Somfai
Attila, okl.
építészmérnök, egyetemi adjunktus, SZE
A domborzat és a folyómeder-vándorlás
szerepe Győr római kori és középkori településszerkezetének
alakulásában
A legtöbb dunántúli település
szerkezetének kialakulásában jelentős szerepe volt a táj
topográfiájának is. Új szemléletű vizsgálataink szerint Győr
esetében a folyószabdalta domborzatú táj adottságai (1. ábra)
befolyásolták a megtelepedést, az utak kialakulását és a várépítés
fázisait is. Érdemes ezeket a folyamatokat részletesen elemezni és
az összefüggéseket feltárni.
1.
ábra (Borbíró Virgil -
Valló István): Az ősi táj vázlata Győr környékén. Az ábrán
feltüntettük a középkori várat és római számokkal jelöltük a
valószínűsített Ősrába-medreket.
A település ősi magja és
a városfejlődés korai fázisai, különös tekintettel a
domborzatra
Győr a Mosoni-Duna, Rába és Rábca folyók
találkozásánál fekszik. A település a Rába-torkolati átkelőhelyhez
kapcsolódva alakult ki, amelyhez több irányból futottak össze az
utak.
A Rába és Mosoni-Duna folyók találkozásánál található a
mai Káptalan-domb, a település ősi magja. A régészeti leletek
tanúsága szerint többek között illírek, szkíták és kelták is lakták.
Arrabona négyzet alakú római katonai tábora is ezen a dombon
létesült. A tábortól délkeletre a Kr.u. 2. századtól kereskedő- és
polgárváros is kialakult. A római tábor és a körülötte fekvő
polgárváros a Kr.u. 4. században teljesen elpusztult.
A
kedvező adottságú terület a kora-középkorban települt újra.
Legelőnyösebb települési helynek az árvíztől védettebb dombok
bizonyultak. A város mai területe több, dombra települt falut is
magába rejt. Ezek közül a legkorábbi, központi fekvésű
településrészeket vizsgáltuk.
A település ősi magja és a
körülötte kialakuló váralja falu a mai belváros területére esik.
A felmagasított Káptalan-dombra települt a vizesárokkal körülvett
óvár, a környező szárazulatokon pedig a kora-középkorban kialakult a
váralja. A török időkben a csak palánkkal körülvett váralját olasz
rendszerben erődítették (külső-vár). Később a várárkot jelentősen
kiszélesítették és számos ún. elővédmű-szigetet is létesítettek
benne.
A történeti korokban a háborúk, tűzvészek és árvizek a
település épületállományának többszöri pusztulásához és
újjáépüléséhez vezettek. Ezek kapcsán a térszint kisebb-nagyobb
mértékben megemelkedett az el nem hordott törmeléktől. Az ásatások a
győri Belváros területén helyenként 6 m vastagságú feltöltődést
tártak fel. Ebben az egymásra került kultúrrétegek régészetileg
elkülöníthetők. Ezekből következtetünk a történeti városfejlődés
különböző korszakaira illetve arra, hogy a belváros különböző részei
mióta lakottak. A legrégebben lakott részeken alakulhatott ki a
legvastagabb kultúr-feltöltődés. Ez a tény a mai belváros
mikrodomborzatának vizsgálatára irányította
figyelmünket.
Milyen lehetett Győr kora-középkori
településszerkezete?
A mai belvárosban az egykori vár
területén a kora-középkori településekre jellemző szabálytalan
településszerkezet helyett merev, közel derékszögű hálós
utcarendszert találunk (2. ábra). Ez a ma ismert állapot azonban
hosszú fejlődési folyamat eredménye.

2.
ábra: A jelenlegi digitális
várostérkép ráfedése a középkori vár Póder János-féle 1757.
évi rekonstruált térképére. Az egykori várterületen kiemeltük a
ma is jellemző derékszögű hálós utcarendszert.
