Ugyan ennek a kornak a művésze Raffaello is. Az eszményit az érzékeken keresztül tudta megragadni. A harmónia, amelynek révén az emberi fajt szeretetre méltó tökéletességgel ruházta fel, sohasem volt tudatos számítás eredménye. Ő így érzékelte az emberi testet. Arra született, hogy ő legyen Vénusz legfőbb mestere. De ezt csak rajzaiból tud-hatjuk, mivel megbízóit oly hűségesen szolgálta, hogy sohasem festette meg a tökéletes Vénuszt. Egyetlen, igen korai képén mutatkozik meg az igazi raffaellói akt, ez pedig A három grácia. Ezek a gömbölyded testek érzékiek, képesek gyönyörködtetni a nézőt. Raffaello művészetében magától jött a takarékos díszítés, a megszakítatlan körvonal és a lényegre törés, amely itt is megmutatkozik.

A pápai lakosztály dekorálásakor a Megkísértés jelenet ábrázolása mutat aktot. Itt Leonardo Léda-tanulmányiból meríti a mintát Éva alakjához. Ám, ahol nem tudja teljesen átvenni a leonardói testtartást, mint pl. a bal kéz mozdulata vagy a fej elhelyezése a vállakon, az alak ritmusa megtörik. Ez bizonytalanságot mutat, amely abból ered, hogy igen kevés alkalma volt Raffaellonak a női testet tanulmányozni.

A Galatea Raffaello legtudatosabb és legválasztékosabb kompozíciója. A klasszikus legenda szerint alakította a képet: kellően szép modellt nem találván sokaknak a legszebb részét használta fel. Valójában nem a természet ihlette, hanem más műalkotások. A felső része megtalálható egy siennai Néreida-szarkofágon, de az egész alak valójában egy Capuai Vénusz-típusból ered, amelyhez Raffaello hozzátette egyik szentjének fejét, amely itt fölnéz az égbe azzal a fejtartással, ahogy Pisano egyik Vénusza. E mű csupán része egy térkitöltő dekorációnak, annak térkitöltő szimmetriája határozza meg.

Ahogy a reneszánsz művészek áltakában, Raffaello sem vonta ki magát az antik hatás alól. Rajzokat készített az akkor előkerült Belvederei Apollónról, melynek ritmusa, a mozdulat kecsessége felismerhető legnemesebb alkotásai némelyikén. De ahogy sohasem utánzott egy formát közvetlenül, a Stanza della Segnatura három Apollónja is a saját teremtménye, és az Athéni iskolának az az alakja, amelyiket egy falmélyedésben álló antik szobor ábrázolásának szánt is szerkezetileg különbözik az antik művészettől.