3. Mária Magdolna

A Szentírás Újszövetségének legendás nőalakja. Magdalai Mária tulajdonképpen a genezáreti tó melletti Magdalából származott. Innen kapta a Szentírás szerinti nevét (Magdalai Mária, Mária Magdolna, vagy Magdaléna). A Jézust követő asszonyokhoz tartozott. A történet szerint Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. (Lk. 8,2) Megtisztulván bűneitől Jézus követője lett. Elkíséri Jézust a Golgotára. Jelen van a keresztre feszítéskor (Mk. 15,40 skk), Majd a keresztről levétel után elkíséri a sírig (Mk. 15,47; Jn. 19,25). Arimathiai Józseffel, aki maga is Krisztus tanítványa, jelentkezik Pilátusnál a testért, elsőként találkozva a feltámadt Krisztussal (Mt. 27,56 skk). János evangéliumában Magdolna veszi észre, hogy a sír üres, értesíti Pétert és Jánost, akik látják a halotti leplet. A tanítványok hazatérnek, és Magdolna egyedül marad sírva. Egy idő után két fehér ruhába öltözött angyal jelenik meg a sírban, és Jézus szól hozzá, akit kertésznek vél, és érdeklődik nála a holttest felől. Jézus nem engedi, hogy megérintse: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz." A nyugati egyház azonosította Magdolnát azzal a bűnös asszonnyal, aki Jézus lábát megkente, és Máriával, Márta és Lázár testvérével. Az Írás szerint, Jézus Simon farizeus házában vendégeskedett, mikor egy bűnösnek ismert asszony a lábához borult, könnyeivel megmosta lábát, hajával pedig megtörülte azt, majd bekente illatos olajjal. A farizeus nem értette, Jézus miért tűri a bűnös asszony érintését, Ő pedig példaképül állította , mert kinyilvánította szeretetét Isten iránt, és mintegy sokat kellet megbocsátani neki. Ezáltal Magdolna különlegesen nagy bűnbocsánatban részesült. Ez a jelenet egyben a Jézus nevében újrakezdés szimbóluma is. Igazi legendája Itáliában indult, melyet az ottani vezeklő és kolduló rendek terjesztettek el. További sorsát a Legenda Aurea írja le. Krisztus mennybemenetele után Mártával, Lázárral és egy Maximinus nevű tanítvánnyal, valamint több kísérővel a zsidók egy kormány nélküli hajóra teszik, így jut el Marseille kikötőjébe. Bebocsátást csak akkor kap, mikor megjelenik álmában az ottani hercegnőnek. A hercegi pár megtérése után Lázár Marseille püspöke lesz, Maximinus pedig Aix püspöke lesz. Mária Magdolna harminc évig remete életet él egy barlangban. Imádkozás közben naponta angyalok emelik fel a földről. Halála előtt Maximinus megáldoztatja. Ereklyéi a burgundiai Vézelay-be kerülnek, s az ottani St Madeleine bencés apátság (XII. sz.) fontos zarándokhely lesz. Későbbi ábrázolásai: a XIII. sz végi Magdolna tábla (Firenze), Lukas Moser Magdolna-oltára (1431, Tiefenbronn, Németország), a münnerstadti oltár (1490). Magyarországon megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria berki oltárán (1480-1490) Témája később is igen népszerű volt, a barokk és a rokokó emelte fel újra (Rubens).

Képzőművészeti ábrázolásokban öltözetét vagy gazdagnak, vagy szegényesnek mutatják be, mint örömlány, vagy mint vezeklő. Meztelen, vagy egész testét haja borítja, mint remetét. Kibontott hosszú haja a vezeklőkre jellemző. Attribútumai a kenetes edény (lásd a képen), utalás Krisztus lábának megkenésére, valamint a halálfej, vagy koponya és a feszület, mely a vezeklő bűnösök szimbóluma.