A burgundiai és normandiai késô román építészet elemit, a csúcsívet, a bordás kereszt- és hatsüveges boltozatot és kéttornyos nyugati homlokzatot átvéve fejlesztik ki a kor törekvéseit megvalósító új, vázas felépítésű templomtípust.
A stílus jellegzetességei elôször a Párizs melletti Saint-Denis apátság Karoling kori templomának, a francia királyok temetkezései helyének átépítésénél figyelhetôk meg.1237-ben kéttornyos, három kapuzatos, rózsaablakos fôhomlokzat építését kezdik, majd 1240-44-ben új szentély épül. Ezzel megvalósult az elsô vázas
felépítésű gótikus téregyüttes. A gyors egymásutánban A Notre-Dame székesegyház kiforrott
szerkezeti rendszerével, A chartresi székesegyház kiforrott tér- és tömegalakításával mintaképe lett a késôbbi székesegyházaknak. Művészi érétkét, szépségét gazdag szobordísze és üvegfestményi fokozzák.
A francia katedrális-gótika fejlôdése az amiensi székesegyház végsôkig kiérlelt belsô téralakításában, szerkezeti és formai megoldásában éri el csúcspontját. Dél-Franciaországban a nagy katedrálisok mintájára épülô székesegyházak mellett a helyi hagyományok és adottságok azoktól erôsen eltérô templomok típusát hozták létre. Téglafalazatú, zárt tömegű, kevéssé áttört homlokzatú, gyakran egyhajós épületek, amelyek a katedrális-gótikának csak elemeit, így a csúcsívet és a bordás keresztboltozatot veszik át. (Albi-székesegyház)
A gótikus építészet |