Győr kora-középkori településszerkezetével
kapcsolatban több, eltérő vélekedés látott napvilágot. Többen a
belváros mai derékszögű hálós utcarendszerét vélték középkori
eredetűnek. Granasztói György írása (1964) szerint számos német
településen a városjog adományozásával függött össze a derékszögű
utcaszerkezet kialakulása. Granasztói a német példákból kiindulva a
győri derékszögű utcarendszer kialakítását V. István 1271-es
kiváltságlevelének idejére feltételezte. Ráth János várostörténete
(1864), Lovas Elemér dolgozata (1940) és Szabady Béla írása (1943)
szerint azonban elképzelhető az is, hogy a derékszögű hálós
utcarendszert csupán a sorozatos tűzvészek után kezdték kialakítani,
a vár olasz rendszerű kiépítésekor. Az áttekinthető utcarendszer
kialakítása katonailag is indokolt volt. Az utcanyitásoknak és a
háztelkek rendezésének a 1566. évi tűzvész adhatta meg végső
lendületet. � A vár a 19. századra elvesztette hadászati
jelentőségét, ezért széles vizesárkait az 1819-es várfaldöntés után
fokozatosan betöltötték. A belváros ílymódon megnagyobbodott
területére a korábbi várterület derékszögű hálós utcarendszerét
egyszerűen továbbvetítették � strukturális differenciálás nélkül,
közel azonos szélességű utak kijelölésével.
Granasztói György
jelentős figyelmet keltő írásában (1964) feltételezte először,
hogy a derékszögű utcaszerkezet kialakítása előtt már létezetett
egy előzmény-település is, �melyet eredeti funkcióival nem
törődve illesztettek bele a sémába�. Granasztói szerint Győr írásos
emlékeknek meglehetős híjával lévő középkori történetét számos
ponton tudná a módszeres kutatás felderíteni.
Az eddigi
kutatások alapján az a legvalószínűbb, hogy a katonai célú
utcanyitások előtti, kora-középkorban kialakult váralja falu
szabálytalan, �rostos� utcaszerkezetű lehetett, igen szűk
utcákkal. Erről az utcahálózatról azonban ábrázolás nem maradt fenn.
1998-ban Winkler Gábor tett kísérletet a kora-középkori
faluszerkezet részleges rekonstruálására. A belváros térképén a
helyenként megmaradt szabálytalan középkori tér- és
utcamaradványokat grafikusan kiemelte és kapcsolatot teremtett
közöttük. Kimutatta azt is, hogy a belváros nyugati részén a
telekrendszerben fellelhető belső telekhatárok árulkodnak az
utólagos utcanyitások előtti településszerkezet állapotáról (belső
telekhatárok serege �gyanúsan� szöget zár be a derékszögű hálót
alkotó utcákkal, és sok ferde telekhatár meghosszabbítva szinte
töretlenül vezet át a később nyitott utcák egyik oldaláról a
másikra). � Winkler Gábor szerint �igen fontos lenne az eddig
elhanyagolt közök házainak szakszerű és gondos épületkutatása is,
mivel azok előzményépületként a győri építészet legkorábbi emlékeit
foglalják magukba�.
Korreláció a domborzat és a
feltételezett kora-középkori településszerkezet
között
Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy
van-e összefüggés a győri belváros jelenlegi domborzata a
feltételezett korábbi településszerkezet között? A történeti
belváros domborzati viszonyait a sűrű beépítés miatt a helyszínen
nem lehet átlátni és érzékelni, ezért Győr mai kataszteri
térképének magassági adataiból kiindulva részletes (fél méteres
szintkülönbségeket megjelenítő), színes topográfiai térképet
készítettünk, majd erre rávetítettük a feltételezett kora-középkori
utcahálózatot. A vizsgálat során feltételeztük, hogy a mai
településdomborzat tendenciózusan árulkodni fog az ősi
terepviszonyokról. Feltételezésünket arra alapoztuk, hogy az ősi
településrészek a korábban is magasabb terepalakzatokon alakultak
ki, ill. minél hosszabb idő óta lakott egy ilyen magaslat vagy utca,
annál vastagabb rajta a kultúr-feltöltődés.
A vizsgálat
eredményeképpen igen szoros összefüggés mutatkozott a Winkler
Gábor által kora-középkorinak feltételezett utcahálózat és a
belváros mai domborzatának markáns, enyhén ívelő dombvonulata között
(3. ábra). Emellett sikerült újabb, a mai derékszögű
utcarendszerhez nem illeszkedő olyan belső telekhatár-sorozatokat
találni, melyek a dombvonulatra illeszkedő hosszanti utcákra
lehettek közel merőlegesek.
