Leonardo da Vinci (1452-1519) nem csak a reneszánsz kor egyik legnagyobb mûvésze, hanem a legsokoldalúbb lángész is, aki valaha élt.

Leonardo gyermekként nem sok érdeklõdést mutatott a tanulás iránt, nem is járt ki sok iskolát, rajzkészsége azonban hamar megmutatkozott. Verrocchio tanítványa lett. A reneszánsz kora volt ez: a gondolatok, a fantázia szárnyaló felszabadulása a több évszázadon át tartó szellemi tespedés alól. A keresztény tanok mellett az emberiség végre felfedezhette magának az ókort: a tudni vágyást, a nevetés felszabadító erejét, a bölcsességet.

Érdeklõdése az akkor ismert tudományok minden területére kiterjedt. Az anatómia és a geológia a szenvedélyei közé tartozott, nagy álma pedig az emberi erõ segítségével történõ repülés volt. Viszonylag kevés nagyszabású festményt fejezett be.

Firenze mellett született (Vinci), de nagyra törõ mûvészi vállalkozásainak színhely Milánó volt. Utolsó éveit Franciaországban töltötte.

Mestere Verrocchio volt. Sokat tanult a nála töltött évek alatt (10 éves korától 20-ig). Firenzében Leonardo kapcsolatba került mindazokkal a tudósokkal, akiknek új eszméi és gondolkodása fokozatosan átformálta a reneszánsz Itália intellektuális világát.

Firenzében kevés megbízást kapott. Itteni leghíresebb alkotása a befejezetlen Háromkirályok imádása.

Az 1470-es években sok idõt töltött a Mediciek szolgálatában, sok hadi eszközt talált fel.

1482-ben Milánóba utazott. Elkezdte a sziklás Madonnát, egy hatalmas ágaskodó ló szobrát is megakarta csinálni, de egyik sem készült el. Megfestette az Utolsó vacsorát de új festéket alkalmazott és a kép néhány év múlva elkezdett lehámlani. Elkezdte írni az értekezés a festészetrõl címû könyvét.

Nem tudott semmire sem ránézni anélkül, hogy ne akarta tanulmányozni, akár növényrõl, akár a víz mozgásáról volt szó. Érdeklõdött az emberi anatómia iránt, elmélyedt a boncolásban.

Elkezdett várostervezéssel is foglalkozni. Terveket készített tengeralattjáróra, tankra, helikopterre.

1499-ben elhagyta Milánót és visszatért Firenzébe. 1502-ben elhagyta ismét a várost és beáll Cesare Borgia szolgálatába. Cesare hadjáratokat folytatott Itália középsõ részén és szüksége volt egy katonai mérnökre. Kitérõje után Leonardo visszatért Firenzébe és újra mûvész lett. Megalkotta a Mona Lisat. Az anghiari csata egyik jelenetét.

Milánóba ment ahol ismét az anatómiával foglalkozott. Majd Rómába késõbb pedig I. Ferenc francia király udvarába ment. Bal keze részlegesen megbénult.

Festõként Leonardo nemcsak a látható külsõt szerette volna ábrázolni, de érzelmeket is - “a gondolatok áramlását”. Ez a megközelítési mód változtatta át a hatalmas mûvészt mesteremberbõl lángelmévé.

Fennmaradt mûvészi alkotásai meglehetõsen szerény bizonyítékai széles körben elterjedt és fényesen ragyogó hírnevének. Alig egy tucat festményt tekinthetünk az övének.

Egyedül megalkotta a zseniális mûvész fogalmát. Leonardo számára a festés legalább annyira az elme, mint a kéz munkájából állt. Annak hogy rajzai számbelileg felülmúlják festményeit, oka az, hogy oly intenzíven foglalkozott a mûvészet intellektuális kérdéseivel. Úgy gondolta, hogy a festõnek két dolgot kell ábrázolnia: az embert és “elméjének gondolatait”. Az elõbbi - a külsõ megjelenítése- Leonardonál valósághû. Az utóbbi - a személyiség feltárása mozdulatokon és arckifejezéseken keresztül - már sokkal bonyolultabb. Miután Leonardo megoldotta a kompozíció és jellemábrázolás problémáját a rajzokon a munka befejezése már nem volt számára érdekes. Lassan száradó festéket akart kifejleszteni, de nem sikerült és így freskói leváltak a falról.

Leonardo képei Az anghiari csata kivételével mind vallási témájú vagy arckép. Rajzait nem csak elõtanulmányként használta, hanem tudományos kutatásainak is ezek voltak eszközei. Õ volt kora legtermékenyebb mûszaki rajzolója.