1. lecke. Kiegészítő tananyag: Számítógépek általános jellemzői

iDevice ikon A lecke célja
Egy általános számítógép felépítésének és működésének megismerése abból a célból, hogy a Hallgató megértse a számítógépes irányítási rendszert, ugyanakkor egy komplex rálátást biztosítson az ipari folyamatok számítógépes irányítására és ezt a későbbiekben adaptálni tudja a gépjárművek irányítástechnikájára.

iDevice ikon Kulcsfogalmak
  • Hardver
CPU
RAM
ROM
I/O egységek
  • Szoftver
operációs rendszer
felhasználói szoftverek

iDevice ikon Időszükséglet
A tananyag elsajátításához körülbelül 40 percre lesz szüksége.

iDevice ikon 1.1 Bevezetés
Az információtechnológia magába foglalja az információ előállítását, feldolgozását és továbbítását szolgáló eszközöket és módszereket.
Tehát, ebben az értelemben információtechnológiai eszköznek minősülnek:
  • a számítástechnikai,
  • és a kommunikációs eszközök.
Manapság már az irodatechnikai eszközöket és a médiaeszközöket is információtechnológiai eszközök közé sorolják.

A korszerű gépjárművek részrendszereinek a rendszeren belüli és a külvilág felé megnyilvánuló kapcsolatát a vezérlő és szabályozórendszerek irányítják számítógép közbeiktatásával. Mielőtt rátérnénk a gépjárművek vezérlésének és szabályozásának részletesebb ismertetésébe, néhány gondolatot érdemes megemlíteni a számítógépek általános működéséről.

A számítógépek fejlődése során, néhány műszaki megfontolás a kettes (bináris) számrendszer alkalmazását helyezte előtérbe. A jelenlegi rendszereink ezért a bináris logikát alkalmazzák.
A kétértékű logika matematikai törvényszerűségeit George Boole (1815–1864) angol matematikus fogalmazta meg a matematika nyelvén. Ezt a logikai algebrát nevezzük Boole-algebrának.
A Boole-algebra természetesen csak egy része a többértékű logikát leíró matematikai logikának.
Kétféle állandót ismer: a 0-t és az 1-et. Ezek logikai szintet jelölnek. Gyakorlati alkalmazásuknál ezekhez egyértelműen és könnyű műszaki megvalósítással hozzárendelhetünk egy jól mérhető és feldolgozható fizikai mennyiséget. Ez a mennyiség lehet például a villamos feszültség is.
Tehát, a számítógépes feldolgozás során a matematikai logikai 0-át és 1-et egy-egy villamos feszültségszint realizálja, melyet a hardvernek kell feldolgozni.

iDevice ikon 1.2 A számítógépek rendszertechnikai felépítése
a) Hardver

Mi is a hardver?

A hardver a számítógépet alkotó műszaki dolgok összessége, idetartoznak az elektronikus áramkörök, kábelek, csatlakozások, mechanikus elemek és perifériák.

Az első számítógépek a Neumann-elvek alapján működtek. Neumann János (1903 – 1957) magyar származású amerikai matematikus volt.


Melyek a Neumann-elvek?

  • Az elvégzendő műveletek bevihetők legyenek a számítógép tárába, majd ezek a műveletsorok végrehajthatók legyenek. A műveletsorok összességét nevezzük programnak.
  • Az utasítások és adatok sorszámmal (címmel) ellátva helyezkedjenek el a memóriarekeszekben.
  • Rendelkezzenek önálló adat be/kiviteli egységgel, vezérlő- és művelet-végrehajtó egységgel.
  • A számítógép teljesen elektronikus legyen, és a bináris (kettes) számrendszer alkalmazásával működjék.
  • Az utasításokat sorban hajtsa végre.

Megjegyezzük, hogy a többprocesszoros rendszerekben nem érvényes a Neumann-elvek együttese.
Az 1. ábra a számítógép elvi vázlatát mutatja, melyen jól láthatók a főbb szerkezeti egységek kapcsolódásai.

 
1.ábra. A számítógép elvi vázlata
(A kép nagyobb változatát itt találja!)

Meghatározások:

FDD – Floppy Disk Drive: hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppyk. Az első PC-kategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különböző programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppymeghajtó eredeti feladatait kedvezőbb paraméterei miatt átvette a pendrive.
Ahhoz, hogy a floppyn lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A floppy jelenleg már nem használatos.