A kimutatott dombvonulat a
kora-középkori falu nyugat-keleti irányultsága mellett annak
kiterjedéséről is tájékoztat, hiszen a XVI. századi várbővítést, a
várfalak és várárkok helyének kijelölését is bizonyára erősen
befolyásolta a természetes domborzati adottságok mellett a
kultúr-domborzat akkori kiterjedése is. � Ennek kapcsán
megjegyezzük, hogy véleményünk szerint az ős-dombvonulathoz képest
ma is átlagosan 2 méterrel alacsonyabb északkeleti várterület nem
lehetett része a kora-középkori falunak, beépülése jóval későbbi. A
feltételezést alátámasztja, hogy a szomszédos Dunakapu-téren már 8
méter mélységben tőzeget találtak. Az északkeleti terület
feltöltődése és kertjeinek beépülése akkor gyorsulhatott fel, amikor
az erődített belső várterület része lett. A várfalak kiépítésekor
természetszerűleg nem követték a kifli formájú ősi dombvonulatot,
hanem rombuszhoz közeli befoglaló várformát választottak. A beépítés
fiatalabb voltára pedig többek között az utal, hogy az említett
mélyebben fekvő területnek csupán a magasabban fekvő peremrészein
találunk középkori középületeket.

3.
ábra: Szoros összefüggés a
Winkler Gábor által kora-középkorinak feltételezett
utcahálózat, és a mai domborzat között. Piros színnel jelöltük a
belső helyzetű tanú-telekhatárokat.
A domborzati vizsgálat kimutatta azt is, hogy
Győrött nem csak a várfalakon kívüli vizesárok- és
elővédmű-zónában, hanem a várterület egyes részein is jelentős a
volt tereparculat mesterséges átformálása. A külső vár egykori
fülesbástyáinak közelében a mai domborzat is árulkodik az
ágyúdombokról. A belső vár domborzatánál pedig figyelemre méltó,
hogy a Káptalan-domb legmagasabb területeit ma már nem az ősi
dombtetőnél, hanem a egyrészt a Püspökvár lakótornyának közelében,
másrészt a Káptalan-domb szélén végighúzódó belső várfal mögötti
mesterséges feltöltésnél találjuk � különösen a középkorban létezett
Várostorony közelében.
Mindezek ellenére változatlanul úgy
gondoljuk, hogy a belső vár dombja illetve a középkori váralja-falu
alapját képező enyhén íves dombvonulat a folyók szabdalta ősi
természeti táj részei voltak. A feltevéseket a régészeti
feltárások és a geotechnikai fúrások adatainak együttes
vizsgálatával ill. kiegészítésével lehetne pontosítani.
A kora-középkori településszerkezet külső
kapcsolatai és lehetséges felépítése
A
feltételezett kora-középkori településszerkezet kialakulásának jobb
megértéséhez az akkori település külső kapcsolatait is elemeztük,
hiszen azok lényegesen befolyásolják a település belső elrendezését
is.
Az íves ős-dombvonulatra felülő hosszanti utcákból
álló kora-középkori települést idővel palánkkal vették körül. A
palánkvár alakját nem ismerjük, de tudjuk, hogy a vár későbbi,
olaszrendszerű kiépítésekor a palánkvár meglévő négy kapujának
kijárati irányát figyelembe vették. A derékszögű hálós utcarendszer
léniái az új fülesbástyákat és korábbi négy kapuzónát célozták meg
(bár legvégül csak három kapu kiépítése mellett döntöttek és a
korábbi Budai kaput megszüntették). Ebből következik, hogy a csak
részlegesen kimutatott kora-középkori településszerkezet jónéhány
�utcacsápja� is a középkori vár kapuinak irányába kellett, hogy
vezessen. A kijárati utcák vonalvezetésről egyik kapuzónában sem
tudunk biztosat, de az utcák a kapuk előtti kisebb-nagyobb
teresedésekhez futhattak össze � hasonlóan más európai városokhoz.
