Szeptember 15-én indultunk Bali-ig (Benoa) tartó 1100 tengeri mérföldes utunkra, melynek 2/3-ad részét szélcsendben tettük meg az ausztrál hatóságok szigorú ellenõrzése mellett. A vámhatóság, a haditengerészet és a légierõ hajói ill. repülõi kértek naponta többször is rádión azonosítást.

Bali-ról, az istenek szigetérõl, és a turisták kedvencérõl a terrorista merénylet elõtt 2 nappal szerencsére elutaztunk. Egyébként minden nap a robbantás helyszínén, a Kutai strandon voltunk!

Cocos szigetcsoportra szeptember 29-én érkeztünk meg, 1200 tmf megtétele után. Innen október 4-én utaztunk tovább Chagosra. Az óceán állapota 5-ös volt kb. 4-es széllel.

Chagos volt talán az egyik legszebb hely, ahol valaha is jártunk! Ami egy kissé lehangoló volt: az egyik reef-en egy 2 árbócos elsüllyedt 50 láb hosszú kanadai vitorlás árboca állt ki a homokos-pálmafás sziget elõtt. Beúsztunk a 4 méter mélyen lévõ hajóba, ahol összetört bútorok, automata mosógép, a navigációs részben számítógép, nyomtató, rádió adó-vevõ látványa fogadott.

Sikerült átalakítani az antennánkat, így innentõl szinte minden nap tudtuk rádiókapcsolatot létesíteni Karesz barátunkkal, Budapesten.

A következõ 1500 tmf-es szakasz Mauritiusig elég kényelmetlen negyedszeles szakasz volt, gyakran esett az esõ is. Október 28-án érkeztünk meg Port Louis-ba. Hajókarbantartással és alkatrész beszerzéssel telt el az idõ nagy része. A kikötõben már régi kedves ismerõsökkel találkoztunk: amerikai, argentin, angol, francia és ausztrál vitorlázókkal, akikkel korábban már összefutottunk Balin, Cocoson, Chagoson. November 3-án a többi vitorlázóval közösen buszkirándulást tettünk a szigeten, meglátogattuk a sziget legszebb helyeit. A kirándulás tengerparti grillezéssel fejezõdött be. A beszélgetések alatt kiderült, hogy szinte mindenki Richards-Bay-be, Dél-Afrikába tart, ott fog a már összeszokott kis csapat újra találkozni. Addig hajórádión tartjuk a kapcsolatot egymással.

2002. november 9-én a kikötõi formalitások elintézése után helyi idõ szerint délután 3 órakor indultunk tovább Port Luis-ból Durban felé. Az útvonal 1500 tmf hosszú, közepesen nehéz szakasz volt, változó irányú szelekkel, néha szélcsenddel. Figyelembe kellett venni a dél-equatori és az Agulhas áramlások sajátosságait. Amikor az áramlás eléri a Madagaszkár és a kontinens alatti szárazföldi alapzatot, találkozva egy dél-keleti szélviharral, abnormális hullámokat tud produkálni. A legnagyobb hullám 20 méter magas volt, amit itt mértek...

Három hajó indult el Mauritiusról: az amerikai Festy Lady, az argentin Galatea, és a magyar Viktoria. Rádión tartottuk egymással a kapcsolatot.

Utközben értesültünk róla, hogy amerikai társunk Reunion szigeten valamilyen mûszaki hiba miatt megállt. Aggódtunk miatta, mert az idõjárás jelentésekbõl láttuk, hogy északról egy hurrikán közeledik, amelyet Boora II-nek neveztek el. Ekkor 2002. november 18-at írtunk, mi már Madagaszkár alatt jártunk a déli szélesség 28. fokánál.

November 22-én érkeztünk meg a hajnali órákban Durbanbe, és 4 óra 30 perckor kötöttünk ki a Point Yacht Club kikötõjében, 3 órával a Galatea után.

Most a szükséges karbantartásokat végezzük, illetve a hely nevezetességeivel ismerkedünk. December elsõ hétvégéjén szafarin vettünk részt a Hluhluwe-Umfolozi Nemzeti Parkban, ami mindkettõnknek nagyon tetszett.

Esténként a klubban mûködõ Pub-ban tanakodunk - egy-egy sör mellett - vitorlás társainkkal, mikor lenne a legkedvezõbb Cap Town (Fokváros) felé továbbhajózni. Ez ugyanis a teljes indiai-óceáni átkelés legnehezebb szakasza.