ItáIia
építészete a XVll. században
A manierizmus meglepő
hatásokra alapozó és minden harmóniát nélkülöző épületei
elfeledtették a reneszánsz nagy mestereinek a barokk felé mutató
vonásait. Elsősorban Michelangelóra gondolunk, az ő művei közül
is főleg a római Szent Péter templom kupolájára. A XVll. század
nagy építészegyéniségei visszatértek Michelangelóhoz, és új harmóniát
hoztak létre. Az így keletkezett új stílus is szertelen formákkal,
nyugtalan hullámzással és a díszítmények túlburjánzásával lep
meg bennünket, de ezt bizonyos belső logikával és sajátos harmóniával
teszi. Az ellenreformáció sikeres előretörése, a vallás új felfogásának
elterjedése megadták a szükséges eszmei alapot is ahhoz, hogy
ez az új összhang megteremtődjön.
Megerősödött
az az európai országokban elfogadott szokás, hogy a Rómában tett
utazás a jó nevelés része. Aki nem járt Rómában, az nem kapott
kellő útravalót az élethez. Így a világi megrendelők is a Rómában
látottakhoz igazodtak. A velencei Santa Maria dell' Salute-templom
erős fény-árnyék hatásaival, gazdag díszítettségével és ragyogó
városképi elhelyezésével megfogja a nézőt. Jóllehet nem egészen
értjük a külső láttán, hogy hogyan is alakul az épület, de ez
nem zavaró. A hatalmas, csigavonalakban
csavarodó elemekkel megtámasztott kupola láttán centrális térre
gondolunk. De már a külsőben is gyanút kelt bennünk a második
kupola, amely közvetlenül az első mögött áll.
A belsőben aztán a nyolcszögletű
körüljáróból a kupola alá belépve újabb titokként tárul elénk
a második kupola alatti tér. Itt van az oltár is, sőt még mögötte
is egy kis térrész. Ez a második kupola alatti, két félkupolával
bővített kisebb centrális tér végül is hosszanti elrendezésűvé
alakítja a két centrális részt.
Longhena
így eléri, hogy szinte megszédíti a nézőt, aki csak az alaprajz
ismeretében érti meg igazán, mit is látott. Természetesen az alaprajz
a templomba lépéskor nem szokott a kezünkben lenni. Ez a térrel
történő varázslás jellegzetesen barokk gondolat.
Az építészet
feladata
A Rómában született
új stílus hamar elterjedt Észak-Itáliában is, és nem sokat váratott
magára az európai elterjedése sem. Ennek több oka volt. Az ellenreformáció
terjedésével a pápai udvar visszanyerte irányító szerepét. A bíborosok,
püspökök gyakori római látogatásai azzal is jártak, hogy látva
az új templomokat, hazatérve hasonlóakat
rendeltek. Így az európai építészek rákényszerültek, hogy maguk
is Rómába utazzanak, és a helyszínen tanulmányozzák az új stílust.
A jezsuita rend templom- és rendházterveit a rend római generálisával
kellett aláíratni. Természetesen jobb esélye volt annak, hogy
a generális egy a saját templomához, a római Il Gesuhoz hasonlító
épület tervét aláírja. Ilyeneket is készítettek az európai jezsuita
építkezéseknél.
A barokk építészet feladata tehát templomok, királyi és fejedelmi
kastélyok, városi paloták, polgári lakóházak építése.
Megnő a városépítészet jelentősége.
Téralakítás:
A barokk építészet az
axis mentén szervezett terek csoportját egy hangsúlyos, a haladás
célját kijelölő, uralkodó térmotívumnak rendeli alá. A hosszirányú
templomoknál ez a kupolatér kiemelése. A palotáknál és kastélyoknál
a tengely mentén egymást követő terek kapcsolata. Jellemző megoldás
az enfilade.
Enfilade: a francia barokk palota és kastély térsorolási módszere.
Díszes ajtóit azonos tengelyre fűzték, így összenyitásukkor hatásos
távlat jött létre.
A
barokk palota térsorának egyik legfontosabb eleme a
belépőt fogadó tágas előcsarnok, amelyből ünnepélyes hatású
lépcső vezet fel az épület középtengelyében elhelyezett első
emeleti díszterembe. Ehhez csatlakoznak kétoldalról enfiladeként
a szalonok. Ez a hangsúlyos szint az úgynevezett piano nobile
(nemes emelet). A paloták és kastélyok dísztereinek jellegzetesen
barokk típusa a francia építészetben kifejlődő, folyosószerűen
elnyújtott galéria.
A templomépítészetben
leggyakoribb a hosszanti elrendezés. De igen jelentősek a középpontos
térszervezetek is.
Szerkezetek
Az áthidalások boltozottak.
A hagyományos ívformák (félkör, szegmens), mellett igen gyakori
a kosárív.
Kedvelt forma a kosáríves csehsüvegboltozat, tükörboltozat, elliptikus
kupula. Sajátos barokk megoldás az olyan kettős hélyú kupola,
amelynél a belső hélyat nagyméretű opeion nyitja meg s azon keresztül
feltárul a külső kupolatér freskóval díszített felülete.

Rizalit: a homlokzat
megmagasítása, az alapsíkból teljes magasságban, derékszögű vagy
lépcsős vonalú kiugrással képzett páratlan számú nyílással áttört,
hangsúlyosan tagolt falszakaszokkal.
Manzárdtető: 2 eltérő
hajlású síkkal képzett magas tető.
Itália
Két irányzat alakult ki, az egyik vezéregyénisége:
Lorenzo Bernini, a másiké: Francesco Borromini.
Bernini műveire a méltóság és a szervezettség jellemző. Legfontosabb
művei: a S. Pietro előtti téregyüttes, a S. Andrea
al Quirinale és a Chigi-Odescalchi palota.
Francesco Borromini: szenvedélyes egyénisége nem tűrte a szabályokat.
Meghökkentő újszerűséggel alakította épületeit. Legfontosabb művei:
San Carlo alle Quattro Fontane, San Ivo alla Sapienza, Sant't
Agnese.
Franciaország
A stílusra jellemző megoldások a tömegformálásban alakultak ki
a kert és enteriőrművészetben. A francia barokk stílusát
rendszerint XIV. Lajos stílusának nevezik.
A nagy alkotások a kastélyéptészet terén keletkeztek.
Épületek: Versailles-i kastély, Dome des Invalides, Louvre keleti
homlokzata
Anglia:
Szent Pál székesegyház
Magyarország:
Esterházy-kastély
Jászói premontrei templom (cseh-morva hatás)
nagyszombati és győri jezsuita templom
Gödöllő: volt Grassalkovich kastély
 |