Győr 1617. évi rekonstruált kataszteri térképén (Borbíró Virgil -
Valló István) felfedeztünk egy rövid útcsonkot, amely az ősi Budai
kapuhoz vezető egyik utca része lehetett.
A településbelsőben
is több, szabálytalan alakú tér lehetett. Winkler Gábor szerint a
legegyértelműbb kora-középkori térrészlet mai belváros keleti részén
található tágas Nefelejcs-köz. � Az ásatások tanúsága szerint a mai
belváros szívében, a Széchenyi tér alatt ámár a kora-középkorban is
tér lehetett, amelynek kiterjedését még nem sikerült tisztzni. �
Véleményünk szerint egy harmadik kora-középkori tér is
valószínűsíthető a mai bevásárló utca (Baross utca) legszélesebb
szakasza helyén. A Baross utca jóval szélesebb a derékszögű
hálós utcarendszer többi tagjaihoz képest (ma csupán azért nem
érzékeljük térként, mert a derékszögű hálós utcarendszer 19. századi
továbbvetítésekor az utca a korábbinál két és félszer hosszabb
lett). Az utcaszakasz az 1617. évi rekonstruált kataszteri térkép
szerint a mai Csillag köz betorkollásánál még a mainál is szélesebb
volt. A kiszélesedést a Csillag-köz szokatlanul tágas, szabálytalan
úttorkolati tölcsére képezte. Ha ezen a helyen valóban létezett tér,
akkor az ősi pápai-veszprémi-fehérvári kaputól a lehető
legtermészetesebben megközelíthető tér volt.
A kora-középkori
település külső kapcsolatrendszerének feltárása után � és a belső
településszerkezet felépítésével kapcsolatos néhány új adat
birtokában � településszerkezeti hipotézist állítottunk fel. A
hipotézis-ábrán a középkori maradványok alapján
valószínűsített utcák mellett feltüntettünk néhány
logikusan elképzelhető, de még egyáltalán nem bizonyított
vonalvezetésű utcát is. Hisszük, hogy a bizonyítékok hiányában
még �talajtalannak� tűnő, merész hipotézisek is hozzájárulhatnak a
jövőbeni kutatások sikeréhez (4. ábra).

4.
ábra: a kora-középkori
váralja külkapcsolatai, valószínűsített utjai és elképzelhető
útjai. Az ábrán feltüntettük az erődítés utáni olaszbástyás
várkontúrt és új utcarendszert is.
Milyen kapcsolat
tételezhető fel az ősi mederállapotok, a római kori
településszerkezet és a településből kiinduló utak vonalvezetése
között?
Az elpusztult római település és a településből
kiinduló úthálózat feltérképezését az időbeli távolság és a
régészeti feltárások erős korlátozottsága nehezíti. További
nehézség, hogy két évezred távlatában a települést befogadó táji
környezet már nem tekinthető állandónak, hiszen ennyi idő
alatt a táj is átalakul. � Győr térségében legjelentősebb
tájalakító folyó a Mosoni-Duna, emellett jelentős a beletorkolló
Rába és Rábca folyók tevékenysége is. A következőkben � igen kevés
adat alapján � megkíséreljük a folyók történelmi léptékű
medervándorlását felvázolni, majd elemezzük a medervándorlásnak a
városfejlődésre gyakorolt hatását.
5.
ábra: A római út maradványa
Abda és Öttevény között. A nyomvonal délkeleti részét a vándorló
Mosoni-Duna mára teljesen eltüntette (légifelvétel, 1982)
Győr külterületein járva a mára elhagyott ősi
folyómedrek gyakran alig észlelhetők, legfeljebb alacsony
terephullámként, a talaj eltérő színében, a növényzet
elváltozásában, esetenként belvizek megjelenésében. A medervándorlás
feltérképezésében az ősi �meder-évgyűrűket� megmutató rétegvonalas
térképek és légifelvételek (5. ábra) segítenek, ezt egészítik ki a
történeti városábrázolások (6. ábra) és a korábbi leírások adatai. �
Az 1:10 000 léptékű rétegvonalas katonai térképeken már jól
elkülöníthetők a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca folyók mederjárására
jellemző, erősen eltérő sugarú kanyarulat-nyomok. A medervándorlások
időbeni sorrendjének megállapításában pedig sokat segít az egykori
medersorolódások "egymásba harapásának" és mai elöregedettségi
fokának elemzése. Az igen változatos medervándorlást jószerint csak
néhány, magasabban fekvő ún. tanú-part korlátozta.