HDD – Hard Disk Drive: más néven winchester. A merevlemezes meghajtók megnevezése. A név az IBM által a hetvenes évek elején kidolgozott első ilyen jellegű háttértárolóktól származik.
A merevlemez egy olyan elektromechanikus eszköz, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont lemezeken tárolja. A merevlemez korábban, fixen beépített alkatrész volt, melyet már hordozható kivitelben is gyártanak. A merevlemezek, amelyek kapacitása egyre nagyobb lesz, a számítógépek belső háttértárlóiként szolgálnak.

Pendrive. Nevét méretéről, és alakjáról kapta. Belsejében egy statikus memóriachip található, mely megőrzi a benne lévő adatokat a lecsatlakoztatás után is, áram nélkül is, körülbelül tíz évig. Csatlakozása a számítógéphez USB-porton keresztül történik. A szó az Universal Serial Bus rövidítése. Fontos még, hogy a készülék melyik USB szabványnak felel meg. Az eleinte használt USB 1.1-et felváltotta az USB 2.0 szabvány. Erről még a későbbiekben részletesebben is szó lesz. Hamarosan megjelenik az USB 3.0 szabvány is.

CPU (Central Processing Unit – központi feldolgozó egység). Ez a processzor. Részei:
CU: irányítja és ütemezi a számítógép működését. Végrehajtja a műveleteket.
ALU: az aritmetikai és logikai műveleteket végzi.
Regiszterek: processzoron belüli gyors működésű írható és olvasható tárolóegységek.
Típusaik:
Általános regiszterek (A műveleteket a CPU az általános regiszterekben tárolt adatokon végzi.)
Utasításregiszter (Instruction Register) IR (Az aktuális utasítást átmenetileg tárolja.)
Utasításszámláló (Program Counter) PC (A soron következő utasítás címét tárolja.)
Memória címregiszter (Memory Address Register) MAR (Az adatok ki- és beolvasásakor az azonosított memóriarekesz címét tárolja.)
Memória adatregiszter (Memory Data Register) MDR vagy MBR (Buffer register)
(A memóriából kiolvasott vagy beírni kívánt adatokat átmenetileg tárolja.)

Dinamikus RAM, DRAM (Dynamic Random Access Memory). Egy memóriacellát egy kondenzátor és egy tranzisztor épít fel. Az információt addig tárolja, amíg a kondenzátor ki nem sül. Az információ elvesztését kiküszöböli a memória frissítése, melyet frissítő áramkörök végeznek. Előnye az olcsósága, kis mérete, hátránya a frissítés szükségessége, valamint kisebb sebessége.
Statikus RAM, SRAM (Static Random Access Memory). Minden memóriacella egy kétállapotú tároló, több tranzisztorból áll, ezért bonyolultabb és drágább kivitelű. Előnye viszont, hogy nagyobb a sebessége, ezért főleg gyorsítótárakban (cache) alkalmazzák.
Az első számítógépek Kbájt (=1024 bájt) nagyságrendű operatív memóriát tartalmaztak, míg ez a mai (2011) átlagos számítógépben 10 Gbájt nagyságrendjébe esik.

Buszrendszer: a vezérlő-, adat- és címkódokat közvetítő vezetékek összessége.

Amennyiben a számítógépnek információt akarunk továbbítani, akkor azt a gép csak akkor tudja fogadni, ha ezek az információk binárisan állnak rendelkezésre. Természetesen, ha a számítógéptől kapunk információt, akkor azok szintén binárisan jelennek meg. Ezért mindig szükségünk van egy olyan átalakítóra, amely ezt a szükséges átalakítást elvégzi.
Tehát az üzenetforrás és a számítógép, valamint a számítógép és az üzenetnyelő között egy illesztőt kell elhelyezni. Például, ha időben változó feszültségjelet szándékozunk a számítógépünkkel feldolgozni, akkor szükséges egy A/D átalakító a villamos műszer és a számítógép közé. Az A/D átalakítókról a későbbiekben lesz szó.

Látható, hogy az információs rendszer módszerek, eljárások, eszközök együttese. Ez az együttes információt állít elő, befogad, tárol, feldolgoz és továbbít.
Az adatok feldolgozásához, megjelenítéséhez, alkalmazásához természetesen szoftverek is szükségesek.
A következőkben néhány gondolatot ejtünk a szoftverekről.

