Bevezetés

Az élet örömeit élvező ókori görögök és rómaiak földi szépségű alkotásokat teremtettek, melynek része volt az emberi test, ill. az akt ábrázolása is. Pompás művészetüknek azonban vége szakadt az ókori világ pusztulásával, s ennek romjain alakultak ki a középkor új társadalmai. A művészet ebben a korban is a vallás eszméit hirdette, mely a kereszténység volt. A kor eszménye az önsanyargató aszketizmus volt, s a művészet ezt a különös eszme-világot dicsőítette, fejezte ki formavilágával. Ennek a szemléletnek tehát nem lehetett része az emberi test akt-ként történő megformázása, megfestése. Ez alól kivételt csupán a magától értetődő mezítelenséggel megalkotott Bűnbeesés-Kiűzetés jelenetek, valamint a Megváltó kiszolgáltatottságát és szenvedését hangsúlyozóan ruhátlan, ernyedt testű Jézus-ábrázolások képezték a Keresztrefeszítés ill. a Pieta megjelenítésekor. Ám ezen aktok nem voltak realisztikusak, mondhatni jelzésértékűen mutatták az emberi testet, nem pedig anatómiai valójában.

Mígnem elérkezett a reneszánsz kora, amikor a művészek újra felfedezték és elmélyülten tanulmányozták az ókori görög és római alkotásokat, és azon igyekeztek, hogy műveikben megközelítsék azok szépségét. De ugyanezen kor hozza el azt az időt is, amikor a tudósok, művészek anatómiai tanulmányokat folytatnak, az emberi test megismerésére törekednek.