Expresszionizmus
(1905 - 1920)

Az egyik legnagyobb hatású avantgárd irányzat.
A szó eredete: 'exprimere' (latin) = kifejezni
1911-ben H. Walden, német író által alkotott fogalom, mely keletkezése idején az összes modern művészeti irányzat gyüjtőneve volt.  Az erősen torzított, tördelt formák a művész belső viharát hordozzák, a művész mintegy kivetíti érzelmeit az ábrázolt motívumba.

Elődei: Van Gogh, Gauguin, Bosch, Grünewald, El Greco...

Az expresszionizmus a kifejezés szubjektivitása, ellentétben a naturalizmus és realizmus objektivitásával, valóságtiszteletével. Az expresszionista művész saját érzéseit vetíti a tárgyi világ motívumaiba, ezért lelki intenciója szerint a látványt tetszőlegesen, szuverén módon átalakítja, sőt időnként torzítja. Erős érzelmi töltete többnyire drámai színellentétekben, hangsúlyos kontrasztokban nyilvánul meg - hasonlóan egyik őséhez, a romantikához. Míg a romantika a XIX. sz. jellemző stílusa, az expresszionizmus a XX. sz. egészén végigvonul, bár iskolaszerűen a század első harmadában virágzott.

Németországban indult útjára az expresszionizmus festészeti és irodalmi mozgalomként. Folyóiratok, évkönyvek (Die Brücke, Der blaue Reiter, Der Sturm, Die Action) szerkesztőségében csoportosuló alkotók nevezték magukat expresszionistáknak. Fénykoruk a tízes évekre esik. Központi fogalmuk: az Emberért Kiáltani.

Die Brücke (Híd): a német expresszionista művészek első jelentős csoportosulása Kirchnerrel az élen. Ide tartoznak még: Heckel, Nolde, Barlach...

Der Blau Reiter (Kék Lovas): lelke Franc Marc, aki a művészi ösztönösséget hirdette misztikus hatású képeivel

Művészetüket az ember iránti vonzalom jellemezte. A fametszetek fekete-fehér kontrasztjait különösen alkalmasnak találták arra, hogy kifejezzék művük elementáris mondanivalóját.

Munch: Sikoly

Az eldurvuló világban lévő elesett emberekért emelték fel a szavukat. Úgy látták, hogy nem az ember a rossz, hanem a társadalom, a világ.
Költészetben a költő mindig az érzések, indulatok intenzív kifejezése érdekében merész egyéni szóképeket használ, belső látomásait vetíti ki. Nem a külvilág tárgyait ábrázolja, hanem a művekben lecsapódó indulatot, szenvedélyt próbálják kifejezni.

Jelentős kifejezési eszköz újra a vonal. Bizonyos vonalakat hangsúlyoznak, a kontúrokat néha kiemelik, a színeket is céljaiknak megfelelően választják ki. Fokozzák harsogóbbá teszik vagy éppen tompítják őket

Fő jellemzői:
- szubjektivitás: érzések, belső tartalmak kivetítése a formák maximális kifejezőerejének segítségével pl. Munch: Sikoly
- emberközpontúság:
- az érzések őszinte, korlátok nélküli kifejezése, a szorongások feloldódnak, az ember jóvá válik, a világ is megjavul
- tiltakozás a XX. századi ember magányossága, kiszolgáltatottsága ellen

Kollwitz: A német gyerekek éhesek

- háború- és erőszakellenesség, baloldali meggyőződés pl. Kollwitz: A német gyerekek éhesek

Lapjaik:
Der Sturm
Die Aktion

Figurális expresszionizmus
kifejezően torzított formák, de a valóság világosan felismerhető érzések hangsúlyozása mozdulatokkal, arckifejezésekkel, gesztusokkal
pl. Giacometti: Erdő
Barlach: Menekülő
Matisse: Tánc
Munch: Pubertás
Nolde: Próféta (fametszet); Utolsó vacsora

Absztrakt expresszionizmus
nem valóságrészletet ábrázol, belső mozgás, lüktetés; érzelemkifejezés pusztán színekkel és formákkal
pl. Kandinszkij: Sárga, vörös, kék; Körív csúcsokból; Fúga
Marc: Küzdő formák

Közös a kettőben
- látomásos, lebilincselő erő
- kifejező, felerősített színvilág

Jelentős képviselői:
Giacometti, Barlach, Nolde, Mattisse, Munch, Kandinszkij, Marc

További képek