A későbbi évezredek egész európai gondolkodásának, művészetének egyik legfontosabb, meghatározó alapja lett az ókori görögség kultúrája. Hatása akkora mint a Bibliáé. A középkorban ugyan háttérbe szorult, de a reneszánszban újra a görög kultúra felé fordultak. Világszemléletük legnagyobb újdonsága "az ember felfedezése": az a felismerés, hogy minden élőlény között leghatalmasabb az ember: ő lett minden dolog legfőbb mércéje és végső célja.

A korai görög kultúra kötődik ugyan a régebbi keleti népek műveltségéhez, mitológiai képzeteihez, de az átvett elemekből, sajátos, a keletitől elütő világképet, világszemléletet alakítottak ki.

A görög ember: A görög ember szabadelvű volt, a boldogságot, az örömöt kereste, sokszor teljes erkölcstelenségben élt, a gazdagok állandóan ünnepeket rendeztek. A személyes dolgok nem érdekelték őket. A filozófusaik nem azt kérdezték, hogy én miért vagyok, hanem az érdekelte őket, hogy hogyan keletkezett a világ és hogyan lehetnének boldogok. A testkultúra is nagyon meghatározó volt az életükben. A küzdő szellem, küzdési vágy is jellemezte őket. Versenyeket rendeztek, mind a sportban, mind az irodalomban.
"Azt látjuk az ókorból amit a kései görögök megőrzésre méltónak találtak."
A forrásoknak csupán 20%-a maradt fenn. Mindaz amit nem másoltak elveszett.

Vallás

A görögök úgy képzelték, hogy isteneik az Olümposzon élnek (ami olyan mint a földi városok), ember alakúak, de halhatatlanok.
Fő istenük Zeusz, hatalmához úgy jutott, hogy megküzdött a titánokkal, és magához ragadta az ég és a föld fölötti hatalmat. A tenger fölötti hatalom Poszeidon kezében volt. Az alvilág ura pedig Hádész lett.
Zeusz felesége Héra volt, lánya Athéné aki atyja fejéből pattant ki, Appollón Zeusz és Létó gyermeke, Artemisz Apollón nővére, Árész a hadisten, Hermész, a kereskedők és tolvajok istene, Héphaisztosz, az istenek kovácsa.
Fontos szerepe volt a Végzetnek, aki már a születésekor megszabja minden ember sorsát, sőt az istenek is kénytelenek alávetni magukat hatalmának.
Zeuszt bika alakjában tisztelték, feleségét pedig tehén alakban ábrázolták.
Az istenek születéséről, tetteikről a mítoszok szólnak. Istenek: Zeusz, Héra, Hesztia, Héphaisztosz, Démétér, Apollón, Pallasz Athéné, Artemisz, Poszeidón, Árész, Aphrodité, Hermész, Gaia, Pandóra, Prométheusz. Vallási intézményeik voltak: jóshelyek (Apollón, Delphoi), ünnepi játékok (Zeusz tiszteletére rendezték őket Olümpiában, győzteseit Kr.e. 776-tól jegyezték fel (ez a görög időszámítás kezdete), Nagy Theodoriosig. Először csak az arisztokrácia vett részt, később a nép is játszhatott. A sportolás egyre általánosabbá vált. Játékok: kocsihajtás, pentathon: diszkoszvetés, távolugrás, gerelyhajítás, 200m futás, birkózás).
A Kr.e. III. században a vallás már csak a szegények világmagyarázata volt. Erősödött az a hit, hogy meg fog jelenni egy testet öltött istenség, aki megváltja az elnyomottakat szenvedéseiktől, és elhozza a békét. Misztérium vallások jelentek meg, azt mondták, hogy olyan ismereteket adnak amelyek segítségével megszerezhetik a túlvilági boldogságot. (Mithras-kultusz, Ízisz-kultusz)

Filozófia

Kr.e. VIII-VII. század folyamán az ismeretek gyarapodtak és a mitológiai magyarázat már nem volt elég az embereknek. Tudományos magyarázatokat kerestek a világ keletkezésére, fönnállására. A természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényszerűségeinek tudományos igényu magyarázatát nevezzük filozófiának (bölcselet szeretete). Kezdetben a filozófia minden szakágat magába foglalt, a filozófia maga volt a tudomány. "A filozófia kezdete a csodálkozás." Platón

Milétoszi filozófusok: az első gondolkozók, Milétoszban éltek a Kr.e.-i VI. században. A világot egyetlen őselembol (pl. víz, levego) származtatták, tehát föltételezték, hogy a világ sok különféle jelensége valahogyan mégis egységes. Azt mondták, hogy az őselem anyagi természetű.

A kor legjelentősebb filozófusa Hérakleitosz (Kr.e. VI. sz.). Őt a meglevő világ rendje foglalkoztatta. Azt tanította, hogy a dolgok állandóan változnak, mindenben ellentétek rejlenek, ezeknek az ellentéteknek az egységéből áll minden, ezek harcolnak egymással, ez a harc a fejlődés mozgatója (dialektikus szemlélet). Herakleitosz a társadalmat is ilyennek látta. Két ellentétből álló egységnek, szabadok és rabszolgák ellentétébol álló egységnek tekintette.

A materialista világmagyarázatot Démokritosz építette ki teljes rendszerré. Szerinte minden atomokból áll. Ezek nem pusztulnak el soha. Üres térben mozognak és így jutnak kapcsolatba egymással, így jön létre minden.

