Vissza a folapraStílusokTechnikákMi a muvészet?
Történelme
Kultúra
Festészet
Építészet
Szobrászat

A román építészet

A hildesheimi Szent Mihály apátsági templom: az Ottó-kori fejlődés csúcspontját jelzi. Bernward 996-ban alapítja a kolostort, az építésére pedig 1010-33 között kerül sor.

A templom háromhajós, sík mennyezettel fedett bazilika. Hajóit egymástól két-két oszlop és egy-egy pillér váltakozásával képzett árkádok választják el. A hosszházhoz keleten és nyugaton is egy-egy kereszthajó is csatlakozik; a főhajóval alkotott átmetszésük felett négyzetes torony emelkedik. A belső tér egymáshoz önálló tagonként kapcsolódó egységekből épül fel. A templomban a centrális négyzeti tér és a hosszanti elrendezésű bazilika elemei kapcsolódnak.

Ugyanezen idő alatt Nagy Károly udvarában folytatásra talált a centrális épülettípus udvari hagyománya is. Így magyarázható az aacheni palotakápolna létrejötte. Ez az egyetlen megmaradt épület a Karoling-kori palotákból. Az épület leginkább a ravennai San Vitale-val mutat hasonlóságot, ezt bizonyítja nyolcszög alaprajza és Ravennából származó oszlopai.

A burgundiai Cluny apátsága a X. század kezdete óta fő kiindulópontjává vált a bencés rendi reformtörekvéseknek. A bazilika kezdetben háromhajós volt tágas kereszthajóval, háromapszisos szentéllyel és kápolnákkal. Az elképzelések szerint azonban később valóságos szerzetesek számára fenntartott várossá fejlődött. Középpontjában a templom állt, körülötte helyezkedtek el a kolostor ,-illetve gazdasági épületek.A pisai ferdetotony

A korszak "végét" illetően: Észak-Franciaországban a XII. században már jelentkezik a gótika, ugyanakkor Itáliában, Németországban, Magyarországon is jóval túlélte a századfordulót.

Az antikvitás óta a román építészet jelenti az első monumentális stílust. A helyi sajátosságok ellenére egységes román stílus alakult ki. Ez nagymértékben annak köszönhető, hogy a román egyházi stílus. Van ugyan világi művészet is (várépítészet, lakóházak stb.), de jelentősége másodlagos. Ugyanakkor az uralkodói elképzelések akadálytalanul érvényesülnek a vallásos művészeten belül is. Stílusjegyei, épülettípusai elterjesztésében a szerzetesrendek (bencések, premontreiek, ciszterek) játszottak jelentős szerepet. A művészeti formák kialakulásánál számolnunk kell a szerzetesrendek nagyarányú elterjedésével, szokásaikkal és olykor eltérő esztétikai nézeteikkel is. A bencés rend például előírta a testi munka gyakorlását, amellyel jól össze lehetett egyeztetni az építészetben és más művészeti ágakban való jártasság kifejlesztését. A Szent Benedek által alapított montecassinói "anyaapátság" 11. századi átépítése, vagy a cluny-i bencések reformja, s vele kolostoruk többszöri, nagyarányú kibővítése a többi kolostorok számára is irányadóvá vált. Az ő "pompakedvelésükkel" szemben lépett fel a ciszterci rend megformálója, Clairvaux-i(klervói) Szent Bernát (1090-1153): "Nem említem a templomok mértéktelen magasságát, költséges csiszolásait, különleges festményeit, melyek, miközben az imádkozók tekintetét magukra kényszerítik, gátolják is áhítatukat..." A képrombolókat idéző szigorú elvei a ciszterci templomok puritán stílusának kialakulásához vezettek.

 

 

Templomépítészet

A korszak vezető műfaja az építészet, a legfontosabb építészeti feladat pedig a templom volt. A kor művészete döntően a keresztény hitet szolgálta. Az esztétikai elképzeléseket áthatja az isteni Szentháromság személyei - Atya, Fiú, Szentlélek - közül a másodiknak emberré válása (Jézus), s e szent titkok, dogmák (kötelező érvénnyel elfogadott hittételek) szimbólumokkal való közvetítése. A templom és minden egyes részlete, szobrai, falfestményei, felszerelési tárgyai az érzékelhető, látható formákon - az Ó- és az Új szövetségből, vagy a szentek életébol vett jeleneteken - keresztül a láthatatlan, földöntúli jelentésekre és igazságokra utalnak. A román épületet (templomot) a súlyos zártság jellemzi. A formák tömbszerűek, az arányok vaskosak, a szerkezet világosan tagolt. Az épületek hatását (súlyosság, masszivitás) a román félkörív is hangsúlyozza. A félkörív - a román kori építészet egyik legjellemzobb ismertetojegye - az épület külsején és belsején egyaránt megjelenik. Lehet boltozati elem, ablak, ajtó íve lehet díszítő szerepű galéria vagy, vakárkád.