I/O (bemeneti /kimeneti) egységek feladata, hogy fogadja a számítógépbe a külvilágból érkező jeleket (például jelátalakítók jelét). Feldolgozás után a válaszjelek megjelennek a számítógép kimenetén. A számítógép és a hozzá csatlakoztatott tetszőleges egységek között az információáramlás a portokon keresztül valósul meg.

b) Szoftver

Mi is a szoftver?
Mivel a hardver önmagában működésképtelen, ezért a végrehajtandó feladatot általa értelmezhető utasítások formájában kell vele közölni. Azon programok összességét, amelyek a számítógép működését biztosítják, szoftvernek nevezzük.

Milyen szoftverek léteznek?
Léteznek rendszerszoftverek (operációs rendszerek) és rajtuk futó felhasználói szoftverek.

Operációs rendszerek
Az operációs rendszer a számítógép hardverje és a felhasználói alkalmazások közé ékelődő program. Feladata az, hogy kommunikációs lehetőséget biztosítson az ember és számítógép hardvere között, kezelje a számítógép erőforrásait és perifériáit, vezérelje és ellenőrizze a számítógép működését.

Az operációs rendszereket több szempont szerint csoportosíthatjuk:
Kezelői felület szerint:
  • karakteres (szöveges), pl. MS-DOS,
  • grafikus, pl. Windows, Mac OS X,
  • karakteres és grafikus, pl. Linux, UNIX.
A felhasználók száma szerint:
  • egyfelhasználós, pl. MS-DOS,
  • többfelhasználós, pl. UNIX.
Az egy időben futtatható programok száma szerint:
  • monoprogramozott, pl. MS-DOS,
  • multiprogramozott, pl. UNIX, Windows.

A korszerű operációs rendszerek több fájlrendszert támogatnak.

Mit is nevezünk fájlrendszernek?
Mivel az adatokat a számítógépben tárolni kell, ezt csak az információtartalom alapegységéből felépítve tehetjük meg.
Először nézzük meg, mi is az információtartalom alapegysége.
Az információtartalom alapegysége az 1 bit. A számítógép az adatok és utasítások bitjeit úgynevezett rekeszekben tárolja, ami a hardverfelépítés szempontjából azt jelenti a kettes számrendszer alkalmazása esetén, hogy a logikai „0”-át vagy logikai „1”-et kell egy fizikai mennyiséggel realizálni. Tehát kétállapotú jeleket kell ezekben a rekeszekben (tárolókban) tárolni.

A tárolók esetében 8 bit alkot 1 bájtot. A bájt az információfeldolgozás alapegysége.
A mértékegységek váltószámai 2 hatványai.


210 bájt = 1024 bájt = 1KB (kilobájt)
210 KB = 1024 KB = 1 MB (megabájt)
210 MB = 1024 MB = 1 GB (gigabájt)
210 GB = 1024 GB = 1 TB (terabájt)

A fájlok méretét bájtban adják meg.

A fájlrendszer egy olyan megadott hardveres és logikai struktúra, amely az operációs rendszerhez illeszkedő módon tárolja és nevezi el az összetartozó adatállományokat. Ezeknek az összetartozó adatállományoknak (fájloknak) van méretük, nevük és kiterjesztésük. Ezek egy meghatározott módon helyezkednek el a merevlemezes tárolón. Ennek a változataitól függően több fájlrendszer alakult ki. A fájl típusát a kiterjesztése jelöli, amely a fájlnév után egy ponttal elválasztva található, általában 3 karakter és a jelentésnek megfelelő angol szó rövidítése. Nézzünk néhány fájltípust: videoállományok .AVI, .MOV, .MPG kiterjesztéssel, tömörített állományok .ARJ, .ZIP, .ACE, .RAR kiterjesztéssel, szövegfájlok TXT, .BAT kiterjesztéssel, adatfájlok .DAT, .XLS kiterjesztéssel, képfájlok .JPG, .BMP, .GIF, .PNG, WMF kiterjesztéssel stb.

A Linux többféle fizikai és logikai fájlrendszert támogat (ext2, ext3, reiserfs, XFS, JFS), amiből az alkalmazástól függően választhatjuk ki a legmegfelelőbbet. Például sok kis fájl kezelésénél a reiserfs vagy nagyméretű fájlok esetén az XFS.

Merevlemezek esetében lehetőségünk van a lemezterület részekre bontására, más szóval particionálására. Az egyes partíciókra más és más operációs rendszert helyezhetünk el más és más fájlrendszerrel. A számítógép bekapcsolásakor az ún. Master Boot Record (MBR) indul el a merevlemezen. Itt egy rövid gépi kódú program található, amely megállapítja, hogy a partíciók közül melyikre kell átadni a vezérlést.

