KURZUS: Oktatástechnológia
MODUL: AZ OKTATÁSTECHNOLÓGIA TÁRGYA, FELADATA ÉS HELYE A PEDAGÓGIAI DISZCIPLÍNÁK KÖZÖTT

Az oktatástechnológia forrásai, történeti háttere, feladata

Tanulási útmutató
  Ebben a leckében az oktatástechnológia forrásairól, történeti hátteréről, valamint az eredményes oktatáshoz/tanuláshoz szükséges alapvető elemekről lesz szó.
A lecke eredményes feldolgozásához és a megadott követelmények teljesítéséhez javasoljuk, hogy figyelmesen olvassal el az írott anyagot.
Tanulmányozza és ismerje meg a leckében szereplő tényeket, fogalmakat és összefüggéseket, valamint ezek könnyebb megértésére szolgáló magyarázatokat, ábrákat.

A lecke végén önellenőrző teszt található, melynek segítségével informálódhat a hallgató, hogy milyen mértékben sikerült elsajátítani a közölt tananyagot.
A teszt kitöltése után rögtön látható a helyes válasz.

Minden modulhoz tartozik felhasznált irodalomjegyzék, amely összegyűjti az adott témához tartozó irodalmakat. A hallgató a lecke tananyagtartalmán kívül, az ajánlott irodalmak áttanulmányozásával mélyítheti ismereteit.
1. Célok és követelmények:
  A lecke tanulása során törekedjen arra, hogy a tanulási célok és az elvárt követelmények teljesítéséhez az alábbi kérdésekre/feladatokra kell Önnek majd egyértelmű és szakszerű választ adni:

-Saját szavaival tudja jellemezni, hogy az egyes technikai eszközök hogyan és miben segítették az oktatást.

-Az iteratív ábra segítségével egy példán keresztül be tudja mutatni az igény és az eszközhasználat kapcsolatát.

-Fel tudja sorolni/ki tudja választani, hogy milyen technikai eszközök segítették az oktatást a xx. sz. első felében.

-Ismerje, és tudja jellemezni a kommunikációs és kibernetikai folyamatok hatását az oktatási folyamatokra.

-Fel tudja sorolni / példát tud mondani az oktatástechnológia tárgyához tartozó területekre.(oktatástechnika, oktatástechnológiai tudás, oktatástechnológiai tevékenység)

-Ismerje/ ki tudja választani az oktatástechnológiához tartozó jellemző feladatokat, pedagógusi tevékenységeket.
2. Összefoglalás:
  A lecke tartalmi anyaga az alábbi lényeges részeket dolgozza fel:
  >>Az oktatástechnológia tárgyköre

>>Az oktatástechnológia forrásai
>>Pedagógiai források
>>Technikai források

>>A fejlesztés iterációs folyamata a gyakorlatban

>>Akommunikációs modell összetevőinek szerepea
Tanítás-Tanulás folyamatában

>>Az oktatástechnológiai tevékenység a folyamatirányítás szempontjából
A tananyag tartalma
1.Az oktatástechnológia tárgyköre
  Az oktatástechnológia gyűjtőfogalom, amely magába foglalja:

>> a Tanítási-Tanulási folyamat hatékony megtervezésér és irányítását

>> a tartalomhoz, a célt elérő legmegfelelőbb módszerek, eszközök kiválasztását

>> az eredmények diagnosztizálását és értékelését, azaz:

Az oktatástechnológia a tanítási célok és a tananyagtartalom által meghatározott módszerek, eszközök, információhordozók és teljesítménymérők tervszerű, összehangolt alkalmazásának a folyamata.
2.Az oktatástechnológia forrásai
  A következőkben röviden áttekintjük az oktatástechnika és az oktatástechnológia kialakulásának történeti hátterét a technikai és pedagógiai szempontok alapján.
2.1.Az oktatástechnológia pedagógiai forrásai
  Az oktatástechnológia előzményeként Coméniust említik, aki megfogalmazta, hogy a megismerési folyamatba a külvilág közvetlen érzékelését (az első jelzőrendszert) is be kell kapcsolni. Az Orbis pictus c. művében a világot képek formájában is érzékelhetővé tette a tanulók számára.

A mozgófilm, mint vizuális szemléltetési lehetőség nyilvánvalóvá tette, hogy az absztrakt fogalmakat, elveket hatékonyabban lehet tanítani.

Ezáltal lehet megteremteni a fogalmi szint érzéki alapját, az érzéki és fogalmi szint egyensúlyát.