Szofisták (bölcsek): az egyes jelenségekkel kapcsolatban azt a kérdést vetették fel, hogy természettől fogva vannak-e, vagy emberi megállapodás eredményei. Arra jutottak, hogy az ember dönti el, hogy mi erkölcsös, ő minden dolog mértéke. A szofisták a Kr.e. V. század derekán a törvényekben, az államban az ember helyes alkotását, a fejlődés jelét látták. A század utolsó harmadára tanításuk egyre veszélyesebb irányba fordult. Ha minden dolog mértéke az ember, úgy igaz, erkölcsös az, amit az ember, az egyes ember annak tart. Tőlünk független igazság nincs. Erkölcsös pedig az amit az egyén annak tart, ami neki hasznos.

A szofistákkal szemben lépett fel Szókratész, aki azt tartotta, hogy vannak tőlünk független, objektív igazságok és erkölcsi értékek.

Platón (427- 348) athéni arisztokrata családból származott, művész lélek volt. Szókratész tanítványa volt. Szerinte a földi dolgok csupán gyarló utánzatai az örök és tökéletes mintaképeknek, az ideáknak. Az ideákat nem lehet tapasztalati úton megismerni, csak a gondolkodás segítségével, tőlünk független létezők. Lélek: visszaemlékezés az ideákra. Platón a gondolati természetű ideákat elébe helyezte az anyagi világnak. Az ilyen felfogást filozófiai idealizmusnak nevezzük. Megalapítja az Akadémiát. Politeia: tökéletes állam, a filozófusok vezetése alatt.

Arisztotelész (384-322) Platón tanítványa volt. Ő ismét visszatért a valóság tapasztalati úton való megismeréséhez. Lét-létező-létezés vizsgálat. Matéria-forma elv: a fejlődés magyarázata. Legjelentősebb alkotása a logika alapjainak kidolgozása. Szerinte Isten a mozdulatlan mozgató. Államról írt műve a Politika.

A Kr.e. III. században a filozófiában már az volt a kérdés, hogy hogyan lehet az ember boldog. Epikurosz szerint a zavarmentes lelkiállapot biztosítja a boldogságot, nyugodt kedélyállapot, individualista etika: visszavonult élet.

Sztoikus filozófia: Azt hirdette, hogy a legfőbb boldogság a szenvedélymentesség. A bölcs ember egykedvű, nem rabja semmiféle szenvedélynek, meghalni is nyugodtan tud.
Legfobb képviseloje: Zénon (334-262), az athéni stoa poikilében (tarka csarnok) tartott előadásokat. Kleanthés, Chrysippos.

Szkepticizmus: Pyrrhón: érzékelés nyújtotta ismereteink megbízhatatlanok.

Csillagászat
Arisztarkhosz azt tanította, hogy a föld forog és kering a nap körül. Hérakleidés: a Föld a tengelye körül forog.

Számtan
Eukleidész (III.sz.) Elemek című művében összefoglalta a számtan és mértan addigi eredményeit.

Fizika
Arkhimédész (III.sz.) felfedezte a fajsúly törvényét. Empedoklés: légellenállás. Zénon: a mozgás látszólagos. Démokritos: a dolgok atomokból állnak.

Földrajz
Anaximandros: térkép. Hekataios: világ első leírása.

Orvostudomány
Állatok boncolása révén már a Kr.e. VI. század végére fontos fölismerésekre jutottak. Fölfedezték, hogy az érzéklelés központja az agy. Hippokratész (Kr.e. V-IV. sz.) azt tanította, hogy a betegségek nem természetfölötti eredetűek, hanem természetes okaik vannak.

Írás
Lineáris A és B, Arthur Evans 1899-ben tárta fel Minosz király palotáját, sok agyagtáblát talált, háromféle írást különböztetett meg: Minoszi hieroglif, Lineáris A ill. B.

Történetírás
Hérodotosz volt az első aki a történelem törvényszerűségének megragadására kísérletet tett. Szerinte a történelem alapvető törvényszerűsége a körforgás, mindig ugyanaz ismétlődik. Szerinte nincs fejlődés. Thuküdidész a peloponnészoszi háború történetét írta meg, az összefüggések feltárásában minden természetfölötti tényezőt kiküszöbölt.

Irodalom
Műfajok: eposz, líra, kardal (Alkman, Pindaros), tragédia ( Euripidés, Sophoklész, Aiskhülos), komédia (Aristophanes).

A Kr.e. V. században a dráma volt a legnépszerűbb. Tragédiaírók: Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész. A szónoklat is önálló irodalmi műfaj volt. A legnagyobb görög szónok Démoszthenész volt. A Kr.e. III. században az irodalom is a magánélet felé fordul. Pl. Menandrosz. Homérosznak tulajdonítják az Iliászt és Odüsszeiát és néhány himnuszt. Költők: Hészoidosz, Alkaiosz, Szapphó. Meseíró: Aiszóposz.

Antik színház: a görög dráma eredete Dionüszosz (Bor, mámor istene) ünnepeihez kapcsolódik. 50 ifjú dithüramboszokat adott elő, s ezekben Dionüszosz életét énekelte meg. Később a Dionüszoszt megszemélyesíto karvezető kivált a kórusból. Az első színész felléptetése Theszpisz nevéhez fűződik. Később két, majd három színész jelent meg, a színészek álarcot viseltek. Orchéstra: ide vonult be a kórus. 486-tól Nagy Dionysos ünnep: komédia és tragédia költők versenye. Aischylos, Sophoklés, Euripidés..