A templom alaprajza meghatározott formát követ. Jellemző típus a háromhajós bazilika, amely formát továbbfejlesztették. A fohajó (olykor két vagy négy mellékhajóval) kereszthajlóval bővülhet, a kereszthajón négyezeti toronnyal. A szentélyt a keleti oldalon találjuk. (A német romanika sajátos jellegzetessége a két szentélyes elrendezés: a templom keleti és nyugati részén is építettek szentélyt, pl. a hildesheimi Szt. Mihály templomban.) A szentélyt olykor kápolnakoszorúval veszik körül. A román korban gyakoriak voltak a zarándoklatok. Hogy a zarándokok tömegét elhelyezhessék, s egyszerre több misét is mondhassanak, a templomok szentélyét kibővítették (pl. a clunyi apátsági templom ).

A homlokzat súlyos zárt tömegét a bélletes-oszlopos főkapu és a kisméretű ablakok tagolják. A homlokzatot (nyugati oldal) tornyok, fogják közre. (A templom keleti végén is épülhettek tornyok.) Egyes vidékeken gyakori, hogy a nyugati homlokzatot és/vagy az oldalhomlokzatot, sőt a szentélyt is (törpe) - oszlopos (pl. a wormsi székesegyház), illetve árkádos architektúrával díszítik (pl. a pisai dóm).

St. Trond-i Rudolf apát arról beszél, hogy a templomnak "feje", "nyaka", "karja", "hasa", "lába" van, elárulja, hogy az antik esztétikából is ismert emberi test mértékének és arányának gondolatából indult ki. Természetesen itt az emberi test átvitt értelemben Krisztus teste, a templom kereszt formájú alaprajza az ő feszületét mintázza: Ezt a gondolatot mások még tovább viszik: "A templom tehát az egyházat jelenti, amely benne Isten szolgálatára összegyűl. Ezt a házat kőre alapozzák; az egyház is Krisztusra, mint erős kősziklára alapul. Négy fallal szökik a magasba, az Egyház is a négy evangélium által nő az erények magasába" stb. (Honorius Augustodunensis: A lélek ékköve. 1130 elott.)

A román kor építőmestereinek több statikai feladatot kellett megoldaniuk. Az egyik a boltozás, a hajók lefedésének problémája volt. A korábban alkalmazott fa tetőszerkezet igen gyúlékony volt, másrészt a kőboltozat egységesebb, harmonikusabb hatást mutatott. Legegyszerűbben a dongaboltozatot lehetett megépíteni. Két dongaboltozat derékszögű áthatásából született meg a keresztboltozat. A boltozati nyomás levezetésére támváltást alkalmaztak, vagyis a templombelsőben oszlopok és pillérek váltják egymást. (A pilléreket féloszlopokkal is erősítették pillérköteget létrehozva, hogy ezzel is segítsék levezetni a boltozati nyomást.)

Az épületnek veszélyeztetett pontjai voltak a homlokzat (ajtó, ablak) és a mellékhajók falai is. A problémát a falak megvastagításával és vaskos támfalak alkalmazásával igyekeztek megoldani.

A kőépítkezés az egyház és a társadalom legfelső vagyonos rétegeinek a privilégiuma volt. Kevésbé szabályosak és egyszerűbbek is a világi építmények: a lakótornyok és várak. A védekezés szükségletei határozták meg mindkét épülettípus kialakulását. Vár eredeti alakjában alig maradt ránk, mivel időről időre átépítették a haditechnika szükségleteinek megfelelően. Fontos eleme volt a várkápolna (lásd Esztergom). A lakótornyok négyzetes, kerek vagy sokszögű alaprajzúak, többszintűek, a falak vastagok, kisméretű nyílásokkal áttörtek. Állhattak védekezésre alkalmas helyen egyedül, de csoportosulhattak várasokban is (pl. Bologna, San Gimignano, Volterra). Több lakótorony vált később gótikus vár bonyolultabb védelmi rendszerének magvává.

 

Korai romanikaSpeyeri székesegyház

A XI. század elején a Rajna vidékén is jelentkeznek a hosszanti és centrális tér egyensúlyát megvalósító templomok. Ugyanekkor éppen ezen vidékről indul el az ellentétes törekvés is, amely ismét a hosszanti elrendezésű templomot követi. Ezt tükröző alkotás: speyeri székesegyház. Itt válik a pillér önálló szerkezeti egységgé. Ez a fajta templomelrendezés a romanika téralkotásának prototípusává vált, bár még ekkor is akadtak az Ottó-kori hagyományokat mutató épületek, mint például az esseni Szentháromság templom.

 

Érett romanika

A XI. században fontos szerephez jut Toscana területe, ahol főleg az ókeresztény bazilikák hagyományát folytatják. Ennek megfelelően általában háromhajós hosszanti elrendezésű templomok keletkeznek. Megjelennek már azonban az érett romanika művészetére jellemző egyedi vonások is: a főhajót a mellékhajótól nem folyamatos oszlopsor, hanem pillérekkel tagolt árkádsor választ el. Egyedi középkori megoldást jelent a kripta megjelenése illetve a szentélyrekesztő létrehozása. Ezen új stílusjegyek már fellelhetők a pisai székesegyházon, mely 1063 és 1272 között épült. A harangtornyot 1173-ban kezdték el építeni. A baptisteriummal együtt a három épületet a vakárkádok és törpegalériák által létrehozott motívumok fogják össze.

