Mezopotámia építészete

Az építészet szoros kapcsolatban volt a vallással. Legfõbb épületeik a templomok és a paloták voltak. Egyik jellegzetes épületük volt a zikkurat, négyzet alapú, emeletes építmény (2 magasabb alsó és 5 alacsonyabb felsõ emelet). A hét terasz a hét bolygó jelképe volt. Az alsó emeletekre monumentális lépcsõsor vezetett. A torony tetején állt a szentély, ahol a papok áldozatokat mutattak be. Ezeket azért készítették, hogy isteneik hatalmát hirdessék. (Morduk szentély, Bábeli torony).

A torony mellett állt a templom, ahol az egyéb szertartásokat végezték. Legfõbb építõanyaguk az agyag volt, amibõl szárított vagy égetett téglát készítettek. Kövük nem volt, ezért építményeik nagy része elpusztult. Az épületeket kívülrõl színes burkolattal díszítették, geometrikus vagy figurális ábrákkal.

II. Sarrukin khorszabadi palotája: közepén a díszudvar állt. A nõk lakosztálya, a királyi lakosztály és a fogadóterem a mellékudvarok köré csoportosultak.

Ismerték a boltív és boltozat építését – síroknál és vízvezetékeknél használták. Az asszírok építettek elõször kõburkolatú országutat.

Semiramis függokertje, Istar kapu, Istar szentély.

Boltív: falra vagy más függoleges támaszra téglából vagy kõbõl épített áthidaló, összekötõ elem. (függönyív, hármaskaréj, kosárív, patkóív, szamárhátív, Tudor-ív). Boltozat: a valódi boltozat különféle anyagokból építhetõ, bár legtöbbször kõbõl vagy téglából készült, önhordó, íves térlefedõ szerkezet. (keresztboltozat, legyezõboltozat, sejtboltozat, hálóboltozat, csillagboltozat...)