A
romantika festészete
Vezető helyen a francia festészet áll. A kor igényeit a francia festészet tudta a legtöbb változatban kielégíteni. A festők között mindinkább kialakul az a felfogás, hogy a saját kedvükre, a saját ízlésük szerint dolgozzanak.
A művész és a társadalom mind erősebben szétválik. Közös vonás a művészi szabadság igénye, azaz a „mindent szabad” elvének érvényesítése.
Théodore Géricault (1790-1824): művészetében, egyéniségében a végletek, a szinte önemésztő szenvedélyek, a gyors változások csapnak össze.
Élet és halál összeütközése, a veszély tragikuma, egyben szépsége, az állandóan változó mozgás, rohanó világ érdekli elsősorban.
A Római lóverseny, Az Epsoni lóverseny, A medúza tutaja – a kínoktól a felcsillanó reményig bemutatva mindazokat az érzelmi állapotokat, amelyeknek az élményét a közelmúlt tragikus hajótöréséből merítette.
Gérocault a francia romantika egyik ellenállhatatlan képviselője, a francia hagyományok és az új áramlatok ötvözésének kitűnő példája.
Delacroix: a francia romantika megtestesítője, olyan úttörő alakja, aki mellett a kíséret, a tanítványok hada elhalványodik.
Honoré Daumier (1808-1879): nem tipikusan romantikus.
Német festők: a természettel való eggyé válás, múltba vágyás érzelmi
telítettsége és annak vallási vagy nemzeti töltete. A német romantika
festészetéből hiányzik a szenvedélyesség, féktelenség.
Befeléforduló, passzív és filozofikus, érzelmes vagy szenvelgő világ ez. A német romantika tájképrészlete megjeleníti a hazai táj minden változatát és hangulatát.
Caspar David Friedrich: táj végtelensége, az olykor szertelen, olykor kegyetlen hatalmú természet megkapóan valósághű ábrázolása. Művei: Mészsziklák Rügenen, Holdkelte a tengeren, Hajótörés a jégtáblák között.
Anglia: az ábrázolt tájjal való bensőséges eggyé válás
Jonh Constable (1776-1837): tájképek. Stonehenge, Malvern Hall
Turner: látomásszerű, gyors változást ragadja meg, a természet fenségéből drámai látomásokat alkotott. Pl. Vihar
Magyarország
Barabás Miklós (1810-1896): jelentősek arcképei, képein az 1848 előtti idők minden jelentős egyéniségét ábrázolta.
id. Markó Károly ideális tájképfestészet
Zichy Mihály: romantikus főmuve a Rombolás géniuszának diadala – bonyolult szimbolika, filozofikus gondolatok, látomásos, érzelem gazdag mű.
A történelmi téma már a romantika első szakaszában is napirenden volt, hiszen az ébredő nemzeti érzés e témakörben kaphatott hangot, a történelmi témák adták a lehetőséget a nemzeti eszmény megfogalmazására. Ez még fontosabb volt a forradalom leverése után.
Madarász: Hunyadi László siratása – eszmei jelentése: szabadságharc utáni gyász. Történelmi jelenet: Dózsa népe, Dobozi – színvilága és dinamikus kompozíciója közelebb került a romantikához
Székely Bertalan: történelmi kompozíció: II. Lajos holtestének megtalálása, Dobozi Mihály és hitvese – romantikus lobogás; Az egri nők
Than Mór: Nyáry és Pekry elfogatása – forradalomra utal; Attila lakomája