Ókeresztény építészet
Kezdetben keresztény építészetről csak Szíriában beszélhetünk, mivel távolabb esett az üldözésektől és a művészet a felszínen is kibontakozhatott. A VII. században a mohamedán vallás megsemmisítette a keresztény kultúrát.
Az ókeresztény épületforma a bazilika (előképe a világi összejövetelek lebonyolítására szolgáló basilica). A bazilika nagy tömegek befogadására szolgáló, figyelmünket az oltár felé irányító, hosszanti elrendezésű templom. Alaprajza téglalap, amit oszlop vagy pillérsorokkal három hajóra osztottak. A középhajó végéhez egy félkörös alaprajzú független tér, apszis illeszkedett.
A másik ókeresztény templomtípus centrális elrendezésű: ilyen a keresztelőkápolna vagy az antik mauzóleum forma továbbfejlesztésével kialakult martirium. (Sta Costanze, Galla Placidia mauzóleuma)
Az első keresztény templomok a IV. Században épültek (pl. Szt. Péter-templom, városfalon kívüli Szt. Pál)