6.
ábra: Győr és környéke
1566-ban (ún. Hufnagel-metszet, utólag színezték).
A medervándorlási ábrasoron (7. ábra) a római
kortól vázoltuk fel a feltételezett medermozgásokat, a probléma
összetettségének érzékeltetésére azonban pontozott vonallal
bejelöltünk néhány � valószínűleg római kor előtti � mederhelyzetet
is. A Rába ősmeder-vonulatait az ábrasoron nem, csupán az 1. ábrán
jelöltük. A Rába történelmi medervándorlásának időbeli változásáról
ugyanis nincs elegendő adatunk, csupán az újkori
Rába-szabályozásokról. Annyi azért bizonyos, hogy a III. számmal
jelölt Ősrába-mélyvonulat elhelyezkedése befolyásolta a külső vár
körüli széles vizesárok kialakítását. � A Mosoni-Duna és a Rábca
folyók vándorlását már időben jól sikerült követni, ez új
következtetésekhez vezetett a római kori Győr településszerkezetével
és a kiinduló római utakkal kapcsolatban.
7.
ábra: Medervándorlási
vizsgálat Győr térségében (a Mosoni-Dunát kékkel kiemeltük, a
római utakat a jelenkort ábrázoló részletes térképre is
rávezettük)
A medervándorlási ábrasorban a Győr és környéke
jelenlegi vízrajzát ábrázoló vázlaton látható a folyó markáns
püspök-erdei átvágása, amely 1985-re készült el.
Időben
visszafelé haladva a 17-18. századra tehető a Mosoni-Dunán az ún.
Nagy-Tákó mederkanyarulat természetes levágódása � helyét a Püspök
erdőben ma is mélyvonulat őrzi. Ugyancsak a 17-18. században
iszapolódhatott fel a mai belvárostól keletre a Rába-gyár területére
eső markáns medervonulat, amely folyamatot a szemétfeltöltés is
erősítette. Az egykori medervonalat a belvíz-levezető Városréti árok
sokáig őrizte és az 1-2 m-es tereplépcső ma is megmutatja.
A
középkori mederállapotokat a Győrt 1566-ban ábrázoló
Hufnagel-metszet (6. ábra) alapján lehet feltérképezni. A
Hufnagel-metszet bal felső sarkában még a Mosoni-Duna induló
főágaként érzékelhető a mai Nagy-Tákó kanyarulata, amely a jóval
keskenyebb Rábca-folyó ellenirányú kanyarulatával már egymásba
metsződött, elmosva a köztük lévő földszorost. A metszet tanúsága
szerint a középkorban a vártól keletre fekvő Városréti Mosoni-Duna
ág még élővízként működött.
A folyómedrek római kori
elhelyezkedésére a középkori állapotból következtettünk vissza.
Feltételezhető, hogy a belvárostól keletre a római kori Mosoni-Duna
is a délről tanú-parttal hosszan kísért Városréti árok vonalában
húzódott. A római korban a településmagtól nyugatra a Mosoni-Duna és
a Rábca folyó ellenirányú kanyarulata még nem metsződött
össze.
A bevezetőben említettük, hogy Arrabona feltehetően
négyzet alakú római katonai tábora (castrum) a mai Káptalan-dombon
létesült, délkeleti fala a mai Kovács Pál utca vonalában húzódott. A
tábortól délkeletre kereskedő- és polgárváros (canabae) települt. A
belvárosi ásatások során fellelt utca- és épületmaradványokból
tudjuk, hogy a római kori polgárváros derékszögű hálós
utcaszerkezete kb. 25 fokot zárt be a mai derékszögű hálós
utcaszerkezettel. A szögeltérés okát ezideig nem tisztázták. A
medervándorlás-vizsgálatra alapozott véleményünk szerint a
káptalan-dombi római táborból Ószőnybe (Brigetioba) induló limes-út
iránya � ill. egész pontosan a tábortól a Városréti meder déli
oldali magaspartjának ívéhez húzott érintő egyenese � határozhatta
meg a derékszögű hálós római utcarendszer jellemző
koordinátarendszerét.
