Palásti Gábor:
A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK MAGÁNJOGÁT ALAKÍTÓ FŐBB NEMZETKÖZI SZERVEZETEK
Általános jelenség, hogy az egyes kormányok, azok képviselői önmagukban nem képesek az egységes nemzetközi jog megteremtésének előfeltételeit megteremteni. A nemzeti kormányok a demokratikus választások vagy a politikai élet egyéb cselekményei következtében változnak – kormányok jönnek és mennek –, ami nem kedvez az alapos munka előfeltételéül megkívánt folyamatosságnak. Az egyes államok által nyújtott keretek általában nem képesek átfogni az összes érdekelt állam érdekét, és javarészt saját megoldásaik és javaslataik érvényesítésének kedveznek – ami oda vezet, hogy a többi állam így előbb-utóbb hanyagolja, vagy nem tekinti kellőképp komolynak a csupán valamely állam szintjén megragadó egységesítési kezdeményezéseket. Ezek mellett gyakran az egységesítést megelőző komoly előkészítés személyi és tárgyi feltételeit sem képes egy ország önmagában előteremteni. Végezetül egy sor egyéb tényező (nemzeti büszkeség, fogalmi félreértések, politikai játszmák) is az ellen hat, hogy a nemzetközi anyagi magánjog nemzetközi egységesítésének színtere az egyes államok legyenek.
Ehelyett az államoktól független – bár általuk létrehozott – „közös” szervek, nemzetközi szervezetek keretében zajlik az a hatalmas munka, ami a nemzetközi anyagi magánjog nemzetközi alapú unifikációjához szükséges.
Hogy melyek azok a lépcsőfokok,
amelyek végül az egységesített jog kialakulásához vezetnek, arról a jogforrások
részben már írtunk, illetve az – remélhetőleg – érthető módon részletesebben
kifejtésre kerül az nemzetközi közjog
tantárgyból.
Fontosabb regionális
jogegységesítési törekvések valósultak meg
Nem mutatjuk be részletesen a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferenciát. Ennek oka egyrészt, hogy a hallgatók nemzetközi kollíziós magánjog tárgyból már hallottak róla, másrészt pedig hogy a számtalan elfogadott nemzetközi egyezménye közül sok nem vált számottevően lényegessé – esetleg nem ratifikálta elég állam ahhoz, hogy hatályba lépjen, vagy ha hatályba is lépett, nem túl sok állam vonatkozásával. Főképp akkor szembetűnő ez, ha azt látjuk, hogy vannak jóval sikeresebb szervezetek is.
Nem foglalkozunk ehelyütt azokkal
a szervezetekkel, amelyek a magánjogi szerepük mellett elsősorban közjogi
célból jöttek létre, és tevékenységük túlnyomó része is a nemzetközi gazdasági
kapcsolatok közjogához kapcsolódik (pl. OECD). Nem foglalkozunk végül itt mindazzal
a sok kutató, érdekvédelmi és vitarendezési szervezettel, amelyek pedig mára
egyre inkább meghatározóak lesznek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok
magánjogában. Ennek részben terjedelmi okai vannak, részben
pedig az, hogy egy alapstúdium keretében megelégszünk csak a négy, számunkra
legfontosabbnak tartott szervezet (kialakulásuk sorrendjében): az ICC, az
UNIDROIT, az UNCITRAL és a WIPO részletesebb bemutatásával.
(International
Chamber of Commerce – Nemzetközi Kereskedelmi Kamara)
Státusz: független nemzetközi szervezet
Alapítás éve: 1919.
Székhely: Párizs, Franciaország
Honlap, további információk: www.iccwbo.org
Hivatalos nyelvei: angol és francia
Tagsági információk: A
tagok gazdasági társaságok, gazdálkodók, illetve ezek érdekképviseletei,
kereskedelmi kamarák, ügyvédek és ügyvédi irodák, magánszemélyek. Többezer taggal rendelkezik.
Szervezeti felépítés: az ICC fő döntéshozó szerve a Tanács, amelybe minden nemzeti bizottság delegál tagot. A Tanács évente kétszer ül össze. A Tanács választja az Elnököt, az alelnököket, a Végrehajtó Bizottságot és a Főtitkárt. Az operatív ügyintézést a Titkárság végzi, élén a főtitkárral. A gyakorlati munka bizottságokban zajlik. Fontosabb önálló szervezeti egységei az ICC mellett működő Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíróság és a Kereskedelmi Kamarák Szövetsége.