Az ötvenes években a kommunikációs szemlélet térhódításának eredményeképpen az oktatást, mint kommunikációs folyamatot fogták fel, amelyben elkülöníthető az adó, az üzenet, a csatorna, a vevő és a befogadóban kiváltott hatás. Vizsgálták ezen tényezők kölcsönhatását és a tanítási-tanulási folyamatban való használhatóságát.

A hatvanas évek elején, a kibernetika révén megjelenik a rendszer fogalma az oktatás hierarchikusan rendezett irányításában. A bemeneti tényezők a kimeneti paraméterek függvényében a visszacsatolási jellemzőket vezérli és szabályozza a tanítás-tanulás folyamatában. Így a rendszerszemlélet nyomán az oktatásban megjelenő taneszközökre, mint a célokhoz rendelt elemekre koncentráltak. Tekintettel arra, hogy az oktatásban meghatározó a tanuló és a tanulás, ezért a fejlesztés abba az irányba fordult, amely az eredményes tanítás-tanulás sajátosságaira, pedagógiai-pszichológiai törvényszerűségeire alapozza a taneszközök használatát.

A hatvanas években a behaviorista szemlélet a programozott tananyagokon és az audio-vizuális eszközökön keresztül, mint tanuláselméleti koncepció jelenik meg az oktatásban. Tulajdonképpen ettől az időtől beszélhetünk tanítási technológiáról, vagy oktatási technológiáról.

A programozott oktatásból végül is az oktatástechnológia az alábbiakat vette át:

>>A mérhető célok készítésének és alkalmazásának gyakorlatát

>>A programok szerkesztési elvét:
- kis egységekre tagolja az anyagot,
- a tananyag-feldolgozásban a tanulói közreműködésre épít,
- lehetővé teszi a lépésről-lépésre történő önellenőrzést.

>>Az aprólékos tanulásfejlesztő mechanizmusát.

>>A programozott oktatás alapelvei tehát az oktatástechnológiában integrálódtak. Napjaink gyakorlatában a számítógéppel segített oktatás (CAI) olyan távlatokat nyit az oktatás minden színterén, amely feltételezi a pedagógustól a szemléletváltást a tanuló- és tanuláscentrikus tananyagok előállításában, az individuális és a kooperatív tanítási-tanulási módszerek alkalmazásában egyaránt.
2.2.Az oktatástechnika technikai forrásai
  Amióta az ember eszközt használ, folyamatos az eszközök tökéletesítésének az igénye is, ahogy ez az 1. Ábrán is követhető. A jobb használati eszközök jobb életkörülményeket, a tökéletesebb eszközökkel végzett munka több szabadidőt tesz lehetővé, aminek végső soron egy jobb életminőség lesz az eredménye. Így van ez az oktatás területén is.

A tökélesedő eszközök használata azonban az emberi tudás gyarapodását is eredményezi. Ennek következményeként pedig az ember a világ megismerésének egyre mélyebb területeibe tud behatolni.

E folyamatban önálló tevékenységgé válik az információk gyűjtése, rendszerezése és átadása, valamint kialakulnak az oktatás- képzés- nevelés sajátos eszközei is. Történetileg nézve a fejlődést szembetűnő jelenség, hogy az információs technika eszközei többnyire fáziskéséssel kerültek be az oktatásba. A mai vetítőgépek őse, az 1600 körüli "laterna magica" a 18. századtól kerül be az oktatásba.

A vetítőgépek iskolai elterjedése a múlt század végén gyorsult fel, amikor a fényképezés feltalálása nyomán diapozitíveket, fotógrammokat tudtak készíteni. Ismerték és használták a térhatású fotókat is. Az 1910-es évektől, amikor már kielégítő minőségű elektromos fényforrás került a vetítőgépekbe, tömegesen állítottak elő a szaktárgyi oktatáshoz kapcsolódó, a tanórához illeszthető diapozitíveket. Egy, az 1914-ben megjelent "jegyzékben" nyolcvanezer fekete-fehér, illetve színezett diapozitíveket ajánlottak az érdeklődőknek.

Az át nem világítható kisebb tárgyak, ábrák, szövegek kivetítésére 1860-as évektől használják az episzkópot, illetve a diapozitívek kivetítésére is alkalmas epidiaszkópot.

1930-as évek elején már próbálkoztak celofánra írt szövegek, ábrák vetítésével. Az első írásvetítők képkapuja a jelenlegi méret negyedét sem tette ki, míg az alkalmas lencse előállítása pedig igen precíz és költséges gyártástechnológiát igényelt. Az írásvetítő széleskörű elterjedését a japán olcsó műanyag-lencse tette lehetővé 1950 körül.

