Amikor böjtölsz . . .

Nincs nagyböjt böjtölés nélkül. Nagy a félreértés a böjt körül. Sokan nem veszik komolyan, mások félreértik igazi lelki célját.
Egyesek számára a böjt abban áll, hogy lemondanak valamiről, mások aggályosan betartanak bizonyos étkezési szokásokat, de kevesen vannak, akik figyelembe veszik azt, hogy ez egy küzdelem, hogy Isten akaratát felismerjük és életünkben megvalósítsuk.
Napjainkban sokféle ok miatt mondanak le az emberek az ételről, de bennünket kifejezetten a keresztény tartalmú böjt érdekel.
A világ el akarja hitetni az emberrel, hogy csak kenyérre van szüksége, úgy tudatosodik meg bennünk, hogy a táplálék az élet eszköze, és csak ez őríz meg bennünket élőnek.
A Biblia két személyt állít elénk, hogy az élet és a táplálkozás helyes és helytelen viszonyát felismerjük és a böjt igaz lényegére irányítsa figyelmünket. Ádám, az első ember az Édenkert minden fájáról ehetett, de a kert közepén lévő fáról nem. Megszegte és evett, de nem az volt a bűne, hogy evett, hanem hogy Isten akarata ellenére evett.
Krisztus a második Ádám - böjtöléssel kezdi nyilvános működését. Őt is megkísérti: éhes - egyen. Krisztus legyőzte azt a kísértést, amit az ördög kínált fel. Válasza mélyen biblikus: Nemcsak kenyérrel él az ember.
Mi, emberek legtöbbször olyan életet részesítünk előnyben, amely nem egyedül Istentől, hanem csak a tápláléktól függ. Pedig az étel nem tartalmazza az életet, és nem adhat életet. Életet csak Isten adhat.
Mi tehát a böjt nekünk keresztényeknek?
Krisztus tapasztalatának átvétele, megélése, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével. Meg akar szabadítani a tápláléktól, az anyagtól és a világtól való függőségünktől. Megszabadulásunk még nem teljes, mert egészen nem mondhatunk le az ételről, italról, de lemondásunkkal, böjtölésünkkel, éhezésünkkel el kell menni addig a határig, hogy megtapasztaljuk, maga az éhség lelki állapot: Isten utáni éhség.
Valamint küzdelem a bennünk és a körülöttünk levő rossz ellen. Jézus tanítványai figyelmét is felhívta, hogy ez csak böjt és imádság által űzhető ki.
A böjtölés mértékét egyénenként ki-ki maga határozza meg, felmérve a saját fizikai, lelki és szellemi képességeit - mire tud vállalkozni. Ezek ismeretében tegyen ígéretet és küzdje meg a böjti harcot és tapasztalja meg a helyes, Istennek tetsző életstílust.
Gulybán Tibor paróchus

*****

Isten javunkra adta a világot és szeretetre hív, sőt örök szeretetre hív, azaz Önmagával akar eltölteni, örök szeretetben. Minden évben, amikor eljön a Nagyböjt, újra dönteni kell: elismerem, hogy csak Isten tudja betölteni életemet úgy, hogy éljek, vagy úgy döntök, nem kell szeretete és
eltelek önmgammal, a többi teremtménnyel, a világgal - az a lassú halál.

Mi az a böjt, mi a lényege, értelme?A böjttel kifejezem Istenhez való viszonyomat. Ő az én Teremtőm és Uram, és Atyám, aki szeretetből és szeretetre teremtett. Ha feléje igyekszem, boldogabb lesz földi életem és elnyerem Isten ajándékát - az örök életet.

A böjt járjon együtt mások megvendégelésével. Régi szó az alamizsna, elkoptattuk, mert a fölöslegesből adtunk, és a másik, a felebarátom nem a fölöslegből akart részesülni, hanem a szeretetünkből! Ha egy nap böjtölök, annak árát adjam oda a rászorulónak, a rajta segítő legmegfelelőbb formában. Dönstük el tehát, hogy a Mennyei Atyát imával, böjttel vagy jócselekedettel engeszteljük bűneinkért. Fejezzük ki valamilyen formában, hogy életünk Ura az Isten!

A nagyböjt első napja a Hamvazószerda. A szentmisén az előző évi virágvasárnapi szentelt barkából készült hamut a miséző pap megszenteli, az eléje járuló híveket pedig megjelöli ezekkel a szavakkal: "Emlékezzél ember, hogy por vagy és porrá leszel!", vagy "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az Evangéliumban!" A hamu az elmúlásnak természetes jelképe - ha csak e világgal töltekezünk, így járunk. Aki hittel elfogadja Istent Teremtőjének, Urának, Atyjának, aki bűnbánatot tud tartani, újra dönt, de most már Isten szeretete mellett, és így kifejezi hitét, az az ember örökké élni fog, mert Istenben él.

A böjt keresztény értékelését gyakorlati úton mozdítsuk elő. A család közös imája előkészíti szívünket, hogy észrevegyük a másik szükségét jobban, mint máskor. A család közös böjtölését közös bűnbánattal kapcsolja össze: "Ninive lakói hittek az Istenben. Böjtöt hirdettek..."- olvassuk a Szentírásban.

Nagyböjti lelkiismeretvizsgálatom: "Gyakorlom a böjtöt vagy hanyagolom? Mi az én "zsengém", amit Istennek adhatok ma? Hogyan tartom meg a pénteket? Imával? Önmegtartóztatással?
Cselekedettel? Személyes felelősséggel választom ki, hogy milyen módon engesztelem a mennyei Atyát? Vasárnap, a szentmise bűnbánati részében megfogalmazom-e, mi lesz a heti "zsengém"
Istennek? Az értem meghalt Jézus szeretetére szeretettel válaszolok-e?"

Adja Isten, hogy az idei Nagyböjt életünk minden területét elfoglalja, és új kezdés legyen számunkra - egy Isten és felebarát iránti szeretettől ihletett új kezdés, egy - ne féljünk kimondani - új élet kezdete.
-Iszg-