E kor nagy művésze Jan van Eyck, kinek nevéhez fűződik a Genti oltár megalkotása. Ez nem más, mint egy óriási szárnyas oltár, mely jellemző e területre. Témája a megváltás. A szárnyakon Ádám és Éva jelenik meg. Az idealizált, pompás ruhákat viselő mennyei sereghez különös kontrasztot keltően csatlakozik alakjuk. Meztelenségük kissé szánalmasakká teszi őket e díszes gyülekezetben. Jelenlétük magyarázata, hogy az ő engedetlenségük miatt került sor a Megváltó megtestesülésére, tehát az egész üdvtörténeti folyamatra, amelyet ez az oltár magával ragadóan dicsőít. Aktjaik életnagyságúak, nem idealizált, antikos figurák, hanem hétköznapi, naturalista alakok, Évája gótikus figura, északi szépségideál, vagyis fönt törékeny, alul kerek forma.

Rogier van der Weyden középkoriasabb, hagyományosabb stílust képvisel a németalföldi reneszánsz művészetben. Levétel a keresztről szárnyasoltárképén pl. a középkor fájdalma, tragikuma mutatkozik meg. Különös kompozícióján olyan sok alak van együtt, hogy ha megelevenednének, mozogni sem tudnának egymástól, mégsem kelt zsúfoltság érzetet a nézőben. A formák és a színek egész kavargása azt a célt szolgálja, hogy kiemelje Krisztus testének halálsápadtságát, ólmos merevségét. Mária elhanyatló testének vonala feltűnően párhuzamos fiáéval. Még karjuk tartása is egyforma. Csupán fejük hajlása ellentétes, amely utal arra, hogy míg az egyik halott, a másik él.