Húsvéthétfő
a locsolkodás ideje.
"Föltámadt Jézus, mondják az írások, Vízöntő hétfőre buzognak a
források" - szólt a népi rigmus. A víz tisztító, termékenységvarázsoló
erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolkodásnak. Valamikor nagyon
régen vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték.
Sok szomszédos országban ismeretlen a húsvéti locsolás, illetve egyes szomszédos
népeknél a lányok megvesszőzése foglalja el az öntözés helyét.
A locsolás és a vesszőzés egyaránt félig mágikus és félig tréfás céllal
történt. A locsolás és a vesszőzés jutalma egész magyar nyelvterületen a piros
vagy hímes tojás.
Az ünnep hangulatához - különösen a gyerekek körében - hozzátartozott
és tartozik ma is a piros tojás. A piros színnek bajelhárító hivatása
volt, a későbbi szemlélet Krisztus vérét látta benne.
A piros tojás ajándékozása nagyon régen, eredetileg a keresztszülők
kötelessége volt, hogy emlékeztessék vele keresztgyermekeiket a megváltás
örömére.
Gyermekversek
Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!
Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.
Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!
Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Versek fiataloknak
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!
Itt a húsvét, eljött végre,
A szép lányok örömére.
Mert a lányok szép virágok,
Illatos víz illik rájok.
Kit húsvétkor nem locsolnak,
Hervadt virág lesz már holnap.
Ne fuss el hát, szép virágom,
Locsolásért csók jár, három!
Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívemből kívánom, kegyelem magának!
Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő.
Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő!
Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére,
Istentől azt kérem, piros tojás a bérem!
Szabad-e locsolni?
Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak,
Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak.
Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág,
Örömünkben együtt örül a megváltott világ.
Megváltónk is együtt örül az egész világgal,
Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámasásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Humorosabb verziók
Egy tök, két tök, öntök.
Van nekem egy locsolóm,
Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném,
Nagy sikoltás lenne!
Zöld a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány!
Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is
Locsolóversek
Elmondjam, az éjjel álmomban
mit láttam?
Hogy egy mocskos leány lakik
itt e házban.
S jöttem hamarjába',
hogy szépen felkapjam,
S a patak vizére vigyem őt le gyorsan.
Ott a folyó vizében addig mártogatnám,
Amíg én magam is szép tisztának
látnám.
Ezen fáradságért egyebet nem kérek,
Egy pár piros tojás legyen az én bérem.
Üdvözlöm e szent ünnepet,
A ház minden lakóit,
Kívánom, hogy töltsék vígan
Ennek minden óráit.
Vagyon itt egy szép virágszál,
Aki, tudom, öntözést vár,
Mert víz nélkül minden palánta,
Úgy gondolom, elszáradna.
De hogy ő sokra viruljon,
Orcája is piruljon,
Megöntözöm piros vízzel,
Fogadja el jó szívvel.
Azt hallottam, hogy van itt egy ékes virágszál,
Piros, mint a rózsa, karcsú,
mint a nádszál.
Szépen kérem az apját, de még szebben
az anyját,
Adja ki a lányát, hadd locsoljam orcáját.
Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam,
Az lesz ma a legszebb kislány,
akit meglocsoltam!
E szép ajtón bekopognék,
Ha nem bánják, locsolkodnék,
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával!
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok! |