Tevékenységi kör: a tagok számára fontos kereskedelmi kérdésekben tevékenykedik, részben kormányok és nemzetközi szervezetek számára történő kezdeményezéseken keresztül, részben közös álláspont kialakításával olyan állami döntésekben, amelyek érintik a tagokat. A legfontosabb területeken a nemzetközi kereskedelem szinte összes szektorában igen nagy gyakorlati értékkel rendelkező különféle dokumentumokat dolgoz ki (ajánlások, szokványgyűjtemények, szerződési minták, részletes tanulmánykötetek, különféle mentességek – vám, adó – igénybevételéhez szükséges okmányok, befektetési tanácsadók). Fontos, hogy az ICC nem jogalkotó szerv, hanem csupán nemzetközi üzleti érdekvédelmi szervezet. Lényeges szolgáltatása az alternatív nemzetközi kereskedelmi vitarendezés, amelyiknek a legfontosabb szerve a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbírósága. Az ICC-n belül működő Kereskedelmi Kamarák Szövetsége a nemzeti ágazati kereskedelmi kamarák nemzetközi szerve.
Szűkebb jogterület: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának minden aspektusával foglalkozik
Munkamódszer: a tagoktól jövő kezdeményezésre, nemzetközi szervezetekkel és kormányokkal együttműködve folyik a munka.
Főbb eredmények:
Nemzetközi Kereskedelmi Feltételek (INCOTERMS, szokványgyűjtemény); Az okmányos
meghitelezésre vonatkozó egységes szokványok és gyakorlat (a felek által
szabadon választható szabálygyűjtemény, szokvány); befektetési tanulmányok a
fejlődő államokba irányuló befektetésekről; Nemzetközi Kereskedelmi Választottbírósága a nemzetközi üzleti életben a
kereskedelmi jogvitáknál egyik leggyakrabban alkalmazott intézmény.
(Institut international pour l'unification du droit privé;
angolul: International Institute
for the Unification
of Private Law; Nemzetközi Intézet a Magánjog Egységesítéséért)
Státusz: független
kormányközi szervezet
Alapítás éve: 1926., a Népszövetség keretében. A Népszövetség megszűnte után,
1940-ben független szervezetként újjáalakult.
Székhely: Róma, Olaszország
Honlap, további információk: www.unidroit.org
Hivatalos nyelvei: angol, francia, német, olasz, spanyol.
Tagsági információk: A
tagok államok. Létszámuk jelenleg 59. A tagok a világ
gazdasági és jogrendszereit valamint régióit arányosan képviselik.
Szervezeti felépítés: fő szerve a Közgyűlés, melyben a kormányok képviselői (országonként egy fő) foglalnak helyet. A szakmai munka felügyeletét a Kormányzó Tanács végzi, amelyik kiemelkedő jogászokból áll. A napi ügyintézést a Titkárság látja el.
Tevékenységi kör: Az UNIDROIT elsősorban a magánjog egyes aspektusainak kutatásával, jogegységesítéssel – e célból nemzetközi egyezmények előkészítésével, gyűjtemények kiadásával – foglalkozik. Főbb kutatási területei a lex mercatoria – egyes szerződések, amint az alább kiderül. Kutatási lehetőséget biztosít nemzetközi kutatók számára.
Szűkebb jogterület: a nemzetközi kereskedelmi szerződések területén létrehozott gyűjteménye (Nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei) mára alapmű lett, a lex mercatoria nagyszerű összefoglalása. A művet gyakorló jogászok alkalmazzák, és a nemzetközi kereskedelmi jogi jogvitáknál gyakran hivatkoznak rá és döntenek az alapján, ha az alkalmazandó jog a lex mercatoria. Részletesebben foglalkozott az adásvételi, a franchise, az utazási a faktoring és a lízing szerződésekkel, valamint a nemzetközi végrendelettel.
Munkamódszer: a jogegységesítés mindig egy kidolgozott és a Közgyűlés által jóváhagyott Munkaprogram szerint történik. A Munkaprogramba felvett témában a Titkárság kijelöl egy szakértői csoportot, amelyik összehasonlítójogi kutatásokat végez. Az összehasonlítójogi kutatás eredményét a Kormányzó Tanács elé terjesztik, és ha az összehasonlító kutatás megfelelő volt, egy szakértői csoport kidolgozza az egységes szabályok első, majd azok megvitatása után további változatát. Az elfogadott változatot ezután egy szakértőkből álló kormányközi bizottság elé terjesztik, majd a bizottság által tovább módosított szöveg a Kormányzó Tanács elé kerül. Ha az jóváhagyja, akkor a dokumentumot – mint az UNIDROIT által kidolgozott tervezetet – a valamely tagállam által lebonyolított nemzetközi diplomáciai konferencia elé bocsátják elfogadás céljából. Elfogadásával létrejön a nemzetközi egyezmény. A szervezet számos levelező taggal (államokkal, nemzetközi és nem állami szervezetekkel, kutatókkal) tart fent kapcsolatot akik segítik munkáját.
