Ezt a dolgozatot Broder Ferenc készítette.  Ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki amiért a honlap rendelkezésére bocsátotta.

Ez a dolgozat eredetileg a szentendrei Ferenczy múzeumról és a Ferenczy család itt található műveiről készült. Azonban a kiállítást (főleg annak szervezését) nem tarom túl sikeresnek. Aki bővebben kíván tájékozódni nézzen szét a Szépművészeti múzeumban és az esetleg fellelhető szakirodalmakban is.

Ferenczy Károly az egyik legjelentősebb hazai festőcsoport, a „nagybányaiak” motorja volt, egész életművében megújuló alkotó. Ferenczy Béni és Noémi pedig egy olyan, társadalmilag és politikailag vitatott kor államilag is elismert művészei, akiknek munkásságát kizárólag társadalmi hatásukkal együtt lehet vizsgálni.

Ferenczy Károly 1862-ben született Bécsben. A magyar impresszionizmus egyik legnagyobb mestere volt. Kezdetben jogi és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd ezekkel 1884-ben felhagy és a festészet felé fordul. Rómában, Münchenben, majd két évig a párizsi Julián Akadémián tanult. Itt Robert-Fleury és Bouguereau voltak tanárai, de nagy hatással voltak rá magyar tanulótársai, Csók István és Iványi Grünwald Béla is. Bastien Lepage-t tekintette eszményképének, erről tanúskodnak első, Párizsban készült munkái. (Kallós Ede arcképe), valamint későbbi szentendrei alkotásai is (Válás, Lányok virágot gondoznak, stb.)Életműve több szakaszra tagolódik. A kezdeti időszakra a müncheni leíró ábrázolás volt a jellemző. Nagybányán a plein air egyedi fajtáját teremtette meg. A késői időszakban a posztimpresszionizmus formaproblémái vonzották (Akt zöld háttérrel, 1911, Akt vörös háttérrel 1913, Pieta 1913, stb.) egészen 1917-ben bekövetkezett haláláig.1896-ban csatlakozott az akkor Nagybányán dolgozó magyar művészcsoporthoz, aminek tagjai voltak Hollós Simon, Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és még sokan az akkor hazai haladó gondolkodású festők köréből

„ Ezeknek a „nagybányaiak” gyűjtőcímen ismert művészeknek fellépése új színt hozott művészetünkbe. Ide tartoztak eredetileg azok a fiatal festők, akik Münchenben Hollós Simon (1857-1918) köré csoportosultak, részben mint jóbarátai, részben mint magániskolájának tanítványai. Valamennyi messze elkerülte az akkori akadémikus rendszert, amivé Münchenben a tónusra alapított festés csontosodott vagy szinte műszaki eljárássá közömbösödött s valamennyi szomjasan vetette magát a közvetlen és elfogulatlan, az átérzett és egyéni természettanulmányra. Réti István rábeszélésére e kör legtöbb tagja 1896-tól fogva a nyári időszakra Nagybányára telepedett át s azontúl éveken át mint zárt csoport állította ki műveit Budapesten.

”„A nagybányaiak a közvetlen naturalizmusból indultak ki: képelgondolásukat, festői előadásukat egyenest ahhoz kötötték, amit nekik a nagybányai hegyes-völgyes dús természet, az oda való élet sugallt és adott. Ezzel kettőt értek el. Egyrészt azt, hogy mindegyikük művészete egyénivé lett, azaz érzésük és világszemléletük hamisítatlan visszhangjává, másrészt, hogy ennek az egyéni stílusnak elemeit a nagybányai vidék színakkordjaiból, plasztikájából, vonalrendszeréből merítették s nem valamely előre kigondolt rendszerből. Naturalista szemléletük teljesen a magyar röghöz kötötte forma- és színlátásukat.

(Lyka Károly: A művészetek története, Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest 1965. 222. Old.)

Ferenczy Károly a nagybányai kör talán legkarakteresebb festője volt. Kitűnően aknázta ki a nagybányai táj biblikus hangulatát ( pl : Három királyok, Hegyibeszéd, Józsefet eladják a testvérei), valamint a nép színes viseletét (Cigányok). Méltán tekinthetjük modern hazai művészetünk egyik legnagyobb alakjának. Fő műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, a szentendrei tárlat inkább kedvcsináló betekintést enged munkásságába. A Ferenczy Károly képviselte, később posztnagybányai stílust utánuk a Grasham kör fejlesztette tovább.