A mozgófilm viszonylag gyorsan megjelent az oktatásban. Budapesten 1913-ban Pedagógiai Filmgyárat alapítottak, és 1926-tól kötelező volt középiskolákban az oktatófilm vetítése. Évente nyolc oktatófilm megtekintését írta elő a rendelet.

Az auditív információhordozók csak a 20. században jelentek meg az iskolákban, a fonográf az évszázad elején. A rádió először csak, mint demonstrációs eszköz jelenik meg, és csak a negyvenes években válik egyre általánosabbá. Anglia ebben az élen járt, hiszen az angol Iskolarádió Társaság alakulása után öt évvel (1928) már külön adást sugárzott az iskolásoknak. A mai nyelvi laboratórium ősének tekinthető "fonetikai laboratóriumot" 1930-ban az Ohiói Állami Egyetemen létesítették. Az igazi értelemben vett nyelvi laborokról azonban csak a technika tökéletesítése után, az ötvenes-hatvanas évektől beszélhetünk.

Az első oktatógépek az 1920-as évektől származnak. Pressey több oktatógépet is tervezett a tanulói aktivitás serkentésére, az intelligencia és a tárgyi tudás automatikus tesztvizsgálatára. Az oktatógépek elterjedése huszonöt évvel későbbre, Skinner nevéhez fűződik, aki az eszközök alkalmazását már tanulás-elméleti alapokon tudta indokolni. Ekkor veszi kezdetét az audiovizuális eszközök tömeges használata, így a televízió pedagógiai célú alkalmazására vonatkozó kísérletek is.

A televízió-technika és egyáltalán az elektronikus informatika rohamos fejlődésének köszönhetően tervezhetővé válik a hatvanas évektől az iskolatelevíziós adások beépítése a tanórába. A képmagnetofonok és a kézi kamerák hozzáférhetősége után pedig az iskolák akár saját oktatástechnológiai laboratóriumukban állíthatnak elő professzionális oktatóanyagokat.

A PC-k robbanásszerű fejlődése és hozzáférhetőségük egy új korszakváltást vagy másképpen egy új időszámítást hoz(ott) az oktatásba. Az Interneten, (1998-tól minden középiskolát "rákötnek" a hálózatra) mint világsztrádán való közlekedés és információáramlás, a számítógépes multimédia hardver és szoftver termékei alapvetően változtatják meg az oktatás tanítási-tanulási folyamatát. Nyitottá válik az oktatás, hozzáférhetővé válik a kultúra, a tudomány minden érdeklődő tanuló és tanár számára, ami szó szerint "határtalan" lehetőséget biztosít az oktatásban résztvevőknek.
3.A fejlesztés iterációs folyamata   a   gyakorlatban
  Változó világunkban megfigyelhető egy állandó iterációs fejlődés. A technika, technológia gyökeres megváltozása, a szolgáltatások körének és minőségének robbanásszerű bővülése igényli is a gyors reagálást a fejlesztőktől és a felhasználóktól egyaránt. Természeti-társadalmi-technikai környezetünkben tetten érhető változásokra, a kihívásokra az oktatási intézményeknek is mozdulnia kell.

A Nemzeti Alaptantervben (NAT) megjelölt műveltségi területek, az egyre színesebb, választási lehetőséget kínáló tantervi modulok és tankönyvek, vagy az informatika rohamos fejlődése (pl. az Internet adta lehetőségek) mind-mind azt példázza, hogy az egyes iskoláknak, a pedagógusoknak professzionális felkészültséggel kell rendelkezniük.

Ez a szakmai felkészültség azonban ma sokkal komplexebb tevékenységet kíván, követel meg a pedagógusoktól mint tegnap. Nem elegendő, "csak" a szakszerű tantárgyi ismeret birtoklása. Szükséges a teljes tanítási-tanulási folyamat tervezési-szervezési-irányítási és értékelési funkcióinak biztos kezelése és kontroll alatt tartása. Az sem mindegy, hogy milyen (tan)eszközöket alkalmazunk az eredményes képzés érdekében.

Az oktatás-nevelés eredménye a tanítási-tanulási folyamat tevékenységrendszerében valósul meg. A kiszemelt tananyag eredményes feldolgozásához korszerű módszerekre és eszközökre van szükség.