Főbb eredmények: mára talán a legfontosabb és leginkább elismert eredménye az UNIDROIT-nak a Nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei (1994.) című gyűjteményes műve, ami a nemzetközi kereskedelmi szerződésekre vonatkozó azon főbb elveket tatalmazza, amik a gyakorlatban ténylegesen érvényesülnek. Ez a lex mercatoria elnevezésű jogterület egy nagyon fontos forrása lett. A Nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelveinek gyakorlati alkalmazásával összefüggésben igen széleskörű nemzetközi jogesetgyűjteményt üzemeltet UNILEX elnevezéssel.
Jelenleg ugyanilyen célból készül a Nemzetközi polgári eljárás alapelvei című gyűjtemény.
Az UNIDROIT által létrehozott nemzetközi egyezmények kevésbé sikeresek, mint az UNCITRAL egyezményei vagy mint a Nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei gyűjtemény. Ez a viszonylag kis számú ratifikációban nyilvánul meg. A következő nemzetközi egyezmények jöttek létre az UNIDROIT biztosította szervezeti keretek között: Egyezmény a nemzetközi adásvétel egységes szabályairól (Hága, az Egyezmény rövidítése:ULIS, 1964.); Egyezmény a nemzetközi adásvételi szerződések megkötésének egységes szabályairól (Hága, az Egyezmény rövidítése: ULFIS, 1964.); Nemzetközi egyezmény az utazási szerződésről (Brüsszel, az Egyezmény rövidítése: CCV, 1970.); A nemzetközi végrendelet alakiságainak egységes szabályairól szóló egyezmény (Washington, 1973.); A nemzetközi adásvétellel kapcsolatos kereskedelmi képviseletről szóló egyezmény (Genf, 1983., még nem hatályos); Egyezmény a nemzetközi pénzügyi lízingről (Ottawa, 1988.); A nemzetközi faktoringról szóló egyezmény (Ottawa, 1988.); A lopott vagy illegálisan az országból kijuttatott kulturális javakról szóló egyezmény (Róma, 1995.); A mobilis termelési eszközökkel kapcsolatos nemzetközi követelésekről szóló egyezmény (Fokváros, 2001., még nem hatályos;).
További fontosabb eredményei a
munkának a franchise-szerződések egyes speciális kérdéseit rendező
modelltörvény (2002.) és a franchise-szerződéssel kapcsolatos igen részletes
kézikönyv (1998.). Ezek mellett számos egyéb pulbikáció,
dokumentum és gyűjtemény jelent meg az UNIDROIT közreműködésével.
UNCITRAL
(United Nations Commission on International
Trade Law – az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi
Bizottsága)
Státusz: az ENSZ szakosított szerve
Alapítás éve: 1966. (alapítása magyar kezdeményezésre!)
Székhely: Bécs, Ausztria
Honlap, további információk: www.uncitral.org
Hivatalos nyelvei: az ENSZ hivatalos nyelvei: angol, francia, spanyol, orosz, kínai, arab.
Tagsági információk: Tagjai országok. Jelenleg 36 tagja van. A tagokat az ENSZ Közgyűlése választja meg. A tagok a világ gazdasági és jogrendszereit valamint régióit arányosan képviselik. A tagság hat évre szól, háromévente a tagok fele cserélődik. A jegyzet megírásának időpontjában Magyarország tagja.
Szervezeti felépítés: A Bizottság munkacsoportokra tagolódik, itt végzik a szakmai munkát. Az operatív ügyintézés a titkárságon keresztül történik. A Titkárság az ENSZ Jogi irodájának Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Fiókja, melynek székhelye szintén Bécs. A szervezeti felépítés ennél részletesebb leírása – mint ENSZ intézmény – a nemzetközi közjog tárgyba tartozik.