A római út kelet felől a Dunát
végigkísérő magasparton érkezett Győrbe (Arrabonába), Innen az út
főága a mérföldkövek számozása szerint Szombathely (Savaria) felé és
azon túl Rómába vezetett, a másik út pedig áthaladt a Rába-torkolati
viziátkelőn, majd a Mosoni-Duna és a Hanság-mocsár közötti alacsony
homokdűne-sort követve Deutschaltenburgba (Carnuntumba) vezetett. �
A limes-út egy darabja a Győr melletti Abda térségében a szántásban
jól érzékelhető, sőt, légifelvételekről mai is egyértelműen
feltérképezhető (5. ábra). Győr közelében azonban a római útnak
nyoma veszik. A medervándorlás-vizsgálatra alapozott véleményünk
szerint a mai Pinnyéd és Győrsziget között a római utat hordozó
egykori földszoros a Rábca és Mosoni-Duna ellenirányú
kanyarulatainak közeledése, majd egymásba metsződése miatt
elmosódott (lásd: Hufnagel-metszet), ezért nem sikerülhetett az
eddigi kutatások során az út nyomára bukkanni.
A
bemutatott módszerek jelentősége
Történeti települések
vizsgálatánál a befogadó táji környezet topográfiája � pl. a
domborzat, a felszíni vizek, az erdősültség mértéke � nem tekinthető
állandónak, mert az idő folyamán jelentősen
változik.
Történeti települések kutatásánál korábban
megválaszolatlan kérdésekre adhat választ a környékbeli folyóvizek
történelmi léptékű medervándorlásának vizsgálata, amely
helyszíni bejárások, rétegvonalas térképek, korábbi
település-ábrázolások és leírások alapján végezhető
el.
Hasonló jelentőségű a történeti települések
domborzata és a településszerkezet közötti összefüggés elemzése.
A belterületi domborzatot a sűrű beépítés miatt a helyszínen nem
lehet úgy összefüggéseiben látni és tudományosan értékelni, mint egy
külterületi táj domborzatát. Több település történeti vizsgálata
alapján úgy véljük, hogy a műszaki jellegű településtudomány részét
is képező történeti településszerkezeti vizsgálatoknál a
településdomborzat részletes térképi elemzése jelentős új
eredményeket hozhat.
A mérnökileg átformált történeti
településeken a korábban volt településszerkezet kimutatását
jelentősen elősegíthetik a szabályozás utáni utcarendszerben
helyenként fellelhető szabálytalan út- és térmaradványok,
emellett a telekrendszer belső helyzetű, kevésbé háborított ún.
tanú-telekhatárai.
A vázolt módszereket az
értékmegőrzést előtE9rbe helyező korunkban bármely nőtt település
fejlődésének történeti okkutatása, valamint a szerkezeti
rendszerének továbbfejlesztése kapcsán is alkalmazni ajánljuk.
Részben azért, hogy a fellelt történeti jelentőségű alakzatokat a
rendezési tervek készítése során lehetőleg megtartsuk,
de azért is, hogy a történelemből tanulva értő módon változtassuk
meg vagy bővítsük településeink szerkezetét � ha a változtatás
elkerülhetetlennek látszik.
Megjegyezzük még, hogy a
dunántúli településeknél a Győrihez hasonló vizsgálatokat a
változatos topográfia mellett időszerűvé teszi az is, hogy a
dunántúli településeket az alföldiekhez képest eddig szerényebb
mértékben kutatták.
IRODALOM:
[1]
Borbíró-Valló: Győr Városépítéstörténete Budapest,
1956 [2] Fitz Jenő: Pannonok évszázada Budapest,
1982 [3] Granasztói György: Az alaprajzkutatás
feladatai Győr középkori történetével kapcsolatban In: Arrabona
6., pp. 41-49, Győr, 1964 [4] Lengyel Alfréd:
Mozaikok Győr történetéből Győr, 1983 [5] Pájer
Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870-1889)
Csorna, 1990 [6] Somfai Attila: Győr
vízpartjai, Értékmentő, 1998/4. szám, pp.
