Dr. Drávai István:
Ünnepeink: Gyümölcsoltó Boldogasszony


Milyen üzenetet hordoz 1999-ben Magyarországon ez az ünnep? Túl a gyönyörű néven, a népies színezetet kölcsönző szavakon?
Nem könnyű válaszolni, különösen akkor, amikor a szerző nem károgni akar, kerülni szeretné a vészmadár titulust, amit könnyen rásütnek még arra is, aki csak a tényeket tárja fel Magyarországon.
Az általános üzenet nyilván a megkülönböztető örömé: közöttünk, emberek között akadt olyan, aki alkalmas volt arra, hogy Isten Fiát hordozza.
Az üzenet szól azoknak, akik a botrány látszatával együtt is elfogadják az anyát gyermekével és szól azoknak, akik ennél kevesebbet sem mernek vállalni egy fogyó nép fiaként, leányaként. Akik jobb esetben megússzák gyilkosság nélkül, rosszabb esetben korai angyal-csinálóként kapcsolódnak az újszövetségi történethez. Pedig ma már mindenfelől elhangzanak figyelmeztetések: megoldódtak a nyelvek. Az első nap örömét, a jó hír varázsát más idők követik.
Pl. Mit okoz bennünk a magány, amikor egy időre elhagy minket is az angyal? Amikor a jól látható fogódzót egy meghitt együttléttel kell felcserélni? Amikor a mutatóst, hatásost a szürkével, a mindennapival kell folytatni?
Megkockáztatom a feltevést (ki is próbáltam) nagyon keveseknek "ugrik be" a kilenc hónap távolság a Karácsonytól! Utóbbi sokkal "mutatósabbra sikerült". Óvatosan merem csak feltenni a kérdést: a nagyböjt mindent átjáró lilaságába ékelt ünnep mennyire "van a helyén" valóságos ünnepként abban a világban, ahol az Egyház az embert már a fogamzástól ismeri el?
Hogyan várható el az Oltáriszentségbe rejtett Istenfiúság elismerése, amikor a legvalósabb, anyag szerinti megjelenésről szemérmesen hallgatunk? Vagy Isten szándéka szerint való a balgaságnak az a foka, hogy a "krippelli" szintjére csökkenjen annak az embersége, "aki kiüresítette önmagát". Muszáj egy születést és halált nem létező határvonalként elfogadandó, csak a napi létet akceptálni és az Istennel való összekötöttség minden szálát elvágni (hallgatással tagadva, hogy Isten szándéka életed és Isten szándéka üdvösséged)?
Az "igen" és "nem" istenére nem jellemző a szószaporítás. Ha a köszöntés elhangzott, ha Isten fontosnak tartotta, hogy tudomásunk legyen róla, akkor most is fontos számunkra az üzenet.
És amíg az ember parttól partig, certustól incertusig csapódik, a méh fogan, az asszony szül, mert (már előtte is) Emmanuel, mert velünk az Isten.

Csanádi Albert

Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére

Pange lingua virginalis
(16. század eleje)[1]

Pange, lingua, virginalis
uteri praeconium,
quem ingressus Rex caelorum
formam sumpsit hominum,
et peperit sine viro
Virgo Mater filium.

Missus est ab arce poli
Gabriel ad Virginem,
oriundam de praeclaro
David regis germine,
desponsatam viro Ioseph
et Mariam nomine.

Ave, inquit, illibata
Virgo, plena gratia,
inter cunctas mulieres
benedicta filia,
cuius formam concupivit
Patris sapientia.

Illa tacens dum revolvit,
qualis salutatio
ista foret, mox audivit
referente nuntio:
Ne timeas, o Maria,
Dei digna Filio.

Invenisti nam gratiam
sola apud Dominum,
en concipies atque paries
Redemptorem hominum,
cuius nomen erit Iesus
suum salvans populum.

Erit magnus et Excelsi
Filius vocabitur,
et a Deo patris David
sedes ei dabitur,
et in domo Iacob sine
fine principabitur.

Et quomodo fiet istud,
nam virum non cognosco,
ait Virgo. Refert laeto
angelus oraculo,
Deum paris virginali
integro signaculo.

Nam Spiritus in te Sanctus
desuper illabitur,
a quo tuus venter virgi-
nalis faecundabitur,
et quem paris, Altissimi
Filius vocabitur.

Ne dubites, en, cognata
sterilis et vetula
Elisabeth, iam est sextus
mensis, quod est gravida,
quia nullum apud Deum
verbum impossibile.

Fiat mihi, sicut dicis,
ait Virgo nuntio,
en, ancilla summi Dei,
iussis eius annuo.
Mox concepit Deum sine
virili consortio.

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyaltól víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.

Fordította: CSONKA FERENC


[1] Csanádi Albert pálos szerzetes volt. A magyar és a latin szöveget egyaránt a Szöveggyűjteményből vettük át (270-271).