Paul Klee
(1879-1940)

Sartre írta róla: "Klee egy angyal, aki újraalkotja a világ csodáit."

"A művészet nem megörökít valami láthatót, hanem láthatóvá tesz."
"Érzem a szín birtokol engem."

Paul Klee a modern festészet egyik legizgalmasabb, egyszerre intellektuális és gyermekien játékos, naiv életművének megalkotója. Művészete érinti a szürrealizmust, az expresszionizmust, a non-figurációt, de nem sorolható egyik izmushoz sem.
Az elsők között ismerte fel a gyermekrajz esztétikai és pszichikai jelentőségét, mint a vizuális önkifejezés sajátos formáját.

Zenész családba született, ő maga is tudott hegedülni, de mégsem a zenész pályát választotta. Festő akart lenni.

Pályája kezdetén a rajz és a sokszorosított grafika (rézkarc) foglalkoztatta. Expresszív-elvont stílus vonzotta. Szatírikus, groteszk és szürreális elemeket kombinált, művein Goya és Esor hatása látszódott (mindkettejüket nagyon csodálta).
1906-ban feleségül vette Lili Stumpf-ot és Münchenben telepedtek le, 1911-ben csatlakozott a Blaue Reiter-hez, 1912-ben a "Neue Künstlervereinigung" tagja lesz. Barátságot köt Kandinszkijjal. Ekkor készült alkotásai szinte kivétel nélkül vonalasak, rajzkompozíciók.

A fordulatot művészetében az 1914-es Tunéziai útja hozta, ahol lenyűgözték az intenzív fények.

A háború után csatlakozott a weimari Bauhaus szervezethez. Itt borította el a szín élménye, s itt indult meg a színek csodálatosan kielemzett ismeretének a teljes elvonáságig való kiaknázása.

Utolsó korszakának alkotásai minden olyan közeledést elutasítanak, amelyek bárminő értelmi mozzanatot keresnek a képfelületen. Annál gazdagabban jutalmazzák azokat, akik értelmi előfeltételek nélkül a rögtöni belső megragadás (intuíció) útján érkeznek elébük, s a szín- és vonalértékeken túl a kompozíciók zenei együttjáróit is felérzik.

Célja: a világ jelentéktelen dolgait képalkotó eszközzé változtatni, a jelentéktelen dolgok átértékelése és a némaság szóra bírása.

Kis mértani formákból, szabálytalan négyszögekből és a természet legegyszerűbb alakzataiból állnak össze a képek.

Gyakran betűk és számok is megjelennek képein.

Az éjszakai növény növekedése: a növekedés kényszerítő benyomása a formatagok ritmikus egymásra épüléséből ered, egy vese alakú formához egy kör alakú, majd egy szögletes illeszkedik.

Színes kockából kezdi felépíteni képeit. Különböző nagyságú és színű egymás mellé illesztett színes sávok önálló ritmikus harmóniává állnak össze.

A sakktábla fontos síkrendező forma. Hármasütemek a négyzetben, Túlsakk, Üveghomlokzat.

Ismétlődő motívumokból és ritmikus sorozatokból különöl sorozatstílust talált ki - párhuzamos alakzatok nyúlnak el szövetként a síkon és gazdag ritmikus alakzatot alkotnak.

Az egyes vonal, éppen az ismétlésnél fogva, határozott ritmikus súlyra tesz szert.

A párhuzamos vonalak vékony szalagokat rajzolnak ki, amelyek egymásba olvadnak, egymáson keresztülhatolnak (pl. Sugárlevél virágok)

Egyiptom: a táj monumentális vízszintes síkjai széles csíkokban tornyosulnak fel és zuhannak a mélybe, az egymást átszelő vízszintesek ismétlődésében a földek és ösvények finom ritmikus rasztere lappang. Sávképek: Főút és mellékutak, Este Egyiptomban, Esti tűz, Napsugár pásztázza a síkot (színes vízszintes sávok, színszallagok).

Célja a bonyolultból az egyszerű felé. Leegyszerűsített nagyalakú képeket készít.

Helyigényes stílusú: a síkok szerepét szabad ritmikájú négyszögek veszik át (Lebegés, Vitorlázó város).

Képei1
Képei2
Az aranyhal

Remembrance of a Garden, 1914
As Parnassum
Ancient Sound, Abstract on Black, 1925
Dream City, 1921
Southern Gardens, 1936
Southern (Tunisian) Gardens, 1919