A kutatóknak, az iskolai munkaközösségeknek és azon belül az egyes szaktanárnak is érdeke, hogy tevékenysége hatóterületén állandó validitási (érvényességi) kontrollt és fejlesztést végezzen, amit az alábbi ábrával szeretnénk megvilágítani. (1.sz. ábra)


   
 1.számú ábra
  Az ábra leegyszerűsítve az alábbiakat szemlélteti az oktatási folyamatra levetítve:

Az adott szükséglet megfogalmazza az igényt és az elérendő célokat. Ennek kielégítésére kialakul egy tevékenységi folyamat, amihez megteremti a szakember a szükséges eszközöket. A tevékenység közben a tapasztalatok birtokában egy ideig az igény és az eszközhasználat egyensúlyt képez, vagy pedig az derül ki a felhasználó számára, hogy az eszköz "többet tud", mint amire használják, aminek következménye az igényfejlesztés. Általában azonban az igény egyre nagyobb lesz, amit a megfelelő elemző munka (diagnosztizálás) után eszközfejlesztés követ, és ez az új eszköz egy ideig egyensúlyt tart fenn a szükséglettel...

Ebbe az iterációs folyamatba kell behelyettesítenünk az oktatás szervezésével, irányításával vagy az alkalmazott módszerekkel kapcsolatos permanens fejlesztési tevékenységet is. Hiszen nemcsak az oktatástechnológia látványos fejlesztési tendenciájáról van szó, hanem az igényfejlesztés pontosan a tanítási-tanulási folyamat technológiai fejlesztésére hívja fel a figyelmet. Lásd a NAT, az alternatív pedagógiák, a kooperatív technikák, a nyitott oktatási- távoktatási- rendszerek stb. mentén tapasztalható változási tendenciákat.
A következőkben röviden áttekintjük az oktatástechnika és az oktatástechnológia kialakulásának történeti hátterét a technikai és pedagógiai szempontok alapján.
4.A kommunikációs modell összetevőinek szerepe a
Tanítás-Tanulás folyamatában
  Eredményes kommunikációnál a fő cél az, hogy a tudáselemek beépüljenek a tanulók teljes pszichikus rendszerébe:
-érzékelés, észlelés, figyelem, érdeklődés felkeltése, emlékezés (a hatékonyságot növelhetjük, ha minél több dologgal kötjük össze az ismeretanyagot), képzelet(reproduktív- és alkotó képzelet), gondolkodás, amely kiegészül érzelmi, akarati tulajdonságokkal (affektív terület).
   
 2.számú ábra
  A modellen jól látható, hogy van egy tanári és egy tanulói oldal:

T1: a tanár a tananyagot, közvetítendő információt üzenetté alakítja. Ehhez úgy kell felkészülnie, hogy ismerje a pontosított követelményeket, a tanórai feltételeket, és a tanulók sajátosságait.

T2: a tanár az üzenetet kódolja a tanulók számára érthető formában. A tanárnak tisztában kell lennie a tanulók előismereteivel, tudásuk szintjével, konkrét didaktikai feldattal, és az osztály/csoport motiváltságával.


Csatorna: az a közvetítő közeg, amelynek segítségével a tanár által közölni kívánt információ elér a tanulókhoz. Itt ki kell küszöbölni a lehetséges pedagógiai zajokat, amelyek zavarják az órát, valamint a tanárt a tanításban. Például ha a tanulók nem figyelnek, akkor meg kell állni és vizsgálni az okot, és kezelni kell a felmerülő zavaró tényezőket, mert nem fog az üzenet eljutni a tanulókhoz.


t1: a tanuló dekódolja az üzenetet, azaz felfogja az ismeretanyagot. A tanár különböző eszközökkel és módszerekkel segítheti ezt a folyamatot.

t2: az új ismeretanyag megértésének szakasza, amelyet jól megválasztott példákkal és gyakorló feladatokkal tudunk elmélyíteni. Ha ez nem történik meg, akkor a tanuló nem érti meg az anyagot, és az otthoni tanulásnál sem fog visszaemlékezni az órán elhangzottakra.A visszacsatolás még a tanórán megtörténik, melynek során a tanár és a tanuló egyaránt választ kap, hogy elérték-e az óra célját és lehetőség nyílik a hiányosságok pótlására.
5.Az oktatástechnológiai tevékenység a folyamatirányítás szempontjából
  Napjainkra már önálló tudománnyá fejlődött oktatástechnológiát két nézőpontból érdemes vizsgálni:

1.Szubsztantív oldal: mivel foglalkozik az adott tudományág ?
2.Stratégiai oldal: milyen problémák foglalkoztatják a tudományt?