5-7. [7] Winkler Gábor: Győr Budapest,
1996 [8] Winkler Gábor: Megújuló Győr Budapest,
1988 [9] Winkler Gábor-Kurcsics László: Győr
1539-1939 Győr, 1998 [10] Winkler Gábor: Győr
városszerkezetének történeti jellegzetességei In:
Művészettörténet, Műemlékvédelem, Bp., 1998, pp. 531-544.
ÁBRAJEGYZÉK:
1.
ábra: Az ősi táj vázlata
Győr környékén. Az �ősi táj� c. ábrát (In: [1], p.19) kis
mértékben kiegészítette Somfai Attila 2. ábra: A jelenlegi digitális várostérkép ráfedése
a középkori vár Póder János-féle 1757. évi rekonstruált
térképére. A �Győr térképe a XVIII. század derekáról� c. ábra
(In: [1], p.224) felhasználásával készítette Somfai
Attila 3.
ábra:
Szoros összefüggés a Winkler Gábor által középkorinak
feltételezett utcahálózat, és a mai domborzat között. Piros szín:
belső helyzetű tanú-telekhatárok. A �Győr térképe a feltételezett
középkori utcarendszer kiemelésével� c. ábra (In: [10], p.536)
felhasználásával készítette Somfai Attila 4. ábra: a kora-középkori váralja külkapcsolatai,
valószínűsített utjai és elképzelhető útjai. Készítette: Somfai
Attila 5.
ábra: A
római út maradványa Abda és Öttevény között. A Győri Vízügyi
Igazgatóság légifelvétele, 1982 6. ábra: Győr és környéke 1566-ban (Hufnagel-metszet). (In: [9],
p.21) 7.
ábra:
Medervándorlási vizsgálat Győr térségében. Készítette:
Somfai Attila.
SUMMARY
Role of Relief and
Waterbed Drifts in the Formation of the Settlement Structure of Győr
in the Roman and the Middle Ages By Dipl. Ing.
Attila SOMFAI (architect, university
lecturer)
The author deals with investigations of
historical Hungarian settlements, mainly on the Transdanubian part
of Hungary. In this article an analysis is given about the
development of the settlement structure of the inner town of Győr,
from the Roman age up to the modern times. Interrelations are found
among the early middle-age settlement structure and parcel system of
Győr detectable only in traces in our times, as well as the relief
of today. Through the analysis of the historical scale drifts of
riverbeds, an explanation is given for the dissimilarity of the
settlement structure in the Roman Age, and for the alignment of
country roads going out of the settlement being quite different than
those in later hundreds of years.
With the help of an
example given, attention is called for certain new methods that can
yield in new results in the investigation of historical settlements,
as follows:
1. In case of investigations of historical
settlements, topography of the landscape surrounding the area � e.g.
relief, surface waters, ratio of forest plantation � can not be
considered constant in great distance of time but only as media
being in dynamic changes. Previously unacknowledged questions
emerging during the research of historical settlements can therefore
be answered with historical scale investigations of waterbed
drifts of the surrounding rivers that can be made on the
basis of going-overs-on-the-spot, contour maps or older imageries
and descriptions of the settlements concerned.
2. Of similar
significance is the analysis of the correlation between relief
and settlement structure in case of historical settlements.
Relief of an inner area can easily be misinterpreted during the
inspection of the spot owing to the dense building-up. On the basis
of historical considerations of some settlements, the author is of
the opinion that important new results can be achieved at
investigations of historical settlement structures - which compose
also a part of settlement science having technical character -
through detailed map analysis of settlement
relief.
3. In historical settlements with engineering
reconstructed structure, determination of former settlement
structure can considerable be supported by irregular remains
of streets and squares to be sometimes found in the road
system after regularization, and even the so-called �witness
lines of parcel boundaries� being situated at an inner and
hence less disturbed position of the parcel system.
The
methods described are highly proposed for application
in connection with pragmatism of historical development of any
expanded settlement in our modern times trying to keep value
conservation in the foreground, as well as in consideration of
further development of a settlement structure system.
Reasons lie partly in possible preservation of formations with
historical significance found, but on the other side, in order to
change or improve the structure of our settlements in such a way
that reflects our understanding of history even in case an
appreciative change seems to be inevitable.
|