Tyson projekt
A go-moku (amőba, ötödöllő) az emberiség egyik legrégebbi logikai játéka. A játékban a két játékos felválta jeleket helyez egy négyzetrácsos táblára. Az nyer aki előbb hoz létre egy öt hosszú vonalat a saját jeléből, függőlegesen, vízszintesen vagy átlósan. A játék freestyle változatában a játszma üres tábláról indul, és a két játékosra teljesen azonos szabályok vonatkoznak. Ez az elsőnek lépő fél számára jelentős előnyt biztosít.
Japánban a 19. század végére a legjobb játékosok olyan szintre fejlődtek a freestyle szabályok szerint játszott go-mokuban, hogy gyakorlatilag minden játszmát meg tudtak nyerni, ha ők kezdtek. Szükségessé vált a szabályok kiigazítása, hogy a játék továbbra is érdekes maradjon. Így alakult ki a renju, amely egy napjainkban is versenyszerűen űzött játék. A módosított szabályok azonban oly mértékben eltérnek az eredetitől, hogy a renju minőségileg új játék lett, amely nem tekinthető az amőba kiegyenlített változatának. Kiegyenlített amőbának az olyan változatokat nevezhetjük, ahol valamilyen kezdési szabály gondoskodik egy kiegyenlített kezdőállás létrehozásáról, de utána a játék hagyományos amőba szabályok szerint folytatódik.
Az MI kutatók régóta sejtették, hogy freestyle go-mokuban a kezdő félnek biztos nyerése van, precíz bizonyítást azonban sokáig senki nem tudott adni erre. Elég nagy szenzációt jelentett, amikor Victor Allis 1992-ben előállt egy bizonyítottan nyerő stratégiát játszó programmal. A bizonyítás kimerítő kereséssel történt, miután a keresési teret néhány ötletes redukciós technika együttes alkalmazásával sikerült kezelhető méretűre csökkenteni (lásd a cikket). Allis módszere a freestyle illetve a 6-osokat semlegesnek tekintő változatot oldotta meg, 15x15-ös táblán. Allis eredménye után az amőbaprogramozás iránti érdeklődés egy darabig látványosan visszaesett, pedig valójában csak két olyan változatot sikerült megoldani, amelynek játékelméleti végeredményét (kezdő nyer) már régóta gyanították. A bizonyítás a kiegyenlített amőbaváltozatokra nem vonatkozik! Ráadásul a kezdőállás kiegyenlítése lehetetlenné teszi a keresési tér közvetlen fenyegetéseken alapuló hatékony redukcióját, így ebben az esetben a kimerítő kereséssel történő megoldás nem tűnik járható útnak.
A kiegyenlített amőba nemcsak elméletileg érdekesebb, hanem szebb játék is, mint a freestyle változat.
Erős játékosok (vagy programok) között egy freestyle parti általában úgy zajlik le, hogy a kezdő fél rögtön az elején lerohanja a másikat, akinek semmi esélye sincs a túlélésre.
Kiegyenlített amőbában a megnyitás után igazi középjáték alakul ki, ahol mindkét fél hosszú távú terveket szőhet.
Kiegyenlített állásokban megtalálni a jó lépéseket sokkal nagyobb szellemi kihívást (és élvezetet) jelent, mint megnyerni egy freestyle partit kezdő félként.
Az első amőbaprogramomat 2002-ben írtam, amikor néhány haverral versenyeztünk, hogy ki tud pár hét alatt erősebb gépi játékost készíteni. Maradjunk abban, hogy az eredményre már nem emlékszem ;-). Bár nem játszott valami fényesen a programom, menet közben annyira megtetszett az amőbaprogramozás, hogy a többiekkel ellentétben nem hagytam abba a fejlesztést. Néhány hónap múlva elkezdtem erősebb ellenfelek után kutatni, mire valaki ajánlotta Wágner János és Virág István programját. Akkoriban ez volt a legerősebb volt a szabadon letölthető programok között. (Mellesleg ők oldották meg a hagyományos renjut 1995-ben, igaz eredményüket csak 2001-ben publikálták.) Amikor összeeresztettem a programjainkat, a különbség megdöbbentően nagy volt az ő javukra.
A kudarc csak növelte az elszántságomat. Elölről kezdtem az egész fejlsztést, sokkal alaposabban. 2003-ban készült el az első komolyabb játékosom, amelyet elneveztem Tyson-nak. Az első Tyson még mindig nem vette fel a versenyt a Wágner-Virág féle program 9-es (legmagasabb) fokozatával, de a 8-ossal már azonos súlycsoportban volt. Lassú fejlődési szakasz következett, amelyben rengeteg elvesztett játszmát elemeztem. Mindig megkerestem a vesztő lépést, majd kiderítettem, és ha lehetett megszüntettem az okot. 2004-ben Tyson már jobban játszott, mint a Wágner-Virág 9-es!
A programot azóta is fejlesztem, persze közel sem akkora intenzitással mint a kezdeti lelkesedés idején. Tyson legnagyobb sikere, hogy megnyerte a 2005. december 3-án Budapesten megrendezett nemzetközi amőbaprogram versenyt OniX (Wágnerék továbbfejlesztett programja) és Goro (Viktor Barykin programja, a 2005-ös GomoCup verseny győztese) előtt.