Tevékenységi kör: jogegységesítés a nemzetközi gazdasági kapcsolatok magánjoga – és kivételesen közjoga – területén. Földrajzi és tárgyi értelemben is minél szélesebb körben alkalmazható nemzetközi egyezmények és modelltörvények alkotása. Gyakorlati alkalmazású jogi iránymutatások és ajánlások alkotása. Összehasonlítójogi tanulmányok folytatása. Széleskörű nemzetközi kereskedelmi esetjogi adatbázis (bírósági és választottbírósági döntések az UNCITRAL egyezményei és egyéb dokumentumai alapján) üzemeltetése és nyilvánossá tétele. Az egyezmények és modelltörvények nemzeti jogokban elfoglalt státuszának folyamatos vizsgálata. Technikai segítség államok számára jogalkotási programjaik végrehajtásához. Az egységes nemzetközi kereskedelmi joggal kapcsolatos nemzetközi konferenciák, szemináriumok, egyéb rendezvények szervezése – beleértve a joghallgatók számára szervezett nemzetközi kereskedelmi jogi perbeszédversenyt is.
Szűkebb jogterület: Az UNCITRAL jelenleg az alábbi területeket azonosította be olyannak, amelyen effektív munkát végez: nemzetközi adásvétel, nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás, elektronikus kereskedelem, közbeszerzés, értékpapírjog, vállalkozásfinanszírozás, fizetésképtelenség, barter, építési vállalkozási szerződés, jótállás, engedményezés, okmányos meghitelezés és hasonló nemzetközi fizetési módok, tengeri árufuvarozás.
Munkamódszer: Az UNCITRAL hat tematikus munkacsoporton keresztül végzi a fenti jogterületeken az egyégesítő és előkészítő munkát. Minden munkacsoportban jelen van minden tagállam képviselője. A munkacsoportok évente kétszer tartanak egyenként tipikusan 4-5 naptól legfeljebb két hétig terjedő ülést, amelyekre a komoly felkészülés a tagok részéről egész évben folyamatosan zajlik. Az UNCITRAL évente ülésezik. Mind az UNCITRAL, mind az egyes munkacsoportok ülései évenként váltakozva New Yorkban vagy Bécsben kerülnek megtartásra. Nem tagok (államok és nemzetközi szervezetek) tanácskozási joggal megfigyelők lehetnek mind az UNCITRAL, mind a munkacsoportok ülésein.
Főbb
eredmények: Az UNCITRAL keretében elfogadott nemzetközi egyezmények a
következők: A külföldi választottbírósági határozatok
elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény („New York-i Egyezmény, 1958 –
az Egyezmény az UNCITRAL megalakulása előtt készült, ám az Egyezmény kezelése
és alkalmazásának minél szélesebb körben való elterjesztése az UNCITRAL feladata);
A nemzetközi adávétellel kapcsolatos elévülési időről
szóló egyezmény („New York-i Elévülési Egyezmény”, 1974); Az áruk tengeri
fuvarozásáról szóló egyezmény („Hamburgi Szabályok”, 1978); Az áuk nemzetközi adásvételéről szóló egyezmény („Bécsi Vételi
Egyezmény”, 1980); Egyezmény a nemzetközi váltóról és nemzetközi ígérvényről
(New York, 1988, még nem hatályos); Egyezmény a nemzetközi kereskedelemben
alkalmazott szállítási terminálok üzemeltetőinek felelősségéről (1991, még nem
hatályos); Egyezmény a független garanciáról és a stand-by
okmányos meghitelezésről (New York, 1995, még nem hatályos); Egyezmény a
követelések engedményezéséről a nemzetközi kereskedelemben (2001, még nem
hatályos). Az UNCITRAL a következő tárgykörökben fogadott el
modelltörvényeket: nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás
(1985); közbeszerzések, építési és egyéb szolgáltatások állami megrendelése
(1993 és 1994); nemzetközi banki átutalás (1992); elektronikus kereskedelem
(1996); határokon átnyúló fizetésképtelenség (1997); elektronikus aláírások
(2001). További fontosabb eredményei az UNCITRAL-nak
a csereügyletekkel (barterrel) kapcsolatos útmutatója
(1992), a választottbírósági mintaszabályzata (1976),
számos ajánlása és egyéb, jogi kötőrerővel nem bíró
kézikönyve, kommentárja, egyéb dokumentuma. Az UNCITRAL által gondozott
jogesetgyűjtemény a Bécsi Vételi Egyezmény, a New York-i Elévülési Egyezmény, a
Hamburgi Szabályok és a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás
területének legátfogóbb esetjogi adattára, amely a világ számos országának
különféle rendesbírói és választottbírósági
döntését dolgozza fel. Az adattár elnevezése CLOUT. Az UNCITRAL minden évben
kiadja Évkönyvét, amely a Bizottság és a munkacsoportjainak munkáját, valamint
a Bizottság éves jelentését tartalmazza.
(World Intellectual Property Organization – A Szellemi
Világtulajdon Szervezete)
Státusz: az ENSZ szakosított szerve (1974-től)
Alapítás éve: 1886-ban létrejött az első nagy iparjogvédelmi egyezmény, a Párizsi Uniós Egyezmény kezelésével felruházott testület, az Egyezmény Nemzetközi Hivatala; 1886-ban létrejött az a Nemzetközi Hivatal, amelyiknek a feladata a szerzői jogokról szóló Berni Uniós Egyezmény kezelése lett. 1893-ban a két hivatal Egyesült Nemzetközi Hivatal a Szellemi Tulajdon Védelméért néven egyesült – ez lett a WIPO jogelődje. A WIPO ennek a szervezetnek az átalakításával jött létre 1970-ben.
Székhely: Genf, Svájc
Honlap, további információk: www.wipo.org
Hivatalos nyelvei: az ENSZ hivatalos nyelvei. Leggyakrabban használt munkanyelve az angol. További gyakran használt nyelvei a francia, spanyol és orosz.
Tagsági információk: Tagjai országok. Jelenleg 179 teljes jogú tagja van, 170 megfigyelő státuszú NGO-val kiegészítve.
Szervezeti felépítés: fő döntéshozó szervei a Közgyűlés, a Konferencia és a Koordinációs Bizottság. A napi szintű ügyintézést a Titkárság végzi. Az egyes speciális szerveinek (mint pl. a Választottbírósági Központja) további szervezeti egységei és tisztségviselői vannak.
Tevékenységi kör: a szellemi alkotások védelmének területén (a szerzői jogra és az iparjogvédelemre vonatkozóan) meglévő nemzetközi egyezmények gondozása és alkalmazásuknak elősegítése; ilyen tárgyú nemzetközi egyezmények előkészítése; tanácsadás a kormányok részére a szellemi alkotások védelmével kapcsolatos törvénykezési és egyéb kérdéseikben; tanácsadás jogbirtokosok és gazdálkodók számára a szellemi alkotások viszonyaival kapcsolatos kérdésekben; segítség a közös szerzői jogi jogkezeléssel foglalkozó nemzeti rendszerek létrehozatalában; választottbírói funckió az interneten használt ún. elérési címekkel (domain-nevekkel) kapcsolatos jogvitákban. A WIPO Világakadémia a szellemi alkotások joga területén előadások, konferenciák szervezésével, kutatási lehetőségekkel segíti elő a szellemi alkotások jogának minél szélesebb körű terjedését. A legtöbb tevékenységi körrel részletesen találkozunk a szellei alkotások védelmével kapcsolatos részben.
Szűlebb jogterület: szellemi alkotások joga: szerzői és szomszédos jogok, iparjogvédelem (szabadalmak, védjegy, újítás, ipari minta, árujelzők, mikroorganizmusok, eredetmegjelölések, speciális: az olimpiai szimbólum).
Munkamódszer: szerteágazó tevékenysége nagyrészét más nemzetközi szervezetekkel és kormányokkal együttműködve végzi. Fő feladata az általa kezelt egyezményekkel kapcsolatosan annak ellenőrzése, hogy az egyes kormányok mennyire tartják azt be – elsősorban saját belső jogalkotásukkal. A nemzetközi szabályalkotás területén előkészíti a kodifikálandó területhez szükséges dokumentumokat, szakértői csoportokat állít fel és előkészítő konferenciákat szervez, levezeti a megalkotandó dokumentum kidolgozásának minden lépését. Tanácsot ad kormányoknak a szellemi alkotások jogával kapcsolatos kérdésekben, ahol a fejlődő országokkal külön szervezeti egység foglalkozik. Önálló szervezeti egységei foglalkoznak a WIPO Világakadémiával és önálló választottbírósági szervezete van a domain-nevekkel kapcsolatos jogviták elbírálására.
Főbb eredmények: jelenleg
23 nemzetközi egyezmény kezelését végzi, amelyek közül a legtöbb a WIPO égisze
alatt jött létre. Ezen egyezmények közül a legfontosabbakkal részletesen
foglalkozunk a szellemi alkotások joga részben. A legtöbb egyezmény valamlyen formában tartamilag visszavezethető a két
„anyaegyezmény”, a Párizsi Uniós Egyezmény és a Berni Uniós Egyezmény
rendelkezéseire. További eredmények, hogy számos országban – főképp fejlődő
államokban – a WIPO segítségével vezettek be a szellemi alkotások védelmével
kapcsolatos rendszereket és jogintézményeket, építették ki a közös jogkezelő
szervezeteket, stb. A WIPO keretében működő választottbíróság pedig évente közel 2000, ún. domain-névvel (internet elérési
névvel, gyakran védjeggyel) kapcsolatos vitás ügyben jár el.