Egy számítógépre több operációs rendszert is telepíthetünk, melyek különböző partíciókról futtathatók. Létrehozhatunk a számítógépen külön partíciókat, ha erre a telepítéskor gondoltunk, és hagytunk rá szabad helyet, vagy lehetséges szoftverek alkalmazásával utólagosan is, ha már a merevlemez teljes egészében particionálva van. Az ilyen jellegű programokkal hatékonyan tudunk létrehozni újabb partíciókat. Ezekkel a programokkal megoldható egyik fájlrendszerből a másikba a konvertálás is, illetve a formázás.

Több partíció létrehozása akkor is előnyös, ha csak egy operációs rendszer van a számítógépünkre telepítve, mert az adatainkat az operációs rendszer esetleges újratelepítése esetén is meg tudjuk tartani.

Felhasználói szoftverek:
A felhasználói szoftverek fejlesztői szoftverekre és célfeladatok elvégzésére készült programokra csoportosíthatók. Fejlesztői szoftverek például: Visual Studio .Net, Visual C++, Borland C++ Builder, Anjuta, KDevelop, Delphi. Célszoftverek: például irodai szoftverek, adatbázis-kezelő szoftverek, mérési eredményeket feldolgozó szoftverek, tervezőszoftverek (CAD-alkalmazások), játékok stb.

A fejlesztői szoftverkörnyezetek egy vagy több programozási nyelv használatát teszik lehetővé.
Programozási nyelv: Olyan leíró logikai összesség, melyet ha a megfelelő fejlesztői szoftverrel lefordítunk, akkor az operációs rendszer értelmezi és képes végrehajtani. Ilyen programozási nyelvek például a következők: C#, C, C++, Pascal, Assembly, Java.

Néhány gondolat a fejlesztői programnyelvekről, fejlesztői környezetekről

Gépi nyelv (gépi kód)
A processzor utasításainak olyan együttese, amely lehetővé teszi az ember és a számítógép kommunikációját. A gépi kódú programozás esetén egy fájlba számsorozatot írunk, majd elindítjuk, azaz lefuttatjuk. Ekkor valamilyen feladat végrehajtódik: például a képernyőre kiír egy betűt. Tehát a gépi kód érthető a CPU számára. Ez a programozás viszont az ember számára elég nehézkes.

Példa: Írjuk ki az Y betűt a képernyőre gépi kóddal!

A következő számokat hexadecimális számrendszerben adtuk meg 8 bájton (.com fájlba kell írni).

B4H 02H B2H 59H CDH 21H CDH 20H
Assembly
Az assembly olyan programozási nyelv, amelyben az utasításokhoz egy-egy gépi kód tartozik. Az assembly nyelvet a CPU már nem tudja megérteni, ezért az így megírt programot egy fordítóprogram, az ún. compiler alakítja át gépi kódra, és így már végrehajtható. Vagyis az assembly nyelvű programból előállíthatjuk az utasítások gépi kódját, és ezt az Assembler nevű fordítóprogram végzi.
Az assemblyt alacsony szintű programozási nyelvnek is szokták nevezni, mivel közel áll a gépi kódhoz, tehát a mikroprocesszor típusától függő. Közvetlenül a gépi utasításkészletre épül, az adott hardver – és csak az adott hardver – lehetőségeit a lehető legjobban használja ki. A program megírása assembly nyelven időigényes. Helytakarékossága és nagyfokú hardvertámogatása miatt előszeretettel használják driver (adott hardvert működtető, közvetlenül az operációs rendszer alá tartozó szoftver) és firmware (hardverbe égetett program) írására. Létjogosultsága azért van, mert gyors és hatékony programokat készíthetünk. A hardver elérhetőségének nincs akadálya. Az MS-DOS-t és az első UNIX operációs rendszert assemblyben írták.
Az assembly nyelv rövid utasításokra épül. Ezek a mnemonikok (rövid utasítások, melyek emlékeztetnek a szóra; szótöredékek) néhány – legtöbbször egy gépi kódú műveletnek felelnek meg, és utalnak a végrehajtott műveletre. Például a MOV utasítás a move (mozgatás) rövidítése, az adatok mozgatására szolgál a memória és regiszterek (a processzor tárolóegységei) között, vagy például az XCHG az exchange (csere) rövidítése, amely az adatok kicserélését jelenti ugyanezek között. Ezek az utasítások mikroprocesszoronként különbözőek. Tehát, nincs egységes assembly nyelv, minden processzorcsalád saját nyelvvel rendelkezik. Azonban létezik egy általános kategóriahalmaz, amely minden assembly nyelvcsaládra értelmezhető. Ilyen kategóriák például: aritmetikai utasítások, logikai utasítások, bitforgató- és léptetőutasítások, vezérlésátadó utasítások és processzorvezérlő utasítások.

