EGYIPTOMI MŰVÉSZET TÉRKIFEJEZÉSE ÉS
EMBERÁBRÁZOLÁSA A SÍKBAN

Legkorábbi emlékek: fazekasmunkák díszítései: földfestékkel és nádecsettel.
A festészet szabályait az Óbirodalomban fektették le:
Színek: nő: világosbarna vagy rózsaszín; férfi: barnásvörös; háttér: fehér (19. dinasztiában sárga)

Felületek: Az egyiptomi domborműveken és festményeken a legnagyobb felületek törvénye érvényesül: az arc, a kar és a láb oldalnézetben van, a szem, váll, mellkas és törzs pedig elölnézetben, csípő 3/4 profilban.

Témák: köznapi élet (földművelés, pék, fazekas) pl. ludak sora, szakharai sírban marhacsorda.

Új szabály a Középbirodalomban: a méret az alak jelentoségétől függ.

Nem a látszat szerint festettek hanem a hagyomány által szentesített törvények alapján. Ennek az volt az oka, hogy műveik az örökkévalóságnak szólnak.

Emlékek: Hajóépítő műhely a Níluson; Thébai sírok falfestményei (pl. Bárkák evezosökkel); Tutanhamon és Ramosze vezér sírja: amarnai művészet - már naturalistább ábrázolás (testi fogyatékosság is látható), részletezés

Térbeliség ábrázolása:
A térbeliséget sávokra bontással érzékeltették. A legalsó sávba kerültek a hozzánk legközelebb álló alakok és tárgyak, a fölötte levőbe a távolabbiak, és így tovább.