Ezen században a kereskedelem és a hadjáratok mellet az utazás legfőbb célja a szent helyek felkeresése volt. A zarándok utak mellett különbözo templomok épültek, mint pl.: a franciaországi Tours, Limoges, Toulouse városok zarándoktemplomai.

1088-tóI kezdődően sor kerül Cluny kolostorának újjáépítésére. Így öthajós, lépcsőzetesen emelkedő mellékhajókkal tarkított bazilika jön létre. A mellékhajókat kereszt-, és a főhajót dongaboltozat fedi. A belső kápolna feletti teret nyolcszögletű kupola fedi.

 

A romanika virágkora

Ezen időszak egyrészről a franciaországi Poitiers, Angoulérne-i székesegyházak építésének időszaka, másrészről ekkor kezdenek működni a ciszterciták is. Templomaikra jellemző az egyszerű térképzés, a pompa elvetése. Nemcsak a dekorációt tiltják, de minden fölösleges építkezést, a tornyokat is. Templomaik kezdetben kis méretűek és fából készültek. Az első monumentálisabb templomok: Fontenay, Clairvauxban készültek.Wormsi székesegyház

 

Kései romanika:

A XII. században a románban már korai gótikus hatások érezhetőek. Elterjedtté válik a bordás keresztboltozat. A templomokban elterjedtté válik a gótikus faltagolás (az árkádok felett ablaksor húzódik, pillérekrol lizénák indulnak) .

Németországban a Saari frank korban elterjednek az egyszerű, de monumentális alkotások: Wormsi székesegyház, illetve a Bambergi székesegyház.

A XII. század közepe táján Európa nyugati országaiban, mindenekelőtt Jáki bencés apátság Franciaországban, Angliában, Spanyolországban, kezdetben elsősorban az építészet terén kialakult a gótika művészete.

Magyar műemlékek: Xl. század:

-Tihanyi altemplom
-Pécsváradi apátság
-Szekszárdi oszloptöredék

XII. sz.

-Dömösi oszlopfo
-Székesfehérvári bazilika kapuzata
-Szentmiklósi kereszt
-Esztergomi kapuzat A jáki bencés apátság kapujaA feldebroi bencésapátság

XIII. sz.

-Kalocsa
-Lébény
-Ócsa
-Zsámbék
-Bélapátfalva-i templomok

Boltozat: íves térlefedő szerkezet, részei egymáshoz feszülve maradnak meg helyükön, így a felsőbb elemek az alattuk levőket súlyukkal nem csak lefelé hanem oldalra is nyomják. Alapforma: donga boltozat. Keresztboltozat: két donga boltozat derékszögű áthatásából.

Támváltás: hogyan váltakoznak a pillérek és oszlopok.
Bélletes kapu: befelé lépcsőzetesen szűkül, díszíthetik oszlopokkal, szobrokkal.
Árkád: oszlopokkal, pillérekkel tagolt ívekbol álló szerkezet.

 

Hildesheim: Szent Mihály templom

Németországban a román stílusú építkezés a hildesheimi építőkörrel indult meg. A templomot 1001. körül kezdték építeni.

A nagyméretű bencés kolostortemplom, a korai német román templomépítészet legérettebb alkotása. Mind alaprajzban, mind felépítésben kora egyik leggazdagabb épülete volt.

Háromhajós, keleti és nyugati végén kereszthajóval (két keresztházas), síkmennyezetes (lapos gerenda mennyezet), oszlopos bazilika.Hildesheimi Szent Mihály templom

A fohajó és az azonos magasságú keresztházak összemetsződésével a négyzetek fölött négyzetes tornyok emelkednek. A kereszthajók zárófalához is egy-egy kis lépcsőtornyot ragasztottak.

A bazilikát mindkét végén félkörös szentélyek zárták. Keleten három, nyugaton egyetlen nyújtott, körüljáró folyosós kórus.

Kettős bejárata a déli oldalon nyitott.

Külső megjelenése zárt, erődszerű, plasztikai felbontások, díszítések nélkül (nyerskoHildesheimi Szent Mihály templom homlokzat). Belsejének támasztórendszerében két-két kockafejes oszlopot egy-egy négyszögletű nehéz pillér vált fel úgy, hogy a négyzetek fölötti tornyok súlyát mindkét Hildesheimi Szent Mihály templomoldalon pillérek viselik.

A keleti keresztházhoz fő- és két mellék apszis, a nyugatihoz nagyméretű, nyújtott, félkörzáródású, körüljárós kripta fölött, tágas, emelt szentély csatlakozik.

A főhajót 1200 körül festett famennyezet fedi, ornamentális keretezésu, figurális mezőkkel.

A templom változatos egységekből összetett tömege, logikus felépítésével igen kiegyensúlyozott, nyugodt.