Az egyes tudományok-tudományágak jellemezhetők az általuk megoldandó problémák alapján. A szubsztantív problémákkal foglalkozó tudományokat leíró- magyarázó- normatív tudományoknak, a stratégiai problémákat- megoldókat pedig stratégiai tudományoknak nevezik.


Aleíró- magyarázó- normatív tudományos ismeretrendszereken belül három, viszonylag önálló ismeretcsoport különíthető el:

>>empírikus ismeretek (ténykijelentések, adatok)
>>teoretikus ismeretek (törvények, elméletek, hipotézisek)
>>axiológiai ismeretek (eszmények, normák, elvek, értékelő kijelentések)

A stratégiai jellegű ismeretek főképpen elvekből és szabályokból, köztük algoritmusokból állnak.

Az oktatástechnológia tárgya három főbb területet fog át:

a.Az oktatástechnológia tárgyi objektivációi, az információrögzítő- közvetítő eszközök (hardware) és információhordozók (software), amelyek az oktatástechnika tárgykörébe tartoznak.
Ezek leíró-magyarázó jellegű ismeretekkel, szubsztantív problémákkal foglalkoznak. (mi az írásvetítő, a hangosított diavetítő, a számítógép?) Nagyobb részük empirikus ismeret: tények adatok, az oktatástechnika eszközeiről és információhordozóiról. A teoretikus ismeretek (pl., a működésre vonatkozó törvények, elméletek) zömét más tudományokból szerzi, illetve azok ismeretrendszerére alapozza. Axológiai ismeretek az oktatástechnikában nincsenek.

b.Az oktatástechnológiai tudás. Ezen olyan oktatástechnológiai ismeretrendszer értendő, amely átfogja a tudományos ismereteket, a fejlesztők szakmai tudását, a felhasználók tudását, továbbá az információ(hordozó) tárolásával, katalogizálásával, rendszerezésével, beszerzésével, publikálással stb. kapcsolatos ismereteket.

c.Az oktatástechnológiai tevékenységhez tartozik a kutatás, fejlesztés, a felhasználó pedagógusok tevékenysége, információs tevékenység, az oktatástechnológus képzés. Az oktatástechnológia, mint stratégiai tudomány az oktatás folyamatszervezésével és irányításával foglalkozik.

A fejlesztő pedagógusok különféle információhordozókat, szoftvereket (médiumokat) terveznek az egyes tantárgyak egy-egy tananyagegységének a tanításához. Esetleg egyazon egységhez többféle hordozót is, vagy akár komplex tananyag-taneszköz együttest állítanak össze a hozzátartozó tanulási-és tanításirányítási stratégiákkal együtt. Ezeket oktató vagy pedagógiai programcsomagoknak nevezzük.

A tevékenység természetesen feltételezi, hogy a fejlesztő előre elképzeli (anticipálja) azt a pedagógiai folyamatot, amelyben az általa létrehozott információhordozókat felhasználják, amihez komplex tudásra van szükség. Ilyenek: a tantárgy alapját képező szaktudományi, művészeti, tudományelméleti, metodológiai, tantervelméleti, pszichológiai, neveléselméleti, didaktikai, tantárgy-pedagógiai ismeretek. Továbbá szükséges, hogy a fejlesztő a műszaki-technológiai, szemiotikai, esztétikai, hordozótervezési, elemi szintű közgazdasági, szerzői jogi ismeretekkel legyen tisztában.

A gyakorló pedagógus a konkrét pedagógiai folyamat megszervezéséhez kiválasztja a célnak megfelelő információhordozókat, ezek kombinációját, és eldönti azt is, hogy ő maga mint információforrás milyen tárgy-irányító-szabályozó funkciót tölt be.
6.Feladatok
Tanulmányozza az ábrát és válaszoljon a kérdésre!
   

1.Egészítse ki az ábrát!
 
 
 a.
1.
2.
3.
 
 

2.Válassza ki az oktatástechnológia tárgyához tartozó területeket!
 
oktatáselmélet
  
oktatástechnika
  
oktatástechnológus képzés
  
oktatástechnológiai tevékenység
  
oktatástechnológiai tudás
 

3.Egészítse ki a meghatározást!
 
  Az átfogja a tudományos ismereteket, a fejlesztők szakmai tudását, és a felhasználók tudását.  
 

4.Egészítse ki az oktatástechnológiára vonatkozó meghatározást!
 
  Az oktatástechnológia a tanítási és a tananyagtartalom által meghatározott , , információhordozók és teljesítménymérők tervszerű összehagolt alkalmazásának a folyamata.