategória. Figyelme kiterjed a szorosan vett oktatási eszközökön és az oktatási folyamatokon túl arra a szélesebb pedagógiai környezetre is, amelyben az intézményesített emberi tanulás végbemegy. Szemléletét röviden azzal jellemezhetjük, hogy nem eszközre, illetve folyamatra, hanem rendszerre orientált. Érdeklődésének középpontjában a komplex pedagógiai tevékenység megtervezése és megszervezése áll.
Válaszokat keres a "hogyan?, a mit? és a miért?" kérdésekre egyaránt.

A pedagógiai technológia bevezetéseként Davies bemutatja az emberi természet "X", "Y" és "Z" elméletét.

Az "X" elmélet szerint az ember -természeténél fogva- lusta, tehát, ha dolgoznia vagy tanulnia kell, ehhez meggyőzésre, jutalmazásra, ellenőrzésre vagy büntetésre van szükség. Ilyen értelemben az ember inkább független, mint függő változónak tekinthető az oktatási rendszerben. A tanár szerepe itt autokratikus, tehát céljait csak a diák tevékenységének határozott irányításával, ellenőrzésével érheti el.

Az "Y" elmélet szerint az ember -természeténél fogva- szeret dolgozni és tanulni, feltéve, hogy ez a tevékenység értelmes és érdekes számára. Nemcsak akkor dolgozik, ha irányítják és ellenőrzik, hanem akkor is, ha a munka, illetve a tanulás összefügg olyan célokkal, amelyet magáévá tesz. Ez összefügg a sikerélménnyel, és ha a siker biztosított, a tanuló készségesen vállalja a tanulás fáradalmait. Az "Y" elmélet szerint a tanulási képesség és a kreativitás minden ember sajátja, de ezek az intellektuális képességek az oktatás tradicionális formáiban és szervezetében csak részben bontakozik ki. A tanár szerepe ebben a felfogásban egyfajta szervező tevékenység, amelyet annak érdekében fejt ki, hogy a tanulók elérjék saját céljaikat.

Láthatjuk, hogy az "X" elmélet az oktatástechnikával, míg az "Y" elmélet az oktatástechnológiával hozható összefüggésbe.

A "Z" elmélet -az előzőektől eltérően- az embert született döntéshozónak és problémamegoldónak tekinti. Az embert önszervező rendszerként fogja fel, szervezési képességét hangsúlyozza. A "Z" elmélet nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a felfedezésre orientált független tanulási koncepciókkal. Ebből az elméletből a pedagógiai technológia koncepciót a rendszerszemlélet segítségével lehet levezetni, miszerint a tanítási-tanulási tevékenységet rendszerként célszerű felfogni s tanulmányozni.

A rendszerszemlélet alkalmazása lehetővé teszi a részek funkciójának felismerését és az egész rendszer célratörő megszervezését. A fő feladat tehát a tanulás feltételeinek megteremtésében ragadható meg.Ha a jövőbe tekintünk nincs semmi okunk arra, hogy ne tételezzük fel a pedagógiai technológia egy újabb fejlődési fázisának megjelenését, kialakulását, amely már éppúgy nem lesz azonos a jelenlegi tudásunk alapján tételezett pedagógiai technológiával.


Ha a jövőbe tekintünk nincs semmi okunk arra, hogy ne tételezzük fel a pedagógiai technológia egy újabb fejlődési fázisának megjelenését, kialakulását, amely már éppúgy nem lesz azonos a jelenlegi tudásunk alapján tételezett pedagógiai technológiával.
  A jövő a nyitott, a határok nélküli iskolai képzés rendszerét vázolja fel a számítástechnika, az informatika (Internet) fejlődése mentén. A szakképzésben, a felsőoktatásban a távoktatás egyre bővülő teret hasít ki magának. A tanárképzésnek ma egyik stratégiai feladata pontosan az, hogy erre a megváltozott pedagógiai szakmaiságra készítse fel a jövő pedagógusait.

A 2.számú ábra mutatja a hierarchikusan rendezett oktatástechnika, oktatástechnológia és a pedagógiai technológia viszonyát.


Összefoglalásként tekintsük át, mi is tehát az oktatástechnológia tárgya, feladata?

Figyelembe véve a pedagógia és pszichológia elveit, felhasználva a műszaki tudományok eredményeit, tárgyalja és kutatja a tanítás és tanulás taneszközeit, a mivel tanítsunk? kérdéseit. Aktuális vizsgálódási körét az alábbiak szerint adhatjuk meg:

>> Az oktatástechnikai eszközök, berendezések pedagógiai alkalmazásának lehetőségei, körülményei (szaktantermek, médiatárak)

>> Az információhordozók és hordozórendszerek tulajdonságai, tervezési és készítési eljárásai, értékelési és kiválasztási szempontjai.

>> A taneszközöknek, az alkalmazható módszereknek, munkaformáknak a tanár és tanuló interakciójának kölcsönhatásai, különös tekintettel a pedagógusi tevékenység megszervezésére koncentrálva.

>> A telekommunikációs eszközök és ezeknek az iskolai és iskolán kívüli nevelésben-oktatásban betöltött szerepe.

>> A taneszközök, taneszköz-rendszerek alkalmazhatóságára vonatkozó hatékonysági vizsgálatok, gazdasági számítások.

>> A számítógéppel segített oktatás (CAI) lehetőségei, hardver-és szoftver tartományai.

>> A távoktatás oktatástechnológiai követelményei
   
  2.számú ábra  
6.Feladatok

1.Rendezze sorba a szofisták pedagógiai tevékenységét!
 

1.
2.
3.


 

2.Válassza ki a felsorolt lehetőségek közül, hogy melyik igaz az alábbi állításra!
 
  A szofisták tanításának lényege a hatékony kommunikáció, ezen törekvésüket tekintjük a pedagógiai technológia alapjának.
 
A: Az első tagmondat igaz, a második is igaz, továbbá ok és okozati összefüggés van köztük.
B: Az első tagmondat igaz, a második is igaz, de ok és okozati összefüggés nincs köztük.
C: Az első tagmondat igaz, a második hamis.
D: Az első tagmondat hamis, a második igaz.
E: Mindkét tagmondat önmagában is hamis.
 
ABCDE
 

3.Egészítse ki a következő megállapítást!
 
  A a műveletek egységes elemekre bontása és azok egymás után sorrendbe állítása.  
 

4.Hányadik generációs elemek tartoznak a felsorolt fogalmakhoz?
 
 
 a.b.
1. Oktatástechnika
2. Pedagógiai technológia
3. Oktatástechnológia