A cinquecento nagy alakja Leonardo da Vinci, aki a kor hagyományaihoz hűen, teoretikus művész. Fest, vázlatokat rajzol, szobrokat készít, centrális és kupolás épületeket tervez. És ami e témában fontos számunkra, tanulmányozza az anatómiát, az emberi test arányait. Ő alkotja meg pl. a korábbinál tökéletesebb, körbe és négyzetbe berajzolható vitriviusi emberalakot, ahol a kör a világmindenség és az isteni tökéletesség szimbóluma, míg a kör és a négyzet együttes megjelenése az ég és a föld, amelyben a világ közepe, a világmindenség mércéje az ember.

Aktábrázolásai rajzaiban, tanulmányaiban mutatkoznak. Rajzain érződik a nagy elődök hatása. Az egyik legmegkapóbb rajzán a kar le van vágva, az izmok megszámozva, mintegy anatómiai szemléltetés céljából.

Az ő nevéhez fűződik az első olyan ábrázolás, ahol a meztelen női testet a teremtő és a termékeny élet szimbólumaként tekinti. Ez a kép a Léda és a hattyú. A téma látszólag nem Leonardónak való, hiszen nem lelkesedett a klasszikus mitológiáért, és sem érzékileg, sem érzelmileg nem vonzódott a nőkhöz. Ám annál jobban érdekelte és foglalkoztatta a nemzés titokzatossága. E témát elkezdte tudományosan is feldolgozni, kérdéseit páratlanul pontos rajzokkal kísérte. E sorozat egyik anatómiai rajza mellett található a Léda és a hattyú első vázlata is. Ebből is kitűnik, hogy a művész Lédáját a nemzés allegóriájának szánta. Kitalált egy testtartást, amely lényegesen hangsúlyozza azokat a testrészeket, amelyeket a korábbi aktok elrejtettek. A kar sem takarja el a melleket, inkább kidomborítja azokat. A tenyészet kígyózó, tekervényes ritmusa vonul végig alakja egész tartásától hajfürtjeiig és a fűszálakig a lábánál. És ahogy az Leonardo műveiben oly gyakran előfordul, a természet heves életre kel.