Történelme
Kultúra
Építészet
Festészet
Szobrászat
Szobrászat
A szobrászatban a valósághoz ragaszkodó,
az igazat a szépnél is fontosabbnak tartó római felfogás eltér az idealizáló
görög felfogástól.
A köztársaság korának római arcképszobrászata egyszerű külsőségekkel a
természeti hasonlóságot szinte hihetetlen jellemző erővel párosította.
Császárkor: az udvar követelte ünnepiesség és hízelgő korrektúra uralkodik az
arcképeken.
Virtuóz anyagkezelés: fellazított haj,
csiszolt felületek, többszínű anyagok egyesítése, a természetesség
tökéletesítése: szemcsillag bevájása.
Míg a görög szobrászok a belső, szellemi tulajdonságokból vezették le az arcvonásokat, addig a rómaiak a külső vonásokból engednek következtetni a belsőre. (pl. férfiportré)
Vespasianus portréja: I. század, márvány szobor. Valósághű, a császár minden vonását szépítés nélkül ábrázolták.
Augustus szobra (I.sz.): idealizált, a császár már az istenek sorába emelkedett.
Marcus Aurelius: nem hadvezérként, hanem egy gondolkodó emberként ábrázolták.
Tetrarchák szobra: Kr. u. 3. sz. vége: a fogalmi ábrázolás lép újra a természetes látvány ábrázolásának helyébe. Merev tartás, nem természetes formák, sematikus arcok. Az uralkodót mint fogalmat ábrázolják.
Dombormű
Történelmi témákat dolgoznak fel.
Pl. Traianus oszlop, Ara Pacis (béke oltár), Gemma Augustea, síremlékek