Történelme
Kultúra
Építészet
Festészet
Szobrászat
Római építészet
A császárkorra kialakult a sajátos
római építészet. A jellegzetes városi létesítmények elnyerik végső formájukat:
a központi fórum körül álló templomok, a curia, basilika, paloták. A lakosság
szórakoztatásáról amphiteátrumok, cirkuszok, színházak és fürdők gondoskodtak.
Színház: félkör alakú orkhesztra, több emeletes szkéné, ami díszes homlokzatú és a nézőtér falával azonos magasságú volt, az előtte emelt színpadon játszottak.
Amphiteatrum: föld illetve kő padsorokkal övezett elliptikus szabad tér, gladiátor- és állatviadalok, sportolás színhelye. Pl. Colosseum
Cirkusz: kocsiversenyek, szárazföldi és tengeri harcjátékok bemutatására szolgálták, tulajdonképpen az amphiteátrumok szerkezetéből indultak ki. Pl. Circus Maximus
Basilika: nagy csarnok, amely a vásárcsarnok és a törvényszék céljait egyesíti. Legtöbbször háromhajós, a főhajó magasabb és a mellékhajók fölé emelkedő falaiban vannak az ablakok. A legrégibb még kinyomozható ilyen épület a Bazilika Porcia
A római mérnökök belső termeket is be tudtak fedni a boltív törvényei szerint: boltozattal, mely lényegében sűrűn egymás mellé rakott boltívek összefüggő rendszere. Két boltozat találkozásánál alakult ki a keresztboltozat. S ettől a bonyolult építészeti megoldástól már csak egyetlen lépés vezetett az ókori Róma legnagyobb vívmányáig a kupoláig.
Az európai építészetnek századokig mintaképe volt a Pantheon temploma.
A római építészet emlékei legnagyobb részt elpusztultak