Nagyböjt

Böjtmás hava, március a rügyfakadásnak, a természet újjá-születésének időszaka. A tavasz érkezése, amelynek egész testünkön átsuhanó és lelkünket kitáró szépségét csak a költők tudják igazán szavakba önteni. Az egyházi kereszténység első századaitól kezdve előírta hívei számára, bizonyos napokra, hosszabb időszakokra az étkezésről, a húsos, zsíros ételektől való részleges vagy teljes tartózkodást, a "böjtöt". Előírás szabályozta azt is, hogy ezen időszakban hányszor és mikor ehettek egy keveset az engedélyezett ételekből. Napi egyszeri jóllakásra csak a 21-61 év közötti egészséges embereket kötelezték, míg a fiatalkorúak, idősek, betegek, viselős asszonyok és a nehéz fizikai munkát végzők püspöki felmentést kaptak. E vallásos gyakorlat okszerűségét az is alátámasztja, hogy a régi bölcsek szerint az ételtől való tartózkodás gyakran a legjobb orvosság az emésztési bajokból eredő betegségek gyógyítására.
Ezen túl a testi élvezetektől való önkéntes lemondás erősíti az akaraterőt, a lelki ellenálló képességet és fokozza a szellemi tevékenységet. A zsidók, egyiptomiak, perzsák, görögök, az indiaiak és mohamedánok kultúrájában is helyet kapott az emberi természet e követelménye, amely a vallásban és a vallás által emelkedett magasabb jelentőségre. A mohamedánok "Ramadam" hónapban (a holdév kilencedik hónapja) harminc napon át, reggeltől estig böjtölnek, miközben éjszakánként egy különös imát (szalat al taravih) mondanak. A keresztények között leggyakrabban és legszigorúbban a görögök tartották be a melegvérű állatok húsától való tartózkodást, az "abstinenciát", a pálinkaivás azonban e napokon is engedélyezett volt számukra.
A "hamvazószerdától" húsvét vasárnapig tartó negyven napos "abstinencia", a "nagyböjt", a húsvéti lelki előkészület időszaka, amit 1091-ben II. Orbán pápa iktatott törvénybe. Ezen időszakban a római katolikus családok nagy része sem húst, sem zsíros ételeket nem fogyasztott. A nyers illetve aszalt gyümölcsök, főzelékek (burgonya, bab, lencse) mellett elterjedt böjti étel volt a korpából készült savanyú leves is.
Az egyházi előírások, étkezési, szórakozási tilalmak mellett a falusi ifjúság körében mégis kialakultak bizonyos hagyományos szokások, játékok, szórakozási formák. A lányok kedvelt böjti táncai közé tartozott a "karikázás", ez a termékenységi rítusokhoz kötődő, lírai dalokkal kísért körtánc.

Nagyböjti bunyevác népszokások

A húshagyó keddi mulatsággal aztán be is fejeződik a vígság. Vége minden zajnak, elhallgat a tambura, duda, s jön a tisztító, vagy hamvazó szerda, amikor a bunyevác keleti szigorúsággal megkezdi a böjtöt és a vezeklést. Külsőleg is tisztul és lassanként elkészül a húsvétra. Heteken át meszelnek, mosnak-vasalnak az asszonyok. Közben gyűjtögetik az almát, meg a narancsot s azokat külön rajzoló asszonyokkal elkészíttetik. Ez az almarajzolás külön mesterséget képez, s kevés asszony van ma a bunyevácok között, aki ehhez ért.
Korommal kevert forró viaszba mártott kis késsel (kisica) a növény és állatvilágból vett figurákat váj az almahéjra vagy narancsra. Húsvét reggelére készen kell lenni a sarena jabukának vagy a pomeranacsának, mert akkor jönnek az öntöző legények s ilyenkor a ház leányai cifra almával vagy naranccsal jutalmazzák kedveseiket, hogy azok egész nyáron a kólóba kísérjék s a Szt. Antal napi búcsúkor (jún. 13.) a húsvéti cifra almát selyemkendővel, cifra papuccsal vagy más effélével viszonozzák.