Végezetül lássunk egy egyszerű példát assembly programra (Intel 80x86 processzor alkalmazásánál):

MOV AX,15B3

feltölti az AX regisztert az 15B3H értékkel,

MOV BX,[SI+64]

beolvas 2 bájtot az SI regiszter 64H-val megnövelt értékétől, mint memóriacímről a BX regiszterbe,

ADD AX,BX

hozzáadja az AX regiszterhez a BX értékét, az eredmény AX-be kerül,

MOV [BX+DI+32],AX

az AX-ben keletkezett 2 bájtos eredményt a BX,DI és 32H összegzésével előállított memóriacímtől kezdve elhelyezi.


C nyelv
A C programozási nyelvet a 70-es években fejlesztették. Célja az volt, hogy az addig assembly nyelven íródott UNIX operációs rendszert olyan nyelven írják meg, amely kellően magas szintű, nem függ a mikroprocesszor típusától. Ez lehetővé tette a C programnyelv hordozhatóságát. A C nyelv magas szintű programozási nyelv, de ebben a kategóriában viszont a legalacsonyabb. A legalacsonyabb jelző arra utal, hogy lehetett olyan operációs rendszert és alkalmazásokat fejleszteni vele, amelyek a hardvererőforrások adta lehetőségeket a legteljesebb mértékig kihasználták. A C nyelvhez is tartozik egy compiler. Ez fordítja a forrásprogramot gépi kódra, de ez a gépi kód már hosszabb, mint egy assemblyből fordított. Forrásprogramjában már felismerhetők az angol szavak. Belőle származik a C++ és a Java. A C programozási nyelvet platformfüggetlennek is nevezik. A legelterjedtebb nagy szoftverek döntő többségét C és assembly vegyes nyelven írták még a kilencvenes években is. Az ingyenes Linux operációs rendszer elemei C forráskódban is elérhetők.

C++ nyelv
A C++ programozási nyelvet a 80-as évek elején fejlesztették ki a C nyelv továbbfejlesztéseképpen. A nyelv létrehozásának célja az egyre inkább terjedő objektumorientált gondolkodásmód volt. Az objektumorientált gondolkodásmód rendkívül felgyorsította a szoftverfejlesztést. Az objektumorientált programozás előnyéhez tartozik, hogy lehetővé teszi az egyszer már megírt programkódok újrahasznosítását.

Java
A Java objektumorientált programozási nyelvet a 90-es években fejlesztették, melyet digitális tv-hálózatokat vezérlő berendezések programozására használtak – szintaktikája hasonlít a C++-hoz. Ez az alkalmazás a későbbiekben megszűnt, de magát a nyelvet viszont felkarolta a Netscape.
Később a Java-támogatást a Microsoft is beépítette a böngészőjébe, ezzel hozzá is járult az elterjedéséhez. A Java nyelv nem fordítható közvetlenül gépi kódra, amit a mikroprocesszor értelmezni tudna, hanem csak egy köztes kódra, úgynevezett bájtkódra (javac.exe windows-os környezetben). Ezt hajtja végre egy értelmező (interpreter). Ennek neve Java Virtuális Motor (JVM) (java.exe windows-os környezetben). Azon a gépen, amelyiken Java programokat szeretnénk fejleszteni és futtatni, fel kell telepíteni a Java fejlesztői és futtatói környezetet. Ezt a http://java.sun.com helyről ingyen le lehet tölteni több különböző hardverre és operációs rendszerre vonatkozóan. Ez csak az alaprendszer. A kényelmes szoftverfejlesztéshez számos vizuális fejlesztőeszköz áll rendelkezésre, például: JBuilder, JCreator stb. A JVM-megoldásnak nagy előnye, hogy egy adott programot csak egyszer kell megírni és lefordítani. A lefordított program hordozható a különböző hardver és szoftver platformok között, ami azt jelenti, hogy nem kell újra írni vagy fordítani. A JVM-t a SUN Microsystems fejlesztette ki.

C# nyelv
A C# programnyelvet a Microsoft fejlesztett ki általános célú programozási nyelvként. A nyelv a C++ előnyeit ötvözi a Visual Basic egyszerű használatával. A szintaktikát a C++-tól kölcsönzi, hasonlítható a Javához is. A fordításhoz és futtatáshoz a Java motorjához hasonló keretrendszer szükséges, ez a .NET keretrendszer. A Microsoft ennek megalkotásával korszerű futtatókörnyezetet hozott létre, ugyanis több nyelven lehet programozni felette. A programfejlesztők több programnyelv közül is válogathatnak ugyanazon szoftver fejlesztésénél, és a végeredmény sem kinézetre, sem működésre nem tér el egymástól. A .NET keretrendszer szabad szoftveres változata, a Mono elérhető Linux rendszerekből is.
Jelenleg a fejlődés tendenciája azt mutatja, hogy a Java-rendszer és a .NET-re épülő C# programozási nyelvek előtérbe kerülhetnek. Ehhez szükség van a hardvererőforrások jelentős fejlődésére, hogy ne legyenek sebesség- és memóriaproblémák. Természetesen az egyes szoftverek hosszabb távon történő fennmaradásához kellő mértékű gazdasági potenciál és marketing is hozzátartozik.

Pascal nyelv
A magas szintű nyelvek közé tartozik. Az 1990-es években nagyon népszerű volt. Önmagában már nem sok jelentősége van. Belőle származik az Object Pascal, majd a későbbiekben erre épült a Delphi (fejlesztői környezet).

Negyedik generációs nyelvek (fejlesztői környezet programnyelvvel)

A Delphi, amely már 4. generációs programozási nyelvnek tekinthető, az Object Pascalból fejlődött ki. A negyedik generációs nyelvek a programozó válláról sok munkaigényes feladatot levesznek. Ilyenre lehet példa egy könnyen megoldható képernyőtervezés. Utasításai segítségével már összetett műveletsorozatot lehet egy lépésben végrehajtani. A Delphi alkalmazásakor a Pascal forráskódot automatikusan generálhatjuk, amelyben változtatásokat eszközölhetünk. Tehát ilyen szempontból rugalmasnak tekinthető.

A Microsoft által fejlesztett Visual Basic a népszerűségének köszönheti, hogy fennmaradt. Olyan embereknek szánták eredetileg, akik nem programozó matematikusok, de rákényszerülnek egyedi szoftverek gyors fejlesztésére. Forráskódjának vázát legenerálja, és a konkrét feladat megoldását kézzel kell begépelni.

A Magic egy tiszta negyedik generációs rendszer, melynek legfontosabb tulajdonsága, hogy különösebb programozás nélkül is komoly adatbázis-kezelő rendszereket lehet benne fejleszteni teljesen vizuális módon. Forráskódját nem érhetjük el. Néha 5 GL nyelvnek is nevezik, ugyanis nincs definiálva pontosan az, hogy mit is tekintünk 4 GL-nek. Ezt a jövő fogja egyértelműen majd eldönteni. Gyors fejlesztést tesz lehetővé.

Ha adatbázis-kezelésről van szó, mindenképpen meg kell említenünk a világviszonylatban is nagymértékben elterjedt Oracle-termékeket.

Amennyiben adatbázis-kezeléssel szándékozunk foglalkozni, akkor el kell sajátítani az SQL szabványos, strukturált lekérdező nyelvet. SQL = Structured Query Language. Szigorúan kötött szerkezet jellemzi, a mai napig többszöri fejlesztésen ment keresztül. Az SQL az adatbázis-kezelők elengedhetetlen lekérdező nyelve több operációs rendszeri környezetben. A Microsoft Access (amely egy alkalmazás) is tartalmaz SQL felületet, mellyel komolyabb feladatokat is megoldhatunk.

iDevice ikon Ellenőrző kérdések
  • Mi a hardver?
  • Mik a számítógép hardveres főbb egységei?
  • Mi a szoftver?
  • Hogyan csoportosítaná a szoftvereket?
  • Melyik hardveren keresztül csatlakozik a számítógéphez egy tetszőleges külső egység? (Az 1. fejezet áttanulmányozása után tudni kell rá válaszolni, ugyanakkor ez egy előre mutató kérdés, mert a 2. leckében van részletesen kitárgyalva.)