Az emlőrák a nők egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. A betegség élete során kb. minden 10. nőben fejlődik ki. A WHO felmérése szerint világszerte évente több mint 370 000 nő hal meg elmőrákban. Mivel a betegség közvetlen oka nem ismert, az egyik leghatékonyabb védekezés a korai felismerés. Az összes előrhető diagnosztikai módszer közül jelenleg a mammográfia (az emlők röntgenvizsálata) a leghatékonyabb módszer. Ha a betegséget idejében felismerik, akkor az 5 éves túlélési arány meghaladja a 95 %-ot.
A mammográfiás szűrővizsgálatokon készült képek kiértékelésének hatalmas az emberi erőforrás igénye. Ráadásul ezen a kritikus területen lehetetlen 100 %-os pontossággal dolgozni, azaz vannak páciensek, akik fejlődő mellrákkal mennek el a szűrésre, és a vizsgálat egészségesnek mutatja őket. Ez nem azért van, mert a képek elemzését végző szakorvosok rosszul végzik a munkájukat, hanem mert rendkívül nehéz feladat a rákra utaló elváltozások felismerése. A számítógépes mellrákfelismerő rendszerek fő célja, hogy felhívják az orvosok figyelmét a gyanús helyekre, és így növeljék a vizsgálat pontosságát.
Egy mammográfiás vizsgálaton általában 4 felvételt készítenek (minkét emlőről 2 nézetből). Az egyik nézet nagyjából felülnézetnek, a másik ferde oldalnézetnek felel meg. Az elemzés során a radiológusok emlőrákra utaló jeleket, leginkább foltokat és mikrokalcifikációkat keresnek. A elemzésnek fontos részét képezi a nézetek összevetése: ha a radiológus gyanúsnak tűnő képződményt észlel az egyik nézeten, akkor a másik nézetet használja a gyanúja ellenőrzésére.
A TgMammo projekt keretén belül 2003-tól 2005-ig egy mellrákfelismerő rendszer kifejlesztésén dolgoztam, amely tartalmaz foltfelismerő, mikrokalcifikáció-felismerő és nézetösszevető komponenst. A fejlesztéshez és a teszteléshez a szabadon elérhető DDSM mammogram adatbázist használtam.
