Ókeresztény művészet
Ókeresztény mozaikok
Mozaik: díszítmény, amely úgy jön létre, hogy
vakolatba, cementbe vagy más nedves, összetartó anyagba különböző színű
kő- vagy üveglapocskákat illesztenek.
A mozaik hátránya, hogy a kövek merevséget kölcsönöznek. Minél kisebb a kövek
mérete annál árnyaltabb, részletgazdagabb lehet a kép.
A mozaik nagy tudást, sok időt és pénzt követelő technika. Azonban páratlan és
semmi más által utol nem ért művészi hatásával és élettartamának szinte
korlátlan terjedelmével bőven visszatéríti a ráfordított áldozatokat. Virágkora a
hatodik századra esett, Justinianus korára.
A mozaikok jellemzői: sokszor látomásszerű, amit a
mindenütt alkalmazott aranyháttér, a menny jelképe, csak még fokoz. Az alakok a
vallás által meghatározott hiearchia szerint rendeződnek. Az isteni szféra
képviselői mindig középen, és magasabb szinten, vagy lebegve helyezkednek el. A
mellékalakok alacsonyabban, földi talajon sorakoznak. Fontosságuk szerint közelebb
vagy távolabb a középtől. Egymással vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán lépnek
cselekvő kapcsolatba. Mozdulataik, taglejtéseik a középalakra vonatkoznak. A
lépszerkezet mindig szigorúan szimmetrikus.
Az alakoknak testiségük nincs. Távlat nincs. A színek száma kevés, nincs árnyalás.
A színfoltokat határozott sötét vonalak különítik el egymástól.
Az ókeresztény mozaikokról nem túl sokat tudunk, mivel nagyrészük tönkrement,
elveszett.
Falmozaikot a római művészetben kezdtek készíteni,
Konstantin türelmi rendelete előtt.
A legkorábbi falmozaikok a Sta Constanza templomban találhatók (Konstantin lányának
mauzóleuma). A mozaikok pogány képeket (Dionysos) ábrázolnak főként, de néhány Ó
és Új szövetségi jelenet is látható. Lehet, hogy azért választották Dionysos
ünnepének ábrázolását, mert a bor a kereszténységben is fontos.
A padlómozaikok közül jelentős az aquileiai. Állatok és tárgyak szimbolizálják a Jó Pásztort, Jónás története is megjelenik. Szimbolikus állatok: őz, bárány. Megjelenik a bor és kenyér is.
Rómában a S. Cosma e Damiano-templomának szentélyében maradt fenn az egyik első jelentős emlék. A kompozíció középpontjában Krisztus alakja áll. Kétoldalt két apostol, ezek mellet pedig egy-egy távolabbi alak, a templom védőszentje és a templom alapítója. Az egész jelenet arany háttér előtt látomásként hat. Krisztus alakja az ábrázolás szerint lebeg, a mellékalakok alacsonyabb szinten, kevés eszközzel jelzett talajon állnak.
Ugyanekkor készültek Ravennában a San Vitale mozaikjai is.
Az 5. században Ravennában és Rómában sok fontos mű készült. Nápoly és Milánó is sokat megőrzött az emlékekből. A vallási képek tele vannak színnel. A mozaikok nagy része üvegből készült.
A Sta Maria Maggiore templom angyalai élénk, tüzes
színűek.
Galla Placidia Mausoleum:
A falakat teljesen beborítják a mozaikok. A figurális elemek a növényi és
geometrikus díszítés mély tónusú kék, zöld és arany színeivel szépségesen
irreális légkört teremtenek. A kereszt szárainak egyik lunettájában hellenisztikus
finomságú Pásztort láthatunk, amint nyájával övezve, kereszttel a kezében.
Vele szemben Szt. Lőrinc mártíromságát ábrázolták. A kupola négy falán lévő
nyolc apostol ábrázolása merevebb, stilizáltabb, kevésbé természethű: új stílus
veszi itt kezdetét, amely egyre gyakrabban jelentkezik majd Ravennában. Mindez
belemerül az erőteljes kék ég hátterébe. A boltíveken geometrikus csillagokat
látunk, és az élet vizének forrását kereső szarvasokat.
Nápoly: S. Giovanni in Fonte baptisztérium: hipnotizálóan fénylik.
A keresztény szimbólumrendszer eddigre teljesen ki lett dolgozva. Az apszisokban szimbólumok és szent alakok. A falakon Ó és Új szövetségi képek. Legjellegzetesebb példa erre a Sta Maria Maggiore. – Ó testamentum képei a falakon 6x6 db. Mindegyik alatt hatalmas ablakok vannak. Az abalkok közti falkiugrás keretként veszi körül.
San Apollinare: érezhető a hiearchikus szemlélet. Legfontosabb tehát a legnagyobb alak: Krisztus. A bárány az ókeresztény művészet egyik legfontosabb jelképe: Jó Pásztor, húsvéti bárány, másik szimbólum a kereszt. Telt meleg színekkel ragyognak, fényük betölti az egész templomot. A háttér csupa arany. De a képen van valami merevség, ridegség, ez azért van, mert a művész a lehető legegyszerűbben akarja közölni mondanivalóját.
San Apollinare Nuovo (6. sz.): Júdás csókja: jellemző a sötét kontúr, aranyháttér; oka: Istentől származó fényesség.
Mandorla: Krisztus egy körben van.
Ravenna: Saint Apollinare in Classe apszismozaikja
A város püspöke Apollinaris tiszteletére épült a bazilika.
A mozaikon érezhető a hiearchia. (legfontosabb rajta Krisztus, tehát ő a legnagyobb)
A diadalív: Krisztus mandorlában, körülötte az evangélisták szimbólumai, Betlehemet és Jeruzsálemet szimbolizáló épületeket bárányok kötik össze (12 db. – apostolok).
Bárány: az ókeresztény művészet legfontosabb
jelképei: Jó Pásztor, Húsvéti bárány.
Kereszt: Krisztust szimbolizálja.
A kereszt mellett Mózes és Illés próféta látható, alattuk 3 bárány, a három
apostol: János, Jakab, Péter – ők látták Jézus színeváltozását.
A kert a paradicsomot jelképezi.
San Apollinaris: másik fontos alak, szintén 12 báránnyal. Az ablakok között ravennai püspökök vannak. A diadalív 2 pillérjén Gábriel és Mihály foangyalok.
Telt, meleg színek, a háttér csupa arany (– Krisztus fénye).