Mezopotámia szobrászata

Az archaikus kort az idolok jellemezték (primitív mûvészetek egyszerû, bár gyakran erõteljes eszközökkel megragadott figurája, általában istenség ábrázolása).

Ezután ábrázolásuk természethûbb lett, pl. egy realisztikusan formált márvány nõi fej. Ezt követik a mészkõbõl készült madárcsõrös fejû és mellükön összekulcsolt kezû, tollruhát viselõ alakok szobrai. Késõbb a portré és állatszobrászat terén alkottak kiemelkedõ mûveket.

Az erõteljes felépítésû, fejlett izomzatú testideálnak hódoltak.

Az asszír szobrászatot az erõteljesség jellemzi. Frontális beállítás. Nyugodt arcok, de feszült izmok. A ruha mintázása egyszerû. A haj és szakáll aprólékosan megmunkált.

Jellegzetesek a palotákat védõ emberfejû szárnyas bikák (öt lábuk volt, hogy minden oldalról négy láb legyen látható).

Dombormû

A fejet és a lábat mindig profilban ábrázolták, a vállat pedig szemben. Témájuk a király kormányzati tevékenységével volt kapcsolatban.

Szalagszerû dombormûveiken örökítették meg a jelentõs eseményeket (háború, szórakozás, vadászat, templomi áldozat, szántás-vetés). Figyelemre méltó a dekoratív tájképi háttér.

